Erasmus-kaland Máltán 2.

Szeptember 26-án, szombaton este, több órás késéssel ugyan, de szerencsésen megérkeztünk Máltára és elfoglaltuk a szálláshelyünket. Vasárnap pedig felfedeztük Gozo szigetét. Megnéztük a Citadellát és megmártottuk a lábunkat a tengerben is.

Első nap a nyelviskolában 

Hétfőn reggel mi is megkezdtük „hivatalos" nyelviskolai tanulmányainkat Máltán. A csoportunk igazi nemzetközi kavalkád: a világ különböző pontjairól érkeztek a tanulók, így már az első órán kiderült, hogy az angol nyelvnek bizony meglepően sokféle változata létezik. A tanulás intenzív volt - olyannyira, hogy az órák végére éreztük: az agyunk is kérne egy kis Erasmus- mobilitást, lehetőleg egy nap szabadságra. Külön kihívást jelentett egy-egy nemzetiség kiejtésének megértése.

A brazil, japán és kínai csoporttársainkat néha egészen különleges koncentrációval hallgattuk. Volt, hogy egy-egy mondat után előbb egymásra néztünk, majd egy apró mosollyal jeleztük: „Igen, ezt is biztosan angolul mondta." Délutánra már igencsak elfáradtunk szellemileg, ezért egy rövid sziesztával próbáltuk újraindítani az angol nyelvi „rendszert". 

Aztán természetesen nem hagyhattuk ki Vallettát sem! Belevetettük magunkat a város hangulatába, és egészen estig barangoltunk a szűk, hangulatos utcácskákon. Lépcsőből ugyan bőven kijutott, de a látvány minden lépést megért. A nap végére már azt sem tudtuk eldönteni, hogy a lábunk vagy az angol szókincsünk fáradt el jobban. És hogy teljes legyen a nap: a házi feladatot sem úsztuk meg. Így aztán az esti program végül egy kis angolozás lett - mert Erasmus ide, Valletta oda, holnap is lesz tanóra. Egy tartalmas, élményekkel teli első nap volt mögöttünk. Tanultunk, próbáltunk megérteni minden akcentust, gyűjtöttük az élményeket, és közben egyre biztosabbak voltunk benne, hogy az Erasmus+ nemcsak szakmai fejlődés, hanem egy nagy közös kaland is.

A keddi nap pontokba szedve 

1. A máltai buszok akkor jönnek, amikor ők úgy gondolják. És arra mennek, amerre nekik éppen megfelelő. Mi pedig megtanultuk: a busz nem közlekedési eszköz, hanem egy lehetőség. 

2. Ha valaki építkezik, akkor építkezik. Ha ehhez le kell zárni egy teljes utcát a daru vagy a betonkeverő miatt, hát az utca ezt biztosan megérti. Mi pedig alkalmazkodtunk. Megint. És gyalogoltunk. Megint.

3. Rabat gyönyörű. De Mdina egyszerűen lélegzetelállító! Az óváros szűk utcái, a történelem minden kövön, a hangulat… Itt még a gyaloglás is valahogy kevésbé fájt. Na jó, azért fájt. Szóval ma is gyalogoltunk jó sokat. Nem mind volt betervezve, de az Erasmus-élet már csak ilyen: az útitervet néha a buszmenetrend és a máltai építőipar írja át. A mai célpont: Rabat, a katakombák és Mdina. 

És igen, nyelviskolában is voltunk! Sőt, házit is kaptunk. Egy egész oldalt. Mert nehogy valaki azt gondolja, hogy itt csak sétáltunk, nézelődtünk, ettünk és élveztük az életet. Tanultunk is. Becsszó. Erasmus+ - tanulás, kultúra, kaland, és némi nem tervezett kardió.

Szerda, egy újabb tartalmas nap 

Új tanárral ismerkedtünk meg, aki a bemutatkozás során egy pozitív vagy negatív iskolai élményünk megosztását kérte tőlünk. A csoport tagjai természetesen nem okoztak csalódást: vicces, meghökkentő és érdekes történetekből most sem volt hiány. És ami különösen jó érzés volt: egyre többet értettünk! Egyre magabiztosabban kapcsolódtunk be a beszélgetésekbe, és kezdtük igazán érezni, hogy van eredménye a tanulásnak. A délelőtt folyamán Anne Brontë: Agnes Grey című kisregényének egyik részletét is feldolgoztuk. Nem kis feladat volt, de mindhármunknak egészen jól ment - úgyhogy erre nagyon büszkék voltunk. A kimerítő tanulás után útnak indultunk Marsaxlokkba, a hangulatos máltai halászfaluba. 

