Négy év alatt a Föld körül
Elképzelni sem tudom, mekkora elszántságra és bátorságra van szükség ahhoz, hogy valaki mindössze néhány táskával biciklire üljön, és - vállalva minden kockázatot - körbe utazza a Földet. Márpedig az Ötórai tea rendezvénysorozat legutóbbi vendége, Illés Adorján pontosan ezt tette. A Baj községből származó, ma már motivációs trénerként dolgozó fiatalember éppen tíz esztendővel ezelőtt vágott neki a harminckilenc országot átszelő, negyvenhatezer kilométeres utazásnak, amely - mint mondja - örökre megváltoztatta a világról és az életről alkotott felfogását.
- 2014-ben az egyik barátom, Szabó Ádám körbe utazta Európát biciklivel. Miután hazajött, sokat mesélt arról, milyen kalandokban volt része. Azt mondta, azért csinálta végig ezt a túrát, hogy felkészüljön egy, az egész Földet megkerülő, biciklis expedícióra. Minden sejtem beleremegett, amikor megtudtam a tervét, egyből azt éreztem, ez valami fantasztikus dolog lehet, amihez én is szívesen csatlakoznék. Úgyhogy megkérdeztem, mehetek-e vele, majd életem első biciklitúrájaként indultam el Ádámmal, hogy körbe utazzuk a Földet - meséli Adorján, aki addigi életét szinte teljesen felszámolva készült fel a nagy utazásra. - Noha mérnökként jól fizető állásom volt Magyarország egyik legnagyobb távközlési szolgáltatójánál, nagyon erős hívást éreztem, hogy ezen az utazáson részt kell vennem. A munkahelyemen, valamint a budapesti albérletemet egyaránt felmondtam, és eladtam mindenemet, majd vettem biciklit, sátrat, hálózsákot, táskákat, és így indultunk el, egyenként több mint 50 kilónyi menetfelszereléssel. 1473 napon át tartott az expedíció, 46.000 kilométert tekertem, és napi 1500 Ft állt a rendelkezésemre. Minden héten legalább egyszer elsírtam magam. Akár a gyönyörű naplementét, akár a fantasztikus embereket, akár a hatalmas, embert próbáló kihívásokat, életveszélyes helyzetekre gondolok. Bicikliztem 4600 méter felett, mínusz 10-12 fokban is sátoroztam, Georgiában (Grúziában) ötvenhat fokban kellett tekernem, de Indiában is nagyon meleg volt. Extrém szegénységet és szupergazdagságot egyaránt láttam. Minél többet utaztam, annál inkább azt gyakoroltam, hogy a szívemre hallgassak. Sok idő kellett ahhoz, mire megérkezett számomra a felismerés: ne azért menjek, hogy bárkinek, bármit bebizonyítsak, hanem egyszerűen az utazás élvezete, szeretete céljából - összegez, majd kérdésünkre kifejti a legfontosabb tapasztalatait is.
- Meg kellett tanulni navigálni, a helyi emberekkel beszélgetni, mivel inkább a kisebb településeket ejtettük útba, hogy jobban megismerjük a helyi kultúrát. Minél többet tartózkodtunk egy országban, annál inkább megtanultuk az ottani nyelvet. Egy idő után már nagyon könnyen ment a szálláskeresés is. Rengetegszer meghívtak bennünket enni, afféle csodabogaraknak éreztük magunkat, Ázsiában napjában tízszer leszólítottak minket, hogy közös fotót készítsenek velünk. Lenyűgözött az emberek önzetlensége. Indiában leszólított egy úriember, hogy meghívna ebédelni. Nagyon kedvesnek tűnt, és épp éhes voltam, úgyhogy vele tartottam. Elkísért a házukhoz. Négyen éltek egy maximum 25 négyzetméteres viskóban, és matracokon aludtak. Noha néhány szem rizsük volt csupán, megosztották velem. De ugyanígy fogadtak a Fidzsi-szigeteken és Közép-Amerikában is - fejtette ki. Adorján azt mondja, már sohasem lesz ugyanaz az ember, mint aki régen volt.
- Közel négy év után, 2019. április 23-án érkeztem vissza Európába, Madridba. Onnantól kezdve még két hónapba tellett, mire hazabicikliztem. Az első nagy érzelmi hullám Ausztriából érkezve, a Magyarország-táblánál, Kőszeg határában ért. Óriási hála költözött belém, hogy ezt megcsináltam. Gyógyult az önbecsülésem, az önértékelésem. Nem is zökkentem vissza a hétköznapokba, és azt hiszem, sohasem fogok. Még ha vissza is mennék dolgozni egy céghez, akkor sem lennék már olyan, mint korábban, mert rengeteget változott a világnézetem, az értékrendem. Minden nap hálával és békével a szívemben ébredek. Néha hallom, milyen rossz minden, milyen gonoszak az emberek, milyen szörnyű a politika és hasonlók. Én ezektől távol tartom magam, inkább a hála vezérel, és arra figyelek, milyen csodálatos az élet. Mióta hazaértem, egyéni vállalkozó vagyok. Motivációs előadásokat, tréningeket tartok cégeknek, valamint magánszemélyek életét is segítem, mert a csodák megtapasztalásán túl az expedíció legfőbb lényege számomra az önismereti út volt. Nem gondolom, hogy mindenkinek körbe kellene utazni a Földet biciklivel, viszont mindannyiunknak vannak álmai, vágyai, én pedig abban segítek másoknak, hogy mindezek a felszínre kerüljenek - zárta gondolatait Adorján.
Ördögh István