Határtalan Horvátország

A Kazinczy Ferenc Református Általános Iskola és Óvoda 7. évfolyamos diákjai az idén is útra keltek a „Határtalanul! - tanulmányi kirándulás hetedikeseknek" pályázati program keretei között. Az útról álljon itt beszámolójuk. 

1. nap: 

7.00 órakor elindultunk Tiszaújvárosból. Első utunk a lendvai szőlőhegyre vezetett, ahol a Szentháromság- kápolnában megtekintettük Hadik Mihály, törökverő hadvezér hányattatott sorsú múmiáját, megismerkedtünk a legendájával, illetve a történelmi tényekkel. Elmesélték azoknak a családoknak a történetét, de leginkább a Hajós családét, akiknek nagyon sokat köszönhetett Lendva városa. Lesétáltunk a kápolna tövében álló, energiaadó kőhöz, ami kapcsolatban van a Dobronak település határában található energiapart energiavonalaival. Innen a lendvai kilátóhoz, a Vinarium toronyhoz indultunk, ahol megmásztuk a kilencemeletes, 53,5 méter magas kilátót, ahonnan gyönyörű látvány tárult elénk. Láthattuk Magyarországot, Szlovéniát és Horvátországot is. Innen csodás kilátás nyílt a környező szőlőhegyekre. Lendva városában első utunk a Makovecz Imre által tervezett Kultúrpalotához vezetett, majd innen elsétáltunk a Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézetbe, ahol a szlovéniai magyar kisebbség mindennapjairól, múltjáról, jelenéről és megmaradásáról mesélt nekünk Zoli bácsi (Patyi Zoltán). Népdalokkal is megismertetett bennünket. 

Ezt követően felsétáltunk a várba, a Bánffy-Eszterházy kastélyba. Itt megtekintettünk egy rövidfilmet Lendva történetéről, nevezetességeiről, népművészetéről és kulturális életéről, a térségben betöltött szerepéről, majd felfedeztük a várat magát is. A legfelső emeleten megcsodáltuk azokat a szobrokat, melyeket kortárs művészek készítenek a környéken zajló művésztáborokban, lefelé haladva pedig láttuk a lepke- és rovargyűjteményt, Zala György alkotásainak miniatűr változatait, a fegyverkiállítást és a hetési tájegységre jellemző viseletet és használati tárgyakat. A nyirkos várpincébe is lemerészkedtünk. Szalafőn (ahol a Zala folyó ered) kicsit fáradtan érkeztünk a szállásunkra, ahol a vacsora után beszélgettünk, játszottunk. 

2. nap: 

A Muravidék legismertebb parasztgazdáinál, az Alsómarác melletti Mezővár faluban, a Passero családnál tett látogatásunk alkalmával megismerkedtünk a család történetével, gazdaságuk indulásával, fejlődésével, a mai kihívásokkal. A hölgy bemutatta a gazdaságot, hogy mivel foglalkoznak: sonka-, szalámi-, pástétomok készítésével, szőlőműveléssel, bor előállításával, lekvárfőzéssel, de a legismertebb termékeik a csokoládé- és pralinékülönlegességek, melyeket látványkonyhában, saját alapanyagokból készítenek. Sütemény- és fagylalt különlegességeiket a portán található kávéházban kóstolhattuk meg. Innen utunk a Dobronak település határában található Bakónaki-tóhoz vezetett, ahol az energiapark működik. Következő állomásunk a dobronaki trópusi kertben volt, ahol körbejártuk Közép-Európa legnagyobb orchideafarmját. Csodálatos orchideákat, mangó-, papaya- és banánfát láttunk, birizgáltuk a mimózát, és a kancsókával, a vanília termésével is megismerkedtünk. Bántornyán is megálltunk, az Árpád- kori templomban (Szűz Mária Mennybevétele templom) megtekintettük Aquila János gyönyörű freskóit és megkerestük a Szent László legenda ábrázolását is. Meglátogattuk a közvetlenül mellette található, újabb építésű barokk stílusú templomot is, ahol az istentiszteleteket tartják. Csáktornyára vezetett utunk: körbejártuk a Zrínyi várat, ahol megnéztük azt az obeliszket, amit Zrínyi Miklós vadászbalesete emlékére állítottak. 

A bejáratnál található „Zrínyi Péter búcsúja" emlékműnél beszélgettünk a Wesselényi-féle összeesküvésről is, és elsétáltunk az őrtorony hídjához, a Subics emléktáblához. A horvát fővárosban, Zágrábban utunk első állomása a Zrinjevac park volt, a város legrégebbi parkja. Itt láttuk a zenepavilont és a meteorológiai órát. A Liszt Ferenc Intézetet csak kívülről tudtuk megtekinteni, mert rendezvény miatt nem tudtak minket fogadni, de a honismereti vezetőnktől részletes tájékoztatást kaptunk az ott folyó munkáról. Az intézet melletti téren, a Felsővárosban makett segítségével megismerkedtünk a város elhelyezkedésével, részeivel, történetével. A Jellasics-téren elhaladtunk Jellasics lovasszobra mellett, majd a dombon felsétálva megnéztük a városfal beépített maradványait, a börtönt és lenéztünk a nyüzsgő városra is. Elhaladtunk a Szent Katarina templom mellett és megérkeztünk a Szent Márk térre, ahol megcsodáltuk a felújítás alatt álló horvát parlamentet, a Szábort, majd azt az épületet, ahol a Magyarország megtámadására induló Jellasics 1848 szeptemberében megszállt. A Szent Márk templom tetőszerkezetén szépen csillogott a napfény a Zsolnai cserépből kirakott horvát és zágrábi címereken. A Káptalandombon álló zágrábi székesegyházat csak kívülről tudtuk megtekinteni. Zágráb épületein folyton szembeötlöttek a délszláv háború bizonyítékai: golyónyomok, rakétatámadások okozta sérülések. A Jellasics téren még egy kötetlen sétára is jutott időnk. Nagyon vártuk már, hogy megérkezzünk Krk-szigetére, Omisalj-ba szállásunkra. Útközben átkeltünk a világ 3. legnagyobb beton ívhídján, és vacsora után sort kerítettünk egy könnyű tengerparti sétára is. 

3. nap: 

A napot egy 90 perces panoráma hajókirándulással indítottuk az Omisalj-öbölben. A tengerről láttuk Krk-sziget hídját, a Zrínyi-Frangepán várat, a kikötőt, két kőolajfejtő- és tároló ipari létesítményt. Következő programunk Fiume/Rijeka városa volt. Tersatto várában kezdtük az ismerkedést a város történelmével. A vár mellett megtaláltuk az egyik mini Kodolkó szobrot, de sajnos vandálok letörték a fejét. Innen utunk a Trsati Boldogasszony-bazilikához vezetett, ahol nem csak a bazilikát csodáltuk meg, hanem II. János Pál pápa és Teréz anya szobrát is. A kikötőben megszemléltük a kormányzói palotát, a Magyar Királyi Tengerészeti Hatóság épületét, az Adria-palotát, és az Adria Magyar Királyi Tengerhajózási Rt. székházát. Felkerestük a magyar feliratú kikötői bójákat, a Baross emléktáblát. Fiume történelmi belvárosában tettünk egy rövid sétát, a korzón található Óratorony megtekintése után szabadprogram következett. A délután hátralévő részét Abbáziában töltöttük. Tengerparti sétánk a Hotel Palace Bellevue mellett indult, Markusovszky Lajos emléktáblájánál. A sziklába vájt tengerparti úton, a Lungomare sétányon végigmentünk a Horvát Hírességek Sétányán, ahol Nikola Tesla csillagát is megtaláltuk. A haragos tenger nagy hullámokkal csapdosta a Lány sirállyal című szobrot, mely Opatija szimbóluma lett, és amelyet a Mária-szobor helyén állítottak fel. A szállásra visszaérve jutott idő felsétálni a hegy tetején lévő városkába is és a legbátrabbak fürödhettek a tengerben is. 

4. nap: 

Reggeli után elindultunk Horvátország egyik központjába, Varasdra, mely 10 évig fővárosként is funkcionált. Városnézésünk során felkerestük az Erdődy-Zrínyi várkastélyt, kicsit játszottunk a parkjában. A belváros felé sétálva megtekintettük a Sermage-palotát, mely ma múzeumként szolgál, a belvárosban megcsodáltuk a barokk palotákat, a Városháza épületét és óratornyát, a Patatic-palotát, a katedrálist, a Draskovics- palotát, a Herzer-palotát. A város határában egy hatalmas bevásárlóközpontban lehetőségünk nyílt a hiányzó szuvenírok, helyi édességek beszerzésére. Az elmúlt négy nap, mint egy szempillantás ért véget. A hosszú út után a szüleink már vártak minket az iskola előtt. Jó kedvvel, megannyi élménnyel valamint új barátságokkal tértünk haza, és számolunk be a kisebbeknek utazásunkról. Köszönjük, hogy megvalósulhatott a kirándulásunk. A kirándulás Magyarország Kormányának támogatásával valósult meg. 

A 7.a és 7.b diákjai