Normális közéletet, érdekegyesítést!

 Az időjárás átírta városunkban a március 15-ei programok hagyományos forgatókönyvét. Elmaradt a fáklyás felvonulás és a tiszaszederkényi ünnepség, és a Petőfi szobornál sem tartottak megemlékezést. (A koszorúkat azonban mindkét helyszínen elhelyezték.) A Derkovits Művelődési Központ színháztermében így több ünnepi beszéd is elhangzott. 

Március 14-én, pénteken az óvodások és a középiskolások kezdték a megemlékezések sorát a Petőfi szobornál. Itt mondhatta el szónoklatát Ispán Réka Panna, az Eötvös gimnázium tanulója a beszédíró pályázat második helyezettje, aki többek között e szavakkal szólította meg diáktársait:

Szabadság, tudás, szolgálat „Ahogy a márciusi ifjak hittek a változásban, úgy nekünk is hinni kell abban, hogy képesek vagyunk egy szebb jövőt építeni. A szabadságért való küzdelem nem csupán a történelem feladata, hanem minden egyes generációé, akik elkötelezettek a tisztesség és szeretet iránt. Mi is fiatalok vagyunk, ahogyan 1848 márciusában a lánglelkű forradalmárok. Mi is álmodunk, küzdünk, harcolunk a saját helyünkért a világban. De mi másképp harcolunk, és más eszközökkel: tanulással, kíváncsisággal, szorgalommal. A szabadság és a jövő nem más, mint amit ma megalkotunk egy-egy jó döntéssel, egyegy értékes cselekedettel. 

„Az igazságot nem lehet elfogadni, csak megismerni és szolgálni". Ezt mondta Jókai Mór, és e gondolatot mi is magunkévá tehetjük: az igazság és a tudás szolgálata az, amivel hozzájárulhatunk egy igazságosabb, szabadabb világ megteremtéséhez." Március 15-én a kedvezőtlen időjárás miatt elmaradtak a szabadtéri programok. Az ünneplők a Derkovits Művelődési Központban gyűltek össze, a szederkényi Hősi emlékmű helyett itt mondta el ünnepi gondolatait Makó Panna, az Eötvös gimnázium diákja is, aki a beszédíró pályázaton ugyancsak második lett. A márciusi ifjak méltatása után így folytatta: „Ma gondoljunk arra is, mit jelent számunkra itt, ebben a városban az ő örökségük. A szabadság nem csupán egy történelmi eszme, hanem a mindennapi életünk része. Benne van abban a kitartásban, amellyel építjük és szépítjük városunkat, abban a közösségi erőben, amely összetart minket, és abban a felelősségben, amelyet egymásért és a jövő nemzedékeiért érzünk. 

A forradalom szelleme ma is velünk van, amikor kiállunk igazunkért, amikor hiszünk a közös jövőben, és amikor együtt teszünk azért, hogy Tiszaújváros ne csak egy hely legyen a térképen, hanem egy erős, összetartó, büszke közösség otthona." A beszédet követően Petró Csaba zongorajátékát hallhatta a közönség, majd Török Márton, az Eötvös középiskola diája, a beszédíró pályázat első helyezettje osztotta meg gondolatait a jelenlévőkkel, többek között így szólva: „Petőfi Sándor, Jókai Mór, Kossuth Lajos, Vasvári Pál... napestig folytathatnám a forradalom ismert és kevésbé ismert neveit. 

Azonban ne felejtsük, a hősök ma is köztünk élnek, nemcsak a mai magyar határokon belül és nemcsak a Kárpát-medencében, hanem azon túl is. Kölcsey Ferenc híres mondatát idézem: „Hass, alkoss, gyarapíts, s a haza fényre derül". E mondat a mai napig hűen megállja helyét, azonban nem kell forradalmárnak lennünk ahhoz, hogy maradandót alkossunk az élet különböző területein, mert a hős alakja ott van minden magyar ember szívében és lelkében, aki hűen szolgálja hazáját vagy nap mint nap tesz azért, hogy a szülőföldje jobb, élhetőbb legyen. Hisz ne feledjük, mi is egy kis porszem vagyunk a történelemben, mégis mind alkothatunk maradandót, ahogy ezt az 1848-as fiatalság is tette azon a szép márciusi napon." (Az ünnepi beszédek teljes szövegét előző heti számunkban közöltük.) 

Az ifjú szónokokat dr. Fülöp György követte a pulpituson, s e szavakkal köszöntötte a jelenlévőket, az élő televíziós közvetítés révén Tiszaújváros lakosságát:

A második államalapítás ünnepe 

„Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Kedves Tiszaújvárosiak, Tisztelt Kitüntetettek! Azért gyűltünk ma itt össze, hogy az 1848/49-es forradalom és szabadságharc hőseire emlékezzük, és azért, hogy kifejezzük elismerésünket azok felé, akik teljesítményükkel sokat tettek Tiszaújvárosért, a közösségünkért. 1848/49 emléke rendkívül mélyen gyökeredzik a magyar köztudatban, ha belegondolunk, ha az időjárás nem szól közbe, mi is az ünnepségünket a Március 15-e parkban kezdtük volna, Petőfi Sándor szobránál koszorúztunk volna, és most itt folytatjuk a Művelődési Központban, ami a Széchenyi úton fekszik. Nem véletlen, hogy a közbeszéd is kiemeli 1848 fontosságát, hiszen ha valaki állhatatos egy vitában arra azt mondjuk, hogy nem enged a 48-ból. A régi magyar iskolai geometriai könyvekben biztos többet lehetett olvasni a tetrakontaoktaéderről, mely a 48 egyenlő oldalú térbeli idomot jelenti, mint más országokban.

Tisztelt Jelenlévők! 

A XIX. századi kortársak szemével nem a március 15-ei események voltak a legfontosabbak, hanem az április 11-ei, amikor az uralkodó szentesítette a törvényeket, amelyek a reformkor és a forradalom legfontosabb követeléseit foglalták jogi formába. Ezért ezt az időszakot a törvényes forradalom korának, vagy napjainkban a történészek emancipációs áttörésnek is nevezik. A magyar nyelvben az emancipáció szónak három jelentése van: egyenjogúsítás, felszabadítás és önállósítás. 1848/49 tehát nemcsak forradalom és szabadságharc volt, hanem társadalmi egyenjogúsítás, állampolgári önállósítás, polgári és nemzeti emancipáció is egyben. 

Az állampolgári jogegyenlőséget a legjobban a Széchenyi István által a magyar nyelvbe bevezetett önözés szimbolizálja, hiszen ezen kifejezés által mindenki, szülessen nemesnek, vagy nem nemesnek, egyenrangúvá vált. 1848/49-ről tehát bátran kijelenthetjük, hogy a magyar polgári államalapítás, a második államalapítás ünnepe, amelynek kihatása olyannyira meghatározó, hogy nemzeti ünnepeink sorában az egyetlen, amely személy szerint is elér minden magyar emberhez. Ha másként nem, akkor egy kokárda formájában. Szent István megalapította a magyar államot és bölcs döntésével a nyugathoz kötötte népünket, erre emlékezünk augusztus 20-án, de az államból 1848-ban lett haza, a népből pedig nemzet.

Kedves Beszédíró Fiatalok! 

Ti vagytok a mai nap hősei, hiszen tisztában vagyok vele, hogy milyen nehéz először megérteni a történeti eseményeket, feldolgozni, arról véleményt kialakítani, majd ezt ünnepi beszéd formájába önteni és végül a nyilvánosság előtt előadni. Köszönöm, hogy ezt megtettétek, köszönöm, hogy ilyen bátrak voltatok, köszönöm, hogy bearanyoztátok az ünnepünket, őszintén gratulálok!

Kedves Kitüntetettek! 

Tiszaújváros önkormányzatának képviselő- testülete minden évben március 15-e alkalmából kitüntetésben részesíti azokat, akik kiemelkedő munkájukkal elősegítették Tiszaújváros fejlődését, öregbítették városunk jó hírnevét. Mi, a város vezetői azt gondoljuk, hogy alapvető követelmény velünk szemben, hogy munkánkat átláthatóan, és a helyi közélet tisztaságát megőrizve végezzük, és a ránk bízott közügyeket méltányosan, visszaélés és részrehajlás nélkül intézzük. Kitüntetéseink is ilyenek. Nem számít a politikai hovatartozás, csak a teljesítmény a városunkért, a város közösségéért végzett munka.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! 

Köszönöm, hogy közösen és békésen, példát mutatva tudtunk ünnepelni méltó módon elődeinkhez, akiket 1848-ban nem a közös ellenségkép sodort együvé, hanem az egymás iránt érzett felelősség. Ha az akkori ellenség felől érdeklődnénk a korabeli társadalom tagjaitól, minden bizonnyal nem kapnánk egyértelmű válaszokat, de egy biztos, az osztrákokról és a nekik segítő oroszokról nem sok pozitív véleményt hallanánk. Napjainkban ezért is nehéz elhinni, hogy 1848/49 leverése után, a második világháborút követő megszállás, majd az '56-os forradalom eltiprását követően az orosz birodalmi politika elfogadhatóságáról beszélnek egyesek. Ha van közvetlen tanulsága, mondhatnánk politikai aktualitása az 1848/49-es eseményeknek az számomra az, hogy a közszereplők feladata nem az érzelmek felkorbácsolása, indulatok keltése, hanem a közélet normalizálása, ahogy 177 évvel ezelőtt mondták, a társadalmi érdekegyesítés. 

Deák Ferenc ezt így fogalmazta meg: Magyarországot nem uszító gondolatokkal nyugtalanítva, hanem köznapi, hasznos jólétet gyarapító tettek sorával kell szeretni. Olyan országot kell, kellene építeni, ahol mindannyian megleljük a hazánkat!" A köszöntőt követően a polgármester és a két alpolgármester, Pap Zsolt és Molnár István adta át a képviselő-testület által adományozott kitüntetéseket, illetve a beszédíró pályázat helyezettjeinek a jutalmakat. 

F. L.