A klímaváltozás ránk rúgta az ajtót

A tudatos és fenntartható vízhasználat lehetőségeibe is beavatta az érdeklődőket Bozóki Tamás ökológus, biológus kedden, a Tiszaszederkényi Művelődési Házban. Mit tehetünk a klímaváltozás okozta vízhiányok csökkentése érdekében? Hogyan alakul majd a csapadékmennyiség hosszú távon? Ezekre a kérdésekre is választ kaptunk a „Harmónia" ismeretterjesztő előadássorozat vendégétől. 

- A klímaváltozást tekintve milyen arányban oszlik el az egyén, valamint az ipari és a mezőgazdasági szektor felelőssége? 

- Kétségtelen, hogy nem feltétlenül az egyéneken múlik a klímaváltozás erősödése, de nagyon sokat jelent, ha a személyes hozzáállásunkban szemléletet váltunk, és elindulunk egy olyan irányba, amivel az ember okozta klímaváltozás felgyorsulását visszafoghatjuk. Fontos, hogy szem előtt tartsuk ezt a célt, és figyelmeztessük erre a következő generációkat is a bolygó élhető jövője érdekében. 

- Mit tehetünk egyéni szinten? 

- Mindenképpen a vízhasználat, azon belül is leginkább az öntözés kérdésköre tartozik ide. Mégpedig, hogy próbáljunk meg csak annyi vizet használni a mindennapokban - gondolok itt elsősorban az öntözésre -, amennyire valóban szükségünk van. Érdemes még olyan módszereket is alkalmazni, melyekkel tudjuk tározni a rendelkezésre álló vizet, hogy ne párologjon el rögtön, továbbá ne kerüljön ki azonnal a talajból anélkül, hogy a megtermesztett növényeink vagy a dísznövényeink hasznosították volna azt. Az öntözésen túl, mosógép vagy mosogatógép vásárlás esetén pedig érdemes figyelni a készülékek vízfogyasztási paramétereit is. Itt az eltérés csupán minimális lehet, de hosszú távon azért már számottevő. 

- Hogyan fest a vizek állapota hazánkban? 

- A vízkeret irányelv volt az, melyben az Európai Unió meghatározta, hogy minden felszíni és felszín alatti vizet jó állapotba kell hozni. 2015-ben szabták meg ezt a határt, amit elsőre nem sikerült betartani. Itt kémiai és ökológiai állapotot egyaránt vizsgálnak, és ennek az összessége adja az állapotértékelést. Van még teendő, hogy eljussunk a jó állapothoz. Nem minden esetben tapasztalunk nagy leromlásokat, viszont a referenciaállapotokhoz képest még hosszú az út. Haladunk szépen lassan, kis lépésekben, és bízunk abban, hogy hamar javulást fognak eredményezni a beavatkozások. Egyébként uniós szinten megvannak a tervek, hogy 2030-ra, 2040-re, 2050-re milyen eredményeket kell elérni. Mostanában a természet-helyreállítási törvénnyel foglalkozott leginkább az Európai Unió. Ez a folyamat még zajlik, formálódik, de annak minden eleme nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a klímaváltozást mérsékelve egy hosszú távon egészséges természetben élhessünk. 

- Mennyire vagyunk a klímakatasztrófától? 

- Nem riogatni akarok, de szerintem már benne vagyunk a folyamatban. Óriási vízhiányok vannak. A 2022-es, száraz évben a Mecsekben lévő vízfolyások több mint fele kiszáradt a nyári időszakban, és nem jósolnak mást erre az évre sem. A tavalyi év viszonylag rendben telt, volt elegendő csapadék megfelelő eloszlásban, viszont 3-4 héttel ezelőtt éppen a Kiskunságban beszélgettünk természetvédelmi őrökkel, akik elmondták: a csapadékösszeg akkor nem érte el a januári várt mennyiség felét. A jelenlegi mennyiség megint kevesebb a vártnál, úgyhogy már most nagyon aszályos évünk van, pedig még ezt követően kezdünk igazán belelendülni a tavaszba és a nyárba. Szerintem ez a tény már önmagában elegendő ahhoz, hogy kijelentsük: nem kopogtat a klímaváltozás, hanem már ránk rúgta az ajtót. 

- Hosszú távon mit jósol? 

- A vízhiányos időszakok, az aszályos évek egyértelműen bizonytalanságot teremtenek. Billegünk. Néha jó a helyzet, aztán megint jön egy olyan év, amikor nem, és így tovább. Nagy kérdés, merre billenünk majd a továbbiakban, bár félő, hogy aszályosabb, vízhiányosabb irányba. Úgy érzem, ennek az idejét sem lehet megjósolni. Egyszer csak odabillen, és ott fog maradni, amikor nagyon gyorsan kell majd alkalmazkodnunk. Kivéve, ha az imént felvázolt törekvések - a víz minőség- és mennyiségbeli javításáért - hosszú távon folyamatosak. Ha felkészülünk, sokkal könnyebb lesz a jövő. 

Ördögh István

0
Negyven éve önzetlenül
Az egész családja (is) futott Zojáért

Kapcsolódó hozzászólások