Jóban, rosszban, hitben, szeretetben

A hűség szabadsága. Ez volt a mottója idén a Házasság hetének, melyet ma már 4 kontinens 21 országában ünnepelnek. Gyökereit Angliában kell keresni, onnan indult el több, mint 20 évvel ezelőtt. Magyarországon 2008 óta rendezik meg az eseménysorozatot a keresztény egyházak és a civil szervezetek összefogásával. A Házasság hete zárónapján a tiszaújvárosi görögkatolikus templomban a vasárnapi Szent Liturgia végén Páll Miklós atya áldotta meg a házaspárokat. 

Margó és Miklós atya 

Miklós atya és felesége, Margó 1988 nyarán kötöttek házasságot. Lassan negyven éve élnek boldogságban, melynek gyümölcse négy gyermek. 1986-ban ismerkedtek meg, a házasság nem volt kérdés, nagyon készültek rá és nagyon várták.

- Emlékszik az első találkozásra? 

Miklós atya: Amikor először találkoztunk, és még párbeszéd nem alakult ki köztünk, gondoltam, hogy valamivel szeretném meglepni. A szemináriumból mentünk a nyíregyházi görögkatolikus székesegyházba, egy hosszú, bő ujjú reverenda volt rajtam, ami alá berejtettem egy kis virágot, odaléptem hozzá a templomban és átadtam neki, ezzel indult valójában. 

A lánykérés, az eljegyzés, és a házasságkötés, a papság életében másképpen zajlik, mint a megszokott forma, hiszen nekünk először is be kellett mutatni a jegyesünket a püspökatyának, a szemináriumi előjáróknak és amikor ők is jóvá hagyták, csak utána lehetett a hivatalos eljegyzést, majd a házasságkötést megtartani. A görögkatolikus papság életében a pappá szentelés előtt van lehetőség a házasságkötésre. Utána már nincs, tehát nagyon jól meg kell gondolni. A szemináriumi előjárók is több információt beszereztek a menyasszony parókusától, családjáról információkat gyűjtöttek, és az alapján mondták, hogy zöld a lámpa, vagy éppen várakozó állásponton vannak. 

- Mit jelent a hűség önöknek? 

Miklós atya: Mindenféleképpen a bizalmat jelenti. Én nagyon keveset vagyok úgymond a házban, vagy hittanórákat tartok, vagy a templomi szolgálatot végzem és meg kell bízni egymásban. Ez azt is jelenti, hogy a szavaink mindig igazak. Egy idő után már tudjuk egymás gondolatát, a kimondatlan szavakból is értünk. Ez jelenti elsősorban a feltétlen bizalmat. A másik pedig az áldozatvállalás. 

Mert az évek és a mézes hetek is elmúlnak, aztán jönnek a szürke hétköznapok, jön egy-egy törés az ember életében, akár egészségben, akár karrierben, és a másik ott áll mellettem támaszként. Nekünk ezt jelenti a hűség. Jóban, rosszban, egészségben, betegségben, szegénységben, gazdagságban kitartani egymás mellett életünk végéig.

- Könnyű ezt az utat végig járni, az úton együtt haladni? Margó: Azt gondoltam, amikor összeházasodtunk, hogy könnyebb lesz. Nyilván nagyon sok lemondással jár, ami nem baj egyébként, mert a férjéért az ember szívesen lemond bármiről, de nem könnyű. Legtöbbször a püspöki áthelyezések, a költözések teszik próbára a házasságot. 

Amikor beköltözünk egy parókiába, szépen berendezkedünk, tervezzük a jövőt, gyerekek születnek, és aztán jön egy telefonhívás a püspökatyától egy személyes találkozóra, ahol ő elmondja a gondolatait, amik nem biztos, hogy mindig egybeesnek az általunk megtervezett jövőformáló gondolatokkal. De mi engedelmességet fogadtunk. Nyilván van, amikor az ember elmondhatja a saját érveit is, és ha ezek észérvek, akkor természetesen a püspökatya is mindig meghallgatja. Mi elsősorban szolgálni jöttünk az egyházba, és a családtagjaink is. A gyerekeket is próbára teszi ez, hiszen költözni, iskolát váltani, aztán új barátok, új ismerősök, nem könnyű.

- A Házasság hete idei mottója a Hűség szabadsága! Hogy lehet a hűség, amely elköteleződés, egyben szabadság is? 

Miklós atya: Hát ez nagyon érdekes mottó. Ma reggel is erről beszélgettünk, hogy a hűség szabadsága mit jelent. Valójában az elköteleződést. A mai világban, mintha kikopott volna az emberek gondolatából. Mintha ez a szó nem is igazán érne annyit, mint régen. Elköteleződni azt jelenti, hogy letettem a voksomat, kitartok mellette, álhatatosan. 

Nyilván az élet alakítja az emberek életét, mint ahogy a társadalmat is és ebben a társadalomban hűségesnek lenni nemzethez, hűségesnek lenni hivatáshoz, családhoz, na ez az, amikor ezt szabadon választom. És én ezt értem a hűség szabadságán. Ahogy már sokszor elmondtuk, ez valójában egy vértanúság is. Az életet úgy vállalni, hogy abban van áldozathozatal, és akkor is hűségesnek lenni, és azt is szabadon választani, az nagyon nagy dolog, próbára teszi az embert, de hát így lesz értékes és szép az életünk.

- A hűség ajándék vagy korlát? 

Margó: Egyáltalán nem korlát. A hűség szerintem lelkileg felemel, és nagy biztonságot ad. Jó az, amikor biztos vagyok abban, hogy a férjem hűséges, és ez egyáltalán nem korlátoz, mert ez nekünk a természetünkből jön, meg sem fordul a fejünkben az, hogy esetleg másként gondolkodjunk. Meg nyilván a Jóistenre alapozott házasság, ha az ő útját járjuk, akkor ott nagy baj nem lehet, mert az már megalapozza a hűséget. Ha ott mindent betartunk, akkor gond nincs. 

- A házaspárok megáldása mit jelent ezen a vasárnapon? Miklós atya: Elsősorban azt, hogy emlékezzenek vissza a szerelmes napjaikra, amikor először meglátták egymást. Szítsák fel, újra hozzák tűzbe azokat az érzéseket, amelyek akkor az elköteleződéshez és a házasságkötéshez vezették őket. Természetesen egyfajta hála is kell, hogy legyen ebben, hogy megőrizte a Jóisten őket évtizedeken keresztül, mint ahogy minket is megőrzött. Elsősorban ezt jelenti. 

- Nagyon sokan eljöttek ma a templomba, akik nemcsak lelki táplálékot és áldást kaptak hanem ajándékot is. Ezek jelképek is?

Miklós atya: Igen, mindig meglepjük a házaspárokat. A hölgyeknek egy cserép virágot adtunk, a férfiak pedig a házi áldást kapták meg. A virág egy vitorlavirág, a házasság is olyan, mint egy hajózás a tengeren, amihez jó szelek kellenek és ezt fontos a vitorlával befogni, hogy az ember haladjon a házasságban, ne csak az évek múljanak el, hanem növekedjenek hitben, szeretetben, egymás iránti elköteleződésben.

Veronika és Bence 

Miklós atyáék lánya, Veronika és férje Petrohai Bence kisfiukkal Nyíregyházáról érkezett a vasárnapi Szent Liturgiára. Mielőtt az atya megáldotta őket, nekünk meséltek a közös életükről, a hűségről és a házasság fontosságáról. Bence: Mi 2014 januárjában ismerkedtünk meg, immár 12 éve vagyunk együtt. A lánykérés 2017-ben volt, az egyik kedvenc balatoni településünkön, Keszthelyen a Festetics kastélyban kértem meg Veronika kezét. Én úgy gondolom, ketten egy párként nagyon jól kiegészítjük egymást, egymást átsegítjük mindig a nehezebb időszakon, illetve támogatjuk egymást mindenben. Számunkra ez egy harmonikus kapcsolat. 

Veronika: Minden házasságban vannak nehézségek és örömök, jobb és rosszabb periódusok. Én azt gondolom, hogy mi nagyon jól kiegészítjük egymást, ami az egyikünknek nem megy, vagy nehézség, abban a másik nagyon jól szuperál. 

- Sokan ma a házasság helyett az együttélést választják. Nektek kérdés volt az, hogy összeházasodtok? 

Veronika: Nem, abszolút nem, mind a ketten így gondoltuk, hogy nekünk ez egy örökre szóló szövetség, és azt megszerettük volna szentelni egy házassággal. Bence: Ez a szövetség hasonlóan működik a mindennapokban, mint az együttélés. Mindketten külön karrierutat, külön életutat járunk be, de segítjük és támogatjuk egymást a sikerek elérésében is, és ez egy rendkívül jó csapatmunka.

- Mit jelent nektek a hűség szabadsága? 

Veronika: Én azt gondolom, hogy hagyni a másikat kibontakozni. Néha úgy elengedni a másikat, hogy a fáradt gőzt kiengedje, és mellette ott a maximális bizalom. Tehát az, hogy én is ki tudok teljesedni mellette, mindamellett, hogy ő örökre szól nekem, de meg tudom élni azokat az álmaimat, vágyaimat, amik számomra fontosak. 

Bence: A mai áldás azért fontos, mert mi az egyházi esküvő során hitet tettünk egymás mellett, illetve Isten előtt, és ezt megújítjuk ilyenkor a Házasság hetén minden évben.

Katalin és Gergő 

Abai Katalin és Piricsi Gergő friss házasok. Szeretetben, hitben élnek, együtt, egymásért. Vasárnap ők is áldást kértek a házasságukra. 

Katalin: Furcsa, de mi interneten keresztül találkoztunk, ott ismerkedtünk meg az online térben. Én Mezőtúrról költöztem ide, két és fél éve lakunk Sajószögeden, másfél éve vagyunk házasok. Nem gondoltuk, hogy az internetes ismerkedésből házasság lesz, de ahogy alakult a kapcsolatunk, bíztunk benne, mert megtaláltuk egymásban akit kerestünk, és hál' Istennek így alakult. 

Gergő: Én 26 éves voltam, amikor elkezdtem komolyabban ismerkedni, illetve szerettem volna már családot. Amikor a feleségemmel megismertük egymást, csiszolódni kellett sokat. Volt nekem is, ami kicsit negatívumom volt, de nagyon sok pozitívumot találtam a páromban. Gondolom ez ugyanígy volt, hogy ő is látott bennem valamit, és akkor így kialakult ez a szerelem, a szeretet. Illetve a közös gondviselés, ez nagyon fontos, szerintem. 

A szürke hétköznapokat leszámítva sokat dolgozunk, gyerekeket nevelünk, próbáljuk őket a jó útra terelgetni, mint egy kertész a kis kertjét, locsolgatjuk, hogy minél több erőt adjunk és utat mutassunk nekik. A hétvégét mindig együtt töltjük, a munkát félretesszük, mozi, kirándulások, és minden percét megpróbáljuk kiélvezni a közös időnek. 

Katalin: Együtt egymásért. Szerintem fontos mind a kettőnknek, hogy legyen kis külön szférája is, de együtt legyen a család. Ezt megtartani nem könnyű, sok kompromisszum és szeretet kell hozzá. 

berta