A víz az az élet, egy kincs

Aszály, szárazság, eltűnő vizek, kiapadt tavak, extrém alacsony vízállás, energia- és vízkorlátozás. Ez már a valóság, a mi valóságunk. Nem egy film, hanem a jelen, az életünk. Nem kérdés, hogy társadalmi összefogásra van szükség. Erről írtunk múlt heti számunkban is, aminek folytatásában a Városgazda Kft. szakemberével, Sipos Vilmos növényvédelmi szakmérnökkel beszélgettünk. 

- A víz élet, és a jövő nem lehet csupán zárt kapuk mögött eldőlő szakmai ügy. Azt gondolom, hogy társadalmi összefogásra és