Visszatekintés

Sokunk számára megszokott, hogy a naptári év végén kisebb- nagyobb összegzést végzünk. Mi is történt? Hogyan is volt? Siker? Kudarc? Veszteség? Ezen összegzések gyakori jellemzője, hogy eklektikusak, nem feltétlenül követik az időrendiséget. Vannak nagyobb ívű, „nyomósabb" események és vannak kisebbek, de a miénk az is. Így van ez a Nikodémus Idősek Otthonában is. Ezek a események a mindennapok apróbb rezdülései között kedves percek forrásaivá tudtak válni. A közös örömforrás megélése önkéntes volt a lakótársak részéről, ami az egészségi állapotunktól, hangulatunktól függött. 

A mindennapok fontos együttlétei voltak a hitélet felekezeti alkalmai, a reggeli áhítatok, istentiszteletek, áldozások, úrvacsorák, elhunyt társainknak a végtisztesség megadása. A mezőcsáti gyülekezet több éve tartó hagyománya,- hogy az idősek hete alkalmából vendégül lát bennünket. Az ebédlő paravánjai egész évben folyamatosan az évszaknak, a soron következő irodalmi, történelmi évfordulóknak megfelelően megújultak. Vállalkozó szellemű lakótársaink a háziasszonyi teendők „visszaidézését élték" meg, amikor alkalmaként besegítettek a konyhai hagyma tisztításában. Önkénteseink egész évben szívügyüknek tekintették, hogy foglalkozásaikkal színesítsék a hétköznapjainkat. 

A kézműves csoport ízléses ajándékokat készített, az időstorna lehetőségével sokan éltek és a tematikus beszélgetés programja kibővült Halászi Aladár költő meghívásával, valamint a Tisia Hotelben történt vendégül látás megszervezésével. Több alkalommal a humánszolgáltató központtól kapott tiszteletjegyekkel kulturális rendezvényekre mehettünk el. Szívesen vettünk részt a tiszaújvárosi Nefelejcs Klub kedves közösségében szervezett kreatív foglalkozásokon. Osztoztunk főnővérünk örömében, aki az önkormányzattól kitüntetést vett át. Emlékezetes maradt sokunk számára a 2025-ös farsangi zenés mulatság, jelmezes felvonulás, a tombolahúzás izgalma. 

A szépen felújított könyvtárunk adott helyet a költészetnapi programnak, ahol Oláh Gyula, a városban élő versíró saját verseiből hallhattunk, és mi lakók is több versét kiválasztottuk felolvasásra. A Bokréta citerazenekar és Mezei Virág Népdalkör vendégszereplése nagy élmény volt. A Pataki János nevét viselő képzőművészeti kör tagjainak kiállítása, gazdag anyaga szép színfoltja volt az őszi időszaknak. Jó kapcsolatot ápolunk a Tiszaújvárosi Krónika szerkesztőségével, így alkalmanként az otthon életével kapcsolatos rövid írások jelentek meg az újságban.

Kedves szokásként, sok nevetést csalt a lakók arcára a Mikulás jókívánságai és ajándékai, amit a szakdolgozók adtak át. Első alkalommal jöttek el a bibliakör tagjai feldíszíteni a karácsonyfát közösen a lakókkal. Szintén első alkalom volt, hogy advent négy vasárnapjának estéjén közösen karácsonyi dicséreteket énekeltünk. Bízunk benne, hogy mindkét kezdeményezésből hagyomány lesz. Köszönjük szépen az adományként kapott szintetizátort. 

Megfürödhettünk a szeretet fényeiben az emeletig érő feldíszített fenyőfa előtt a rokonokkal, barátokkal, ismerősökkel együtt a karácsonyi szeretetvendégségen, a csillogó szemű óvodások, kisiskolások ünnepi műsorain, a katolikus énekkar színvonalas koncertjén. Kétéves hagyományra tekint vissza vállalkozó társaink folyosói „kántálása" minden lakó ajtaja előtt. Az óév búcsúztatása is már hagyományaink között szerepel. A 2025 ős évet vidám együttléten búcsúztattuk Áldásban, egészségben, békében bővelkedő 2026-os évet minden embernek! 

Varga-Somogyi Istvánné az otthon lakója