Az iskolában is szól a rádió

Lendvay Viktor évek óta sulirádiózik a gyerekekkel, ő maga is rádiózott valamikor, onnan a szerelem. Lelkesen adja át a szakmát a rádiózás és a média világa iránt érdeklődő gyerekeknek. Évek óta pályázatokon indulnak és mindig dobogós helyet érnek el. A Széchenyi iskolában dolgozó pedagógus januárban Pedagógus Kiválósági Díjat vehetett át a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóságtól. A szakmai elismerésről, a rádiózásról, a tartalomgyártásról és a biztonságos internethasználatról a Tisza TV stúdiójában beszélgettünk vele. Az interjú szerkesztett változatát olvashatják. 

- Legutóbb, amikor a Sulirádióról és a diákjaidról beszélgettünk, szóba jött a folytatás és az utánpótlás, hiszen a sok szakmai elismerést szerző fiatal éppen elballagott az iskolából. A rádió még mindig szól? 

- Igen, szerencsére mindig van utánpótlás, mindig vannak érdeklődő diákok. A rádió szerintem egy nagyon nagy túlélő a mai digitális világban, bármi is történik, szerintem ez az egyik legelérhetőbb médium. A hagyományos rádiózás mellett mostanában nagyon-nagyon divatosak a podcastek, ez a világ nagyon megfogja a fiatalokat, mert ott tematikusan tudnak válogatni olyan dolgok közül, ami érdekli őket. Mi Rádióaktív Sulirádió néven működünk, megtalálhatók vagyunk a közösségi médiában és egyéb platformokon.

- Milyen tartalmakat gyártotok? 

- Mint sulirádió, sokszor célirányosan gyártunk műsorokat, vagy valamilyen pályázatra készülünk, vagy ünnepi műsort készítünk többnyire felvételről, hogy legyen lehetőség javítani a hibákat, ami azért is jó, mert van bennük is törekvés a tökéletességre. Egyébként van olyan műsor, ami inkább a zenéről szól, hiszen a fiatalok szeretnek zenét hallgatni. A Széchenyi iskolában például minden hónap utolsó pénteki napján a szünetekben szól a zene.

- A Krónikában is sokszor olvashattak rólatok, hiszen az elmúlt években rengeteg szakmai elismerést hoztatok haza.

- Évről évre a Diák Újságírók Országos Egyesületénél indulunk egy országos pályázaton, illetve a Nemzeti Médiahatóság országos pályázatain is, és nagyon gyakran hozunk el dobogós helyezéseket. Több kategóriában is szoktunk indulni és szinte sosem tértünk haza üres kézzel. Ez is egyféle megerősítés, hogy jól csináljuk a dolgunkat.

- Beszélgetésünk apropója nem csupán a média iránt érdeklődő gyerekek, hanem az a pedagógus, nevezetesen te, aki a hátán viszi ezt az egészet és ezúttal téged ismertek el Pedagógus Kiválósági Díjjal. 

- Úgy gondolom, hogy az elmúlt évek eredménye ez a díj, hiszen rendszeresen indulunk a médiahatóság által meghirdetett pályázatokon, és az elmúlt három évben gyakran megfordultunk a dobogó mindhárom fokán, mivel nagyon szép anyagokat gyártanak a gyerekek. 

Az NMHH egyébként egy profi stúdiót telepít minden évben a DUE sajtófesztiválon, oda kitelepülnek. Ennek a stúdiónak az az elhíresült neve, hogy Sárga kanapé, ahol a diákok éles helyzetbe kerülnek, ami azt jelenti, hogy leülnek egy háromszemélyes kanapéra, ahová futószalag-szerűen érkeznek a vendégek, olimpikonok, ismert színészek, énekesek, vagy sportriporterek, és akkor, ott élesben megmutathatják, hogy ők mennyire felkészült riporterek. Ennek a beszélgetésnek a nyersanyagát utána megvágják. 

- Kell mindenhez egy jó mentor is. Mit jelent neked ez a díj?

- Elsősorban szakmai elismerésnek tekintem, hiszen a gyerekek az én irányításommal készítik el a anyagokat, amit aztán olyan kommunikációs szakemberek zsűriznek, elemeznek, méltatják, akiktől ez mindenképpen egy szakmai elismerés. Az is nagyon jó, amikor a kollégáim megdicsérik a munkánkat, de egy szakmai díj az egy teljesen más dolog.

- Szakmailag tudtok fejlődni és fejleszteni?

- Igen, most van egy nagyon jó dolog az életünkben, a Nemzeti Médiahatósággal sikerült a jó munkakapcsolaton túl egy partnerségi viszonyt kiépíteni, ami azt jelenti, hogy partneriskolája lettünk a médiahatóságnak, és ennek az egyik nagyon pozitív hozadéka, hogy anyagilag támogatnak minket, és úgy néz ki, hogy tudunk egy egész jó kis stúdiót építeni az iskolában.

- Viktor, te osztályfőnök vagy, infótanár és sulirádiót csinálsz. Ebből a mai nagy digitális halmazból mi érdekli a fiatalokat leginkább? 

- A legutóbbi ilyen nagy sláger, amit szerettek a gyerekek, és foglalkoztunk vele az a Deepfake. Ez gyakorlatilag a mindenféle online átveréssel, ahogy a gyerekek szokták mondani, mindenféle kamu dologgal kapcsolatos téma. A mesterséges intelligencia eléggé ott van a mindennapjainkban. Úgy gondolom, hogy a pedagógusok, a felnőttek és a diákok életében is. Ezeket a témákat nagyon szerették, de mondjuk, ha most beülünk egy médiaszakkörre, és azt mondod a diákoknak, hogy választhatnak témát, ami őket érdekli, ott azért vannak nagyon meredek dolgok. Ezeket mindig megbeszéljük, feldolgozzuk, és sokszor szoktak mondani olyan dolgokat, ami őket érdekli, például, hogy milyen a büfében a kínálat, milyen az iskolai étkeztetés, általában a mindennapokkal kapcsolatban. De nagyon szárnyaló a fantázia.

- Kedden volt a biztonságos internet napja. Manapság ezzel a témával minden nap foglalkoznunk kellene. Valahol része ez a tananyagnak, az iskolai oktatásnak? 

- Éppen valamelyik nap egy ilyen ártatlan Krétába történő belépés kapcsán felvetődött, hogy milyen jelszót használnak. Mondjuk csupa kisbetűből áll az a jelszó, vagy van benne nagybetű, évszámok, karakterek, vagy generáltatod a jelszavadat, hiszen ezek mind fontosak a visszaélések miatt. Osztályfőnöki órán is téma, hogy hogy használunk bizonyos felületeket a mindennapi kommunikációra, mit osszunk meg a közösségi médiában, mi az, amit már nem, mire érdemes odafigyelni, milyen fotókat és milyen szövegeket írunk ki, mert hogy az gyakorlatilag minket minősít.

- Megfogadják ezeket? Figyelnek ezekre? Következetesek, tudatosak? 

- Úgy gondolom, az én dolgom az, hogy elmondom, nem egyszer, hanem sokszor, beszélgetünk róla, hiszen kamaszokról van szó. Ha rájuk nézel, a tekintetükön is látod, hogy ez most még egyelőre csak bemegy az egyik fülén, a másikon meg kijön. Ha esetleg olyan problémája van, és rákérdez, mert már jobban érinti a téma, akkor sokkal jobban odafigyelnek rá. Ez egy tanulási folyamat, de megjegyzem, hogy nemcsak a diákoknak, hanem a szülőknek is. Úgy gondolom, hogy a szülők mindig próbálnak odafigyelni, maximális, pozitív hozzáállással, de szerintem ezt az egész digitális világot mindannyian tanuljuk. Napról napra mindig tapasztalunk, és rugalmasnak kell lenni, oda kell figyelni a környezetünkre, és össze kell szedni a megfelelő információkat. Minden nap tud ez a világ újat mutatni, és azt fel kell dolgozni, oda kell rá figyelni. A digitális világ tudatos használata a szülőkre, pedagógusokra is jellemző kell, hogy legyen. 

- A képernyő előtt eltöltött idővel hogy állnak a gyerekek?

- Nagyon-nagyon rossz statisztikák vannak. A Széchenyi iskola oldalára most kitettünk adatokat a biztonságos internet napja kapcsán, és eléggé elképesztőek. Nagyon sokat bámulják a képernyőt, de hozzáteszem megint, hogy a felnőttekkel kapcsolatos kimutatások sem sokkal jobbak.

Az egy jó dolog, amikor a szülő vagy a pedagógus figyelmezteti a diákokat, de ugyanakkor, ha csak most magamról beszélek, hogy bizony oda kell arra figyelnem, hogy melyik oldalon mennyi időt töltök. Sokszor azt veszem észre, hogyha megnézek egy tartalmat, mert lehet, hogy be fogom vinni médiaszakkörre, de ott van a lehetősége annak, hogy azért még egy kicsit maradok azon az oldalon, mert mennyi érdekes dolgot találtam még. Valóban tudatosnak kell lenni. Mostanság van egy nagyon divatos kifejezés, a digitális detox, és ezt sem csak a gyerekeknek, hanem a felnőtteknek is alkalmazni kell saját magukra, tehát tudni azt, hogy mikor rakod félre a telefonodat, a laptopodat, és nem foglalkozol vele, elmész mozogni, vagy főzőcskézel a konyhában, vagy bármi más, hogy ebből az online világból egy kicsit kikapcsolódj, eltávolodj. 

- Az általános iskolások milyen oldalakon mozgolódnak szívesen? 

- A gyerekek szeretnek játszani. Úgy tapasztalom, hogy ami mostanában nagyon- nagyon nagy sláger, ez a Roblox nevű oldal, ami gyakorlatilag egy alkalmazásként is működik, és pont a napokban olvastam a Kiberhigiéniai Egyesület összefoglalóját azzal kapcsolatosan, hogy ez gyakorlatilag egy külön univerzum, ahol nem csak játszani lehet, hanem kapcsolatokat is lehet építeni. Sajnos ez a felület mindenféle online dologra is alkalmas, de ugyanakkor vannak olyan szülői felügyeleti lehetőségek, amivel lehet látni, hogy a gyermek merre kószál.

- Hoztál néhány hasznos infókkal teli füzetet, kézikönyvet gamer gyerekekhez, de van itt olyan is, ami az online bántásokról szól. (gyerekaneten.hu)

- Igen. Ezek elég izgalmasak. A Nemzeti Médiahatóságnak vannak ilyen kis füzetei, például, hogy mi a helyzet a mesterséges intelligenciával, de van kézikönyv gamer gyerekekhez, nagyon értékes információkat, adatokat lehet ebből összeszedni. Illetve a cyberbullyingról is van egy kiadvány, aztán ott van a Sztori a zsebben című kiskönyv, ami több történetet dolgoz fel, online zaklatás csetelés közben, amikor éppen mondjuk fotókat próbálunk kérni a másiktól, vagy volt benne olyan történet, amikor online vásárláskor felmentek egy oldalra a fiatalok, nézelődtek, de olyan oldalon vásároltak, ami gyakorlatilag egy fake, vagy kamu oldal volt, és elúszott a pénzük. Olyan sztoriról is olvashatnak benne, ami mostanában nagyon divatos, hogy a fiatalok kimennek elhagyatott gyártelepekre vagy elhagyatott moteleket, épületeket látogatnak meg és onnan próbálnak különböző hátborzongató történeteket megosztani, hogy mit láttak, mi történik itt, vagy hogy milyen állapotban van és mennyire félelmetes.

Arról is van ezekben szó, hogy mennyi időt töltünk az online világban, hogy valakinek az az életcélja, hogy minél jobb fotókat osszon meg magáról, és ezáltal kivonja magát mondjuk egy osztályközösségből, mert ő éppen mindig az aktuális poszttal van elfoglalva, mert lehet, hogy influenszer akar lenni, és akkor ez már megint egy másik problémahalmaz. Szóval résen kell lennie mindenkinek, mindig, felnőtteknek, gyerekeknek, és arra törekedni, nevelni, terelni őket, hogy tudatos internethasználók legyenek. 

berta