Harminc éve írjuk együtt a sportág lapjait

Befejeződött hát az idei is. Nagy menetelés volt, mint mindig. Nagy menetelés, ahol kivétel nélkül mindig eltűnnek a civil beosztások, rangok, kitüntetések. Egyfelé húz a szekér, együtt dobban a szív egy közös cél érdekében. Persze nem volt ez másként 1997-ben sem. Dr. Márkus Gábor és többnyire triatlonos szülőkből, sportbarátokból verbuválódott csapata óriási elszántsággal, minden problémát elsöprő lelkesedéssel készítette elő és valósította meg az első világkupát Tiszaújvárosban. Ez volt a sportág helyi történetének első nemzetközi lapja, melyet a 2020-as Covid-járvány miatti szünetet kivéve folyamatosan követték a többiek. Nagyon-nagyon sok szép emlékezetes pillanat, örök barátságok sora és tragédiák árnyéka is része volt ennek a rendkívüli időszaknak. A közös tenni akarás, egymás tisztelete, szeretete mindig, minden nehézségen átlendítette a CSAPATOT, mely sokszor erőn felül, mégis szépen csendben tette a dolgát. Az évek múlásával az elsőgenerációs „Nagy Öregek" befejezték, leadták a szerelést, de szerencsére rendre jöttek újak, akik átvették, és továbbvitték a zászlót. 

Azt a zászlót, mely idén is büszkén loboghatott a szélben. Az idén már negyedik éve a tiszaújvárosi nemzetközi versenyeken veretlen Lehmann Csongor 1999-ben született. Alig telt el 8-10 év és a már régóta a triatlon edzéseket látogató, a sportág iránt elhivatott fiatal ott állt a világkupa futópályáján és vizet osztva, ámulva csodálta a világsztárokat. Vasárnap a város első, saját nevelésű olimpikonjának a teljesítménye láttán mi ámulhattunk és törölgethettük a szemünket örömünkben. Egy rendkívül szerény, kétszeres korosztályos világbajnok tiszaújvárosi kiválóság aranyozta be a napunkat. Belegondolva az elmúlt időszakba, eszembe jut Bródy János dalszövegének részlete, mely szerint „Filléres emlékeim, oly drágák nekem!" 1994 óta van szerencsém tudósítani a tiszaújvárosi triatlonos eseményeket, azóta érzem hatalmas megtiszteltetésnek, hogy apró fogaskerékként ilyen nagyszerű emberek között lehettem, és remélem, még lehetek. Mindenkinek nagyon szépen köszönöm ezt a lehetőséget! Ígérem: a villámgyorsan elillant három évtized, és a huszonöt világkupa alkalmával gyűjtött, közel sem filléres, hanem drága emlékeket továbbra is szívem legmélyén őrzöm! 

Szűcs István