Negyvenöt éve fújja a zenekar
Fúvóstörténelem
Egy rezesbanda a panelrengetegben. Egy magyar mozifilm első képkockái 1982-ből. Kisvárosi emberek kisvárosi problémáikkal, átlagos élettel, átlagos napi gondokkal. Tarr Béla világot bejárt filmje a Panelkapcsolat így kezdődött: az egykori Leninvárosban, egykori leninvárosiakkal. Zenével, a mi zenészeinkkel, az első fúvósokkal, az alapítótagokkal. Cseh Béla, a zenekar egyik alapítója egy hatalmas tubát fújt, Varján Tibor cintányéron játszott. Ők voltak annak idején a film első kockáinak szereplői, a Derkovits Fúvószenekar úttörő zenészei. Ezeket a pillanatokat elevenítette fel ünnepi beszédében Mátyás Zoltán, a Derkovits Művelődési Központ igazgatója, majd dr. Fülöp György polgármester köszöntötte a jubiláló zenekart. A nézőtér első soraiban ültek azok, akiket szoros szálak, és megannyi emlék köt a zenekarhoz. A nosztalgikus bevezetőben őket, a fúvósok korábbi karmestereit, Dudás Lászlót, Arnóczky Zoltánt és fiát, ifj. Arnóczky Zoltánt köszöntötték. Négy éve új vezetője van a zenészeknek. A Vándor Sándor Zeneiskola fúvóstanára, Bereznay András vette át a stafétabotot, aki fiatalos lendületével új életet lehelt a zenekarba. Kicsit másabb lett a stílus, színesebb a repertoár, és rengeteg zenész, kicsik és nagyok csatlakoztak a fúvósokhoz.
A karmester
- Zenészcsaládba születtem, kisgyerekkorom óta zenei közegben nevelkedtem - mondja Bereznay András karnagy, miután zenei pályafutásáról érdeklődöm.
- 2020- ban kezdtem itt a zenekarral a munkát, gyakorlatilag az első perctől kezdve az életem részévé vált, afféle második családként. A feleségem is mindig kérdezgeti, hogy ő mikor jöhet már ide zenélni, mert ő zongorázott, de fúvós hangszeren nem tud játszani, ám egyre többször érzi, hogy csatlakoznia kellene ehhez a csapathoz. Nagy öröm, hogy a régi tagok közül sokan eljöttek a koncertre, és becsatlakoztak egy kis közös muzsikálásra is - mondja, majd a sikerekről kérdezem.
- 2023-ban, hosszú év után egy minősítésre adtuk a fejünket, ahol - ha jól emlékszem 86 ponttal - arany minősítést kaptunk, úgyhogy azt gondolom, ez egy jó visszajelzés. Egyre több külföldi meghívást is kapunk és egyre több fellépési lehetőséget, azt gondolom, hogy ott vagyunk a középmezőnyben. Itt a régióban egyébként nagyon sok fúvószenekar van és nagyon magas szinten zenélnek. A miénk egy nagy múltra visszatekintő zenekar. Örülhetünk, hogy egy ilyen régóta működő fúvószenekar van a városban. Vannak köztünk egészen kicsik, még alsósok, de vannak nyugdíjas tagjaink is, és egy szederkényi család minden tagja nálunk zenél. Mondhatnám azt is, hogy a fúvós zenélés az egy kortalan dolog. A műsorunkat is úgy állítjuk össze, hogy mindenkinek örömöt és élményt okozzon, a komolyzenétől, a filmzenéken át a könnyűzenei slágerekig igyekszünk mindent műsorra tűzni, és nagy öröm nekünk, hogy zeneszerető emberek élnek itt a városban egyre többen. Alapvetően az a célunk, hogy ez egy zeneszerető, örömzenélő közösség legyen, és ez jelenleg azt gondolom, hogy sikerül is.
Régi és új zenészek
Bodnár Erik tenorkürtös régi zenekari tagként lépett újra színpadra, ahogy ő aposztrofálta, beugrósként.
- A 40. jubileumon még aktív tag voltam, most már csak vendégfellépők a feleségemmel, aki szintén zenekari tag és egy érdekesség, hogy mi itt ismerkedtünk meg. Meghatározó része volt az életünknek a zenekar, és érdekes látni, hogy szinte hamvaiból újjáéledt, mióta új karnagy van. Persze a mi időnkben is nagyszerű volt a csapat, de szerintem András óta mindenképp szintet lépett a zenekar, úgyhogy én most 10/10-et adok nekik így elöljáróban a koncert előtt is. Mi most Miskolcon lakunk, de költözünk vissza Sajóörösre nemsokára, és hajlok rá, hogy újra visszaüljek a zenekarba - mondja Erik. Miklósi Ádám két évtizede zenél, kisgyerekként kezdte, felnőtt fejjel eszébe sem jutott, hogy abbahagyja a közös örömzenélést. - Én tenorszaxofonozok a zenekarban, nagyjából 20 éve kezdődött a szerelem, hogy zenélek, és egy pár évvel később járhattam ide a Derkovits zenekar kisebbik tagozatába, utána pedig sikerült itt is maradnom az elmúlt 15 évben - meséli Ádám.
- Hogy mi tart itt? A társaság, a zene szeretete. Egy családdá nőttünk, nehéz lenne abbahagyni. Minden időszaknak megvolt a maga szépsége, minden ciklusa más volt a zenekarnak, de mindegyiket élveztük. Mint sok zenekari tag, Vas Virág is a zeneiskolából került a közösségbe, ő az ütőstanszak növendéke.
- Először csak ideiglenes tagként lettem ide behozva a zenekarba, két éve volt a minősítő koncertje a zenekarnak és abban a segédkeztem az ütős szólamban, és teljesen magával ragadott, elvarázsolt ez a zenekari élet, így hát itt maradtam. Szeretek ide járni, nagyon jó, támogató a közösség, mindenki segítőkész, végtelenül kedves és jószívű. Ez kikapcsolódás mindenkinek, ide munka, iskola után járnak az emberek, és szeretettel csinálják.
berta