Rendkívül jó érzés a változatosság
Egy év eltelte után ismét városunkban lépett fel a Gyógy-és Strandfürdőben rendezett Strandfesztivál alkalmából Rácz Gergő és zenekara. A népszerű formáció néhány héttel ezelőtt új albumot adott ki, melynek készítésében a Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, Kern András is közreműködött. Fellépésük előtt erről is beszélgettünk az együttes frontemberével. Kérésére tegeződve.
- 1986-ban éppen ezen a napon adta legendás koncertjét Budapesten a Queen. Milyen érzések és emlékek fűznek az együtteshez?
- Az egyik kedvenc zenekarom volt. Emlékszem, akkoriban lett parabolaantennánk, ami azért volt nagy szám, mert azzal lehetett fogni a zenecsatornákat, köztük az MTV-t. Volt videómagnónk is, úgyhogy csináltam egy videókazettát külön a Queenről, és mindig nagy örömmel nézegettem. Azóta is őrzöm, rajta van az együttes akkoriban leadott összes videóklipje. Jóval később, Freddy Mercury halála után, amikor Paul Rodgersszel jött el újra Magyarországra a zenekar, már én is ott voltam a koncerten, és találkoztam Brian May-jel a backstage-ben. Nagyon kedves volt, van is egy közös fotóm vele.
- Nemrég jelent meg a Bűn című albumotok, melynek készítésében Kern András is részt vett. Hogyan jött az ötlet, hogy felkérd őt a közreműködésre, és milyen volt vele dolgozni?
- Amikor készítek egy dalt vagy lemezt, annak minden munkálatából nagy élvezettel veszem ki a részemet: legyen az akár zeneszerzés, hangszerelés, dalszövegírás, keverés, sőt videóklip-készítés is. Akárcsak Woody Allen, aki szintén maga írja és rendezi a különböző munkáit. Ez is szóba került egy beszélgetés alkalmával, és mivel a Sold out című dal egy pimaszabb hangvételű darab, úgy gondoltuk, még elbírja ezt a nem túl szerény párhuzamot, ami így hangzik: „Úgy, mint a zeneipari Woody Allen, írom, és rendezem." Természetesen inkább humornak szántam ezt a két sort, hiszen Woody Allen egy valóságos rendezőikon, én pedig számos háttérterülettel csupán hobbiból kezdtem el foglalkozni. És ha már beillesztettük Woody Allent, kitaláltuk, milyen jó volna, ha a magyar hangja, Kern András által hangozhatna el az imént idézett sor második része. Vele már dolgoztam korábban, annak idején a Krimi című dalszövegéhez szeretett volna egy pattogósabb dallamot, amit én csináltam meg. Emlékszem, András az ének felvétele során szembesült azzal, milyen nehéz abban a ritmusban előadni. Ennek megfelelően a szokásosnál hosszabbra nyúlt a dal felvétele, de a végeredménnyel mindannyian elégedettek voltunk. Tehát bátorkodtam felhívni Andrást, hogy dolgozzunk együtt újra. Örömmel fogadta a megkeresésemet, eljött, és felvettük a dalt a Pannónia Stúdióban. Megint nagyon szerettem a közös munkát vele. Közben sztorizgatott is, rendkívül kedves volt, és nagyon sok sikert kívánt nekünk a továbbiakhoz. Azt hiszem, számára is kellemes élmény lehetett az újbóli együttműködésünk az egykori Pannónia Filmstúdió épületében, hiszen már tizenkét éves korában ott dolgozott.
- Rendkívül sokrétű a munkásságod: az éneklésen túl verseknek is beillő dalszövegeket írsz, Orsovai Renivel és Szakács Sziszivel pedig nem csupán énekeltek a színpadon, a koncertjeitek a színházművészetből ismerős elemek, gesztusok alkalmazásával igazi előadások. Hogyan hatottak rád más művészeti ágak?
- Zenészként, dalszerzőként, szövegíróként és előadóként fontos volt számomra, hogy a művészet különböző területeit is bevonjam a munkásságomba. Kezdetben kizárólag a zenével foglalkoztam. Amikor még csak hallgattam, csupán dallamokat, harmóniákat figyeltem meg. Később váltam igazán figyelmessé a költészetre. Bár korábban is közel állt hozzám, egy bizonyos ponton határozottan átbillent nálam a mérleg nyelve a rímfaragásra, és azóta talán egy picit fontosabb számomra a szöveg a zenénél. Az elsők megírásakor azt tűztem ki célul, hogy párbeszédes, sztorizós jellegűek legyenek. Az új lemezen egy másfajta irány is helyet kapott, úgy vélem, a korábbiakhoz képest színesebb, izgalmasabb lett, akárcsak az albumkészítés imént említett összes fázisa. Rendkívül jó érzés ez a változatosság, és az önazonosság megőrzése miatt fontos is. Hiszen nagyon nehéz lenne olyan szakembereket találni, akik minden tekintetben pontosan eltalálnák, mi illik a személyiségemhez. Jobban belegondolva, értelmét is vesztené az egész, ha kiadnám a kezemből a kreatív feladatokat, mert kivétel nélkül nagyon izgalmas mindaz, amit csinálok. Az is óriási örömöt okoz, hogy rácsatlakoznak. Fantasztikus érzés kapcsolódni a rajongóinkkal, megtapasztalni azt, hogy velünk éneklik a dalainkat. Ugyancsak örülök a rengeteg üzenetnek arról, miért hat rájuk egy-egy dal. Egyébként sokáig úgy gondoltam, nem kommunikálok jól, mert alapvetően zárkózott voltam. Aztán valaki a környezetemben felhívta a figyelmemet arra, hogy a zenén keresztül nagyon is kommunikálok. Beláttam, igaza volt. Sőt, még az életben történő eligazodásban is rengeteget segített az, hogy már jó ideje nagyon sok mindent megfogalmazok és kimondok.
- Több mint harminc éve adsz a közönségnek folyamatosan, hogyan látod, várhatóan meddig beszélgetsz még velünk?
- Rengeteg célom van, amelyek belül úgymond folyamatosan sanyargatnak. Amikor pedig nem csinálok meg valamit, úgy érzem, mintha büntetne a szervezetem: rossz a közérzetem és bűntudatom van, ha úgy ment el egy nap, hogy még nem csináltam meg azt a bizonyos újdonságot. Amíg ezt érzem, nincs kérdés, folytatom.
Ördögh István