A máltai buszközlekedés ezúttal különösen kegyes volt hozzánk: meglepő módon egy percet sem kellett várnunk! Ezt természetesen nem hagyhattuk jutalmazás nélkül: egy finom kávé és egy süti mellett élveztük a napsütést, a kikötő hangulatát és azt az érzést, hogy ma is egy kicsit többet tudtunk és egy kicsit többet értettünk angolul. Egyre inkább éreztük: nemcsak tanultunk, hanem közben rengeteg élménnyel is gazdagodtunk.

Csütörtök, a nap is velünk tanult 

Szokatlanul korán kezdtük a napot: napfelkeltét néztünk. Szerencsére a „napfelkelte- néző hely" szinte teljesen útba esett a nyelviskola felé - legalábbis a máltai útvonaltervezés szerint. Így egy kellemes reggelivel is összekötöttük a programot. Mert ugye a nyelvtanulás üres gyomorral veszélyes vállalkozás. Délelőtt aztán visszatértünk a komoly tudományokhoz: a névelők kerültek terítékre. Közben a világ különböző országaiból érkezett csoporttársainkkal a különböző nemzetek esküvői szokásait is megbeszéltük. 

Megállapítottuk, hogy bár sok mindenben különbözünk, egy dologban egészen biztosan hasonlítunk: esküvőn mindenhol van valami, amit nem lehet kihagyni. Délután Blue Grotto felé vettük az irányt, ahol kis hajókba pattantunk, és egy rövid, de annál látványosabb túrán fedeztük fel a gyönyörű tengeri barlangokat. A víz színe pedig… Hát, arra továbbra sincs megfelelő angol nyelvtani szabály. Egyszerűen WOW! Újabb nap, újabb szavak, újabb élmények - és egyre több bizonyíték arra, hogy az Erasmus+ nemcsak a tanteremben tanít.

Péntek, ez a nap is elérkezett 

Sikerrel teljesítettük az utolsó tesztet is, így végre hivatalosan is kijelenthetjük: nemcsak túléltük a nyelviskolát, hanem még tanúsítványt is kaptunk róla! Nagyon sokat fejlődtünk az élőbeszéd gyakorlásában, a különböző akcentusok megértésében, a nyelvtani ismeretek elmélyítésében, valamint a szövegértés területén. A sokszínű tanulói összetételnek köszönhetően beleláthattunk más országok kultúrájába. Ez alatt az egy hét alatt sokat beszélgettünk az oktatásról, a tradíciókról, az éghajlati viszonyokról, a különböző generációk eltérő szokásairól, esküvőről és még sok más érdekes dologról. 

A diplomák átvétele után Sliema felé vettük az irányt egy kis shoppingolás reményében. A „kis shoppingból" végül szinte semmilyen vásárlás nem lett, viszont legalább az ebédet sikeresen letudtuk. Egy rövid pihenő után aztán irány a tengerpart! A cél Għajn Tuffieħa homokos strandja volt. Mivel addigra már bőven belecsúsztunk a késő délutánba, úgy döntöttünk, hogy ha már ott vagyunk, a naplementét is megvárjuk. És milyen jól tettük! A tenger, a homok, a lemenő nap és az a bizonyos „megcsináltuk!" érzés… Ennél szebb lezárása aligha lehetett volna ennek a napnak. Tanúsítvány a kézben, homok a láb alatt, naplemente előttünk - Erasmus+ kipipálva.

Búcsú Máltától 

Mivel a repülőnk csak este indult haza, még egy utolsó sétára indultunk Valletta utcáin. Megcsodáltuk Caravaggio festményeit a Szent János Társkatedrálisban, láttuk a déli ünnepélyes ágyúlövést, majd Szent Elmo erődjét is felfedeztük. A nap végén pedig Málta még egy apró meglepetéssel búcsúzott tőlünk: miközben beszálltunk a repülőgépbe, a magasban tűzijáték ragyogott. Szép lezárása volt egy tartalmas máltai hétnek. De egy Erasmus-utazás sosem ér véget igazán a hazafelé vezető úton. A közös napok, a beszélgetések, a felfedezések és a nevetések velünk maradnak - ahogy azok az emberek is, akikkel ezt a hetet együtt élhettük meg. Málta már mögöttünk maradt, de amit együtt átéltünk, azt hazahoztuk magunkkal. 

Hontiné Takács Gabriella, Ocsovszkiné Mezey Klára, Szabó Tünde pedagógusok