Az év legérdekesebb csillagászati eseményei
Olvasói visszajelzések alapján tudom, hogy a Krónika olvasói közül nagyon sokan érdeklődnek a csillagászat szép és érdekes jelenségei iránt. Ezt kielégítendő, összegyűjtöttem a 2025-ös év azon érdekességeit, amelyek megfigyelése elmélyítheti a teremtett világ nagyszerűsége iránt érzett csodálatunkat. Az égi csodák éve egy lenyűgöző Mars jelenséggel indul. Január 12-én földközelbe, január 16-án pedig a Nappal való oppozícióba, vagyis szembenállásba került a Mars.
Ennek köszönhetően a vörös bolygó egész hónapban fenséges látványt nyújt majd, akár szabad szemmel is gyönyörködhetnek benne az érdeklődők. A távcsöves megfigyelésre is optimálisak a feltételek. Kétszázszoros nagyításban a felszíni alakzatai is jól felismerhetőek. Fényesebben ragyog, mint az égbolt legfényesebb csillaga, a Szíriusz. Legközelebb 2029-ben lesz lehetőség ugyanilyen jó körülmények között megfigyelni az égitestet. Január 18-án pedig pontosan egy vonalban lesz látható a Mars és az Ikrek csillagkép két fényes csillaga, a Pollux és a Castor. Január 18-án a Vénusz és a Szaturnusz alig fél fok távolságra tűnik fel egymástól az égen, körülbelül 30-45 perccel napnyugta után. A két bolygó a délnyugati égen fog ragyogni.
A Vénusz a fényesebb kettőjük közül, ragyogó fehér fénnyel világít majd, míg a Szaturnusz kicsit halványabb és aranyszínű lesz mellette. Bár szabad szemmel is megfigyelhetőek, egy távcsővel még lenyűgözőbb lesz a látvány. Ugyanabban a látómezőben láthatjuk a két bolygót, és még a Szaturnusz ikonikus gyűrűit is megpillanthatjuk. Ebben az évben két teljes holdfogyatkozás is bekövetkezik. Az első március 14-én, de ezt sajnos Magyarországról nem tudjuk megfigyelni. Március 29-én részleges napfogyatkozás lesz. Tőlünk csak enyhefokú, szabad szemmel észlelhetetlen. Sötét üvegen keresztül 12 óra 20 perc körül egy kis csorbát figyelhetünk meg a napkorong északnyugati részén. Látásunk épsége érdekében kötelező a fénycsökkentésről gondoskodni. Július 17 és augusztus 24 között lesz lehetőségünk a Perseida meteorraj megfigyelésére. A raj maximuma augusztus 12-én hajnalban következik be, amikor akár 120 meteor hullásával is számolhatunk óránként. Ezen a napon amúgyis kötelező lesz a csillagászat szerelmeseinek a korai kelés, napkelte előtt ugyanis megpillanthatjuk majd a két legfényesebb bolygó, a Jupiter és a Vénusz gyönyörű együttállását a keleti égbolton, amint egymástól mindössze félfoknyira ragyognak majd. A Vénusz -3,9 magnitúdós ragyogó fehér fénnyel túlragyogja a -1,8 magnitúdós Jupitert, amely halványabb és aranyszínűbb lesz.
Egy kisebb teleszkóppal még a Jupiter felhősávjait és négy Galilei-holdját is megfigyelhetjük, amelyek apró pontokként sorakoznak fel a bolygó egyenlítője mentén. Szeptember 7-én következik be a második teljes holdfogyatkozás. A Hold 19 órakor már részleges fogyatkozásban kel fel, 20 óra 8 perckor lesz a fogyatkozás teljes, és 22 órakor ér véget. A Hold nem tűnik el teljesen, mivel a Föld poros légköre által megtört napfény vörös árnyalatot vet a Holdra, amely így kísérteties halvány narancsvörös ragyogásba burkolózik.
A bulvár média ezért nevezi ezt a jelenséget „vérholdnak". A megfigyeléshez célszerű egy olyan helyet keresni, ahol tiszta kilátás nyílik a keleti égboltra, amikor a Hold felkel. Bár felszerelés nélkül is jól megfigyelhető, egy binokulár vagy teleszkóp segíthet a vöröses holdfelszín részleteinek megfigyelésében. És ha mindez még nem lenne elég, az év második felében két egymást követő hónapban szuperhold is vár ránk. Az első november 5-én, a második pedig december 4-én lesz. Szuperholdnak nevezi a média azt a helyzetet, amikor a holdtölte földközelben következik be. Ilyenkor az átlagos holdtöltéhez képest a Hold nagysága látszólag kb. 7%-kal nő meg, míg fényessége kb. 16%-kal erősebb. A jelenség valamivel intenzívebb az északi félteke téli hónapjaiban, mert a Föld a pályáján ilyenkor közelebb van a Naphoz, így a Holdat több napfény éri. November 8-án eltűnnek a Szaturnusz gyűrűi.
Persze nem a valóságban, hanem látszólag. Ekkor ugyanis a gyűrűk pontosan élükkel fordulnak felénk, és mivel a vastagságuk nem több néhány tíz méternél, ebből a távolságból még nagy távcsövekkel is láthatatlanná válnak. A Szaturnusz Nap körüli keringési ideje 30 év. Mivel a forgástengelye a Földhöz hasonlóan ferde, ezért ott is vannak évszakok. A gyűrűk élbefordulása az ottani tavaszi és őszi napéjegyelőség idején, tehát 15 évente következik be. Minden decemberben a Föld áthalad egy széteső aszteroida törmelékfelhőjén, amely hullócsillagok záporát eredményezi. A Geminida meteorraj csúcspontját december 14-én hajnalban éri el, óránként akár 60- 120 meteort is láthatunk. Az idei év különösen kedvező lesz, mivel a meteorraj tetőzése egy sötét, holdmentes éjszakára esik. A NASA 2024 októberében bejelentette, hogy a Nap elérte maximális aktivitási ciklusát, amely valószínűleg 2025-re is kitart. Ez a megnövekedett naptevékenység, beleértve a napfoltokat és napkitöréseket, jelentősen növeli annak esélyét, hogy erős és látványos sarki fényeket figyelhessünk meg az égbolton. Szilveszter éjszakáján Magyarország egén is nagyon szép sarki fényjelenség volt megfigyelhető. Csak miheztartás miatt a mellékelt fotón megmutatom, hogy nézett ki ugyanez a sarki fény Finnországból megfigyelve!
Ez jó előjel arra, hogy az év során még többször találkozhatunk ezzel a lenyűgöző jelenséggel. Minden jót kívánva a csillagászok köszöntésével búcsúzom:
Jó eget!
Szutor István