Fél évszázados a Guzsalyas

Jubileumi kiállítás nyílt a Tiszaszederkényi Művelődési Házban. A Guzsalyas Díszítőművészeti Szakkör 50 évvel ezelőtt alakult meg és azóta töretlenül működik. Terítőt hímeznek, tojást díszítenek, gyöngyöt fűznek évtizedek óta. 

- Nagyon kevés az olyan művészeti csoport, ami ilyen szép kort élt meg - mondta a kiállításmegnyitón Mátyás Zoltán, a Tiszaújvárosi Művelődési Központ és Könyvtár igazgatója. 

- Ha jobban utána számolunk, akkor településünk várossá nyilvánítása után 10 évvel már megalakult ez a szakkör. Az 1976-os megalakulás Molnár Istvánné művészeti vezetőhöz köthető, aki 11 lelkes taggal alapította meg a szakkört. Aztán 1986-ban Szabados Lajosné vette át a csoportot, aki új lendületet adott a csapatnak. Fontosnak tartotta azt, hogy a népi kultúra jelen legyen a városban és a közösség magas színvonalon működjön. Virág Istvánné a legidősebb tagja a szakkörnek. A kezdetektől a csoport tagja. 

- Én már az elsők között csatlakoztam a díszítőművészeti szakkörhöz - emlékezett vissza Virág Istvánné. 

- Akkoriban már volt egy kiállításuk és elmentem megnézni. Annyira megtetszett, hogy azt mondtam, én ide akarok tartozni. Már gyerekkorom óta szeretek kézimunkázni, úgyhogy tudtam, hogy nekem ebben a csapatban van a helyem. Emlékszem, hogy már általános iskolás koromban elkezdtem próbálkozni a keresztszemes mintákkal, aztán gimnazista koromból is megvan még egy terítő, amit én hímeztem. Annak idején sokszor néztem a nagynénémet, ahogy dolgozott, nagyon szépen kézimunkázott, úgyhogy szerintem egy kis genetikai örökség is van bennem. Azóta is nagyon szeretek ezzel foglalkozni. Ha hímzek, akkor csak odafigyelek, teljesen kikapcsol. 2006-ban Füredi Zsuzsanna vette át a szakkör vezetését. Nem engedte, hogy a hagyományőrzésnek ez a fajtája megszűnjön Tiszaszederkényben. Kirándulásokat, oktatásokat is szervez a tagoknak. 

- Szerintem az egy különleges dolog, hogy egy ilyen kis közösség 50 évig egyben tud maradni - nyilatkozta lapunknak a szakkör jelenlegi vezetője, Füredi Zsuzsanna. 

- Tudomásom szerint a szakkör működése egyetlenegy percre sem szakadt meg az 50 év alatt. Ennek szerintem egyszerű oka van. Azok az emberek, akik ide járnak, egyszerűen szeretik, szeretjük egymást, törődünk egymással és nagyon szeretünk kézimunkázni, szép dolgokat készíteni. Az én történetem is úgy kezdődik, hogy már gyerekkoromban is nagyon szerettem a hímzett dolgokat és én is megpróbálkoztam a készítésével. A nagymamám hímzőasszony volt, azzal kereste a kenyerét, hogy bérbe hímzett és anyukám kezében is minden este tű volt. Arra emlékszem, hogy gyerekként mindig hímzett ágyneműben aludtunk, a széle mindig megvolt egy kicsit díszítve. Mivel ilyen környezetben nőttem fel, így én is elindultam ezen az úton. Nagyon szeretem csinálni, mert egy folyamatos sikerélményt ad és, ha kész van egy terítő vagy egy párnahuzat és jól sikerült, akkor az nagy büszkeséggel tölt el.