Játszva (is) tanulunk
A digitális világ térhódítása, az egyéni érdekek elõtérbe helyezése a közösségi érdekkel szemben, az erõszak elfogadottsága, a közöny, melyek fogyasztói társadalmunkat erõteljesen jellemzik, az iskolai közösségekbe szivárogva is kifejtik negatív hatásukat. Egyre nagyobb nehézséget okoz minden korosztály számára a kapcsolatteremtés, a tolerancia, a békés együttműködés, konfliktuskezelés. Fontos a jó közösségek kialakítása, de a bullyingprevenció szempontjából is kiemelten fontos foglalkozni a kapcsolatok építésével, az empátia, együttműködési készség fejlesztésével már minél koraibb életkorban.
Október 10-én a Kazinczy Ferenc Református Iskola és Óvoda alsós diákjainak nagy többsége pályaorientációs nap keretében csoportos játékokban vett részt az együttműködés jegyében. A több mint 140 kisdiák megtöltve a tornatermet vegyes csapatokban dolgozott. Kilépve megszokott kis társaságukból, az osztályok tagjai teljesen összekeveredtek egymással, ami lehetővé tette új társak megismerését, fejlesztve a kapcsolatteremtési készséget, együttműködést, toleranciát, kommunikációt. A gyerekek rugalmasan alkalmazkodtak a helyzethez, életkorukból is fakadó vidám lelkesedéssel vetették bele magukat a kreatív feladatmegoldásba. Többek között megtanulták egymás nevét, megismerkedtek egymás hobbijával, közös kézfogást találtak ki, saját lábbelijükből építettek közösen minél magasabb cipőtornyot, kirakót raktak és ragasztottak össze ügyesen összedolgozva, találós kérdésekre keresték a válaszokat, és szoborcsoportot alkottak a szeretetről.
A csoportok munkáját előre felkészített ügyes felsős tanulók koordinálták, akik ezáltal belekóstolhattak a pedagógusok feladatkörének egy-egy szeletébe, átérezve annak bizonyos megpróbáltatásait is. A program által vidám élményekkel gazdagodhatott valamennyi gyerek és felnőtt résztvevő, minden szervezési, kivitelezési nehézsége ellenére is nagyon tanulságos volt. A jó hangulatú rendezvénynek remélhetőleg lesz majd utóélete is, amennyiben egy-egy korábban egymást nem ismerő gyerek a tanult kézfogással, vagy anélkül köszön majd egymásnak, egymásra mosolyog, felidézi az együtt töltött vidám perceket, közös munkát, meglátja a másikban az embert, aki ugyanúgy vágyik a kapcsolódásra, társaságra, a másik jóindulatára, nevetésre, mint õ maga. Nehéz a mai világban gyereknek lenni, hatalmas ingerdömping ér mindenkit a külvilágból, gyakran pont a lényeg vész el a nagy rohanásban, az egymásra figyelés. Tegyünk érte, hogy ne így legyen! Tatár-Szilágyi Erika óvoda-, iskola szakpszichológus