Folytatás Los Angelesben!

TRIATLON. Lehmann Csongor nem szokott beszámolókat írni, de úgy gondolta, hogy a párizsi olimpia férfi triatlonversenye megérdemel egyet. Közösségi oldalán az alábbiakat tette közzé. Párizsi olimpia 11. hely Az eredmény nem tükrözi teljesen a teljesítményt, amit a pályán nyújtottam, és a küzdelmet, amin keresztülmentem. Biztosnak tűnő vert helyzetből tudtam felállni és harcolni a legjobb helyezésért. Az úszás során az első bójánál szétszakadt a szemüvegem és szinte vakon kellett teljesítenem a hátralévő távot. Volt egy pillanat, mikor azt gondoltam, ennyi volt, valószínűleg a hajó fog partra vinni. 

Ezt hamar felváltotta egy másik gondolat: erről a versenyről álmodok gyerekkorom óta, nem érhet így véget! Tovább küzdöttem és kivergődtem a partra egy perc hátrányban az elsőkhöz képest. Ezután életem talán legintenzívebb 5 kilométerét kellett produkálnom a kerékpár elején, hogy esélyem lehessen versenyben maradni. Utolsó felérőként felzárkóztam az üldözőbolyra, ahol további 20 km kőkemény üldözés következett, hogy elkapjuk az élbolyt. Ez is sikerült! Amint megvoltak, rögtön előrevágódtam a bolyban és koncentráltam a következő lépésre: mindenképp az elsők között kell leszállnom a bringáról! Ez is sikerült! Azon kaptam magam, hogy másodikként futok ki a depóból és arra gondoltam, hogy ebből még bármi lehet. A futás elején próbáltam nagy tempót diktálni, de a lábaim iszonyatosan zsibbadtak. 

Néhányan megelőztek és beálltam saját tempóra, gondolván, hogy előbb utóbb javulnia kell az érzésnek. Így is lett! 5 km után elkezdtem érezni a lábaimban az erőt és megkezdtem a felzárkózást. A harmadik körömet kezdve meghallottam édesapám szavait a pálya széléről: a kör végén le kell töltenem a 15 másodperces „stop and go" büntetésemet. A francba! Megálltam. Őrjítően lassan teltek a másodpercek és visszacsúsztam a 16. helyre. Közben azon járt az agyam, hogy életem legkeményebb 2,5 kilométerét kell teljesítenem, hogy visszajöhessek az élmezőnybe. 3,2,1…és elindultam, elkezdtem „összegyűjteni" a versenyzőket. Így lépegettem szépen előre. 

Mikor már azt gondoltam, megvan a végleges helyem, ráfordultunk a célegyenesre és megláttam az előttem futókat. Lehajtottam a fejem és megkezdtem életem legnagyobb hajráját. A célvonal előtti méteren sikerült megfognom még egy versenyzőt, az előző olimpia aranyérmesét. Köszönöm szépen mindenkinek, aki segített az eredmény elérésében. Édesapa, család, barátok, edzőtársak, tudományos szakértő, TISZAÚJVÁ- ROSIAK és még sorolhatnám! Nem lehetek elég hálás, nélkületek ez nem valósulhatott volna meg! Folyt. köv., in Los Angeles!