Ötvennégy év távlatából Labancz Anna haláláról

A magyar kriminalisztika egyik legrejtélyesebb és máig lezáratlan bűnügyét ismerhették meg mindazok, akik április 4-én ellátogattak a Derkovits Művelődési Központ konferenciatermébe, a Tiszaújvárosi Civil Szalon - Városbarát Üzletemberek Klubja által szervezett „Labancz Anna gyilkosai" című pódiumbeszélgetésre. Az esemény keretében a helyi vállalkozók közösségének vezetője, Kolosai Katalin kérdéseire válaszolva a nyomozás egykori résztvevői, Lajcsák Melinda nyugalmazott rendőr alezredes és Dr. Kovács Lajos nyugalmazott rendőr ezredes elevenítették fel a tragikus sorsú ápolónő halálának körülményeit és lehetséges okait. Rába Roland Jászai Mari-díjas színművész emlékiratokból idézett, a városunkból származó filmrendező és forgatókönyvíró, Dudás Balázs pedig az ügy teljes bemutatását célzó, még készítés alatt álló dokumentumfilm-sorozatáról árult el részleteket, amelyből egy háromperces előzetest is megtekintett a közönség. 

- Nem tudom… Meghalok. Segítsetek…! Fáj a szám… Mentsetek meg, nem akarok meghalni!" - válaszolt utolsó lélegzetével ellátása közben kollégáinak Labancz Anna a Borsod megyei központi kórházban. A szemészeti osztály egykori 23 éves, átlagos életet élő, szépségéről, kedvességéről és szorgalmáról híres ápolóját 1970. április 19-én, hajnali három óra körül egy férfi - 17 késszúrással - halálra sebezte a nővérszállóban lévő szobája ablakában. Noha a nyomozás két éven át tartott, számos nehezítő tényező, többek között az elkövetés eszközének hiánya miatt nem sikerült megállapítani a gyilkos kilétét. 

- Éppen katona voltam akkortájt, a leszerelésem előtt néhány hónappal ölték meg Labancz Annát - kezdte visszaemlékezését kérdésünkre a pódiumbeszélgetés előtt Dr. Kovács Lajos nyugalmazott rendőr ezredes, az ORFK Életvédelmi Alosztálya és Bűnüldözési Osztálya, valamint a Szervezett Bűnözés Elleni Igazgatóság „Döglött Ügyek Osztálya" néven közismertté vált Életvédelmi Osztály egykori vezetője. 

- Egyik napon az akkori „Kékfény" aktuális adása ment a laktanya kultúrszobájában, így ismertem meg az ügyet. Addigra már elhatároztam: a rendőrséghez megyek dolgozni, mert az édesapám is rendőr volt, ez az eset pedig csak megerősített a döntésemben. Húsz éve voltam a pályán, amikor a rendszerváltozás környékén, az ügyön már 1970-ben dolgozó egykori kollégám és barátom az ORFK-n, a miskolci származású Hernádi János ezredes olyan sokat beszélt nekem Labancz Anna esetéről, hogy tulajdonképpen mi ketten elhatároztuk: megpróbáljuk megoldani. Janinak volt egy határozott elképzelése arról, ki lehet a tettes: egy korábbi, szintén Miskolcon elkövetett emberölés miatt 1982-ben elítélt, harmincas éveiben járó férfi, aki húszéves büntetését töltötte a szegedi Csillagbörtönben. Megkerestük hát F. Istvánt, vállalja-e a hazugságvizsgálatot, mely akkoriban vált gyakorlattá a rendőrségen. 

A férfi - akit a korábbi ügye miatt már ismertem -, beleegyezett a tesztbe, és ott, a rácsok mögött el is végeztük a poligráfos vizsgálatot. Eredeti szándékunk szerint kizárni akartuk őt a potenciális gyanúsítottak sorából, de éppen az ellenkezője történt: szervezete mind a nyolc kérdéscsoportnál olyan reakciókat adott, melyeknek alapján kijelenthető: F. Istvánnak csak az elkövető által ismerhető részletekről van tudomása - folytatta az ügy ismertetését az egykori főtiszt. Ezt követően Dr. Kovács Lajos és Hernádi János 1990 februárjában Miskolcra utazott, majd javasolták egy nyomozócsoport felállítását, amely a fejlemények ismeretében még a 20 éves elévülési idő letelte előtt, azaz két hónapon belül megoldhatja az ügyet. A speciális egység dr. Túrós András országos rendőrfőkapitány kezdeményezésére - élén a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Rendőr-főkapitányság életvédelmi alosztályának akkori vezetőjével, Daragó Lászlóval - megalakult, melynek Lajcsák Melinda és városunk tavaly elhunyt, legendás nyomozója, Versényi Miklós is a tagja lett. 

- Biztos vagyok benne, hogy minden nyomozónak van egy ügye: egy nagy ügye. Nekem is megvan a magam nagy ügye. Rendőri pályafutásom során a több ezer ügyből, melyben dolgoztam, erre vagyok a legbüszkébb. Megtiszteltetés volt, hogy abban a csapatban dolgozhattam, amelyik a magyar kriminalisztika egyik legrejtélyesebb és a mai napig egyik leghíresebb emberölését húsz év távlatából megkísérelte megoldani - idézte a Tiszaújvárosi Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztálya, valamint a Borsod-Abaúj Zemplén Megyei Rendőr-főkapitányság Bűnügyi Elemző- Értékelő Osztálya néhai vezetőjének ide vonatkozó visszaemlékezését az esemény nyitányaként Rába Roland Jászai Mari-díjas színművész. A nyomozócsoport lázas munkába fogott, hogy kiderítse: az áldozat és a vélelmezett tettes ismerhették-e egymást, valamint lehetett- e bármiféle motivációja F. Istvánnak arra, hogy kioltsa Labancz Anna életét. 

A rendőrök több ezer oldalnyi iratot olvastak el, felkutatták és meghallgatták az összes lehetséges tanút, majd a cselekmények végeztével egy magabiztosan összeállított nyomozati anyagot továbbítottak a Borsod megyei főügyészségre azzal a javaslattal, hogy emeljenek vádat F. István ellen. - Úgy emlékszem, az ügyészségnél gratuláltak, hogy húsz év eltelte után ilyen nagy mennyiségű adatot sikerült beszerezni, viszont azonnal hozzátették: minden felsorakoztatott bizonyíték csupán közvetett, emiatt pedig alaposan feltételezhető, hogy egy esetleges bírósági eljárás végén - bizonyítottság hiányában - felmentenék a férfit. Álláspontjuk szakmailag megalapozott és abszolút logikus volt, úgyhogy végül elmaradt a vádemelés és a tárgyalás. 

Azon kevés gyilkosságok egyike ez, amelyeknek jogerős ítélet hiányában nincs megoldása, és ilyen értelemben már nem is lesz, hiszen az elkövetés idején hatályos törvények szerint 1990 áprilisában elévült a bűncselekmény. Nagyon érdekes eset volt. A megyei kollégák is rengeteg energiát fordítottak arra, hogy pont kerüljön a végére, de nem jutottak el a pozitív végkifejletig. Van ez így, ebbe bele kell törődni. Jó pár ilyen ügyet említhetnék még önnek az elmúlt 40-50 évből, de természetesen nem célom, hogy a sikertelen nyomozásokat népszerűsítsem - zárta lapunknak adott nyilatkozatát Dr. Kovács Lajos, aki azt valószínűsíti: viszonzatlan szerelem állhat Labancz Anna halálának hátterében. 

Ördögh István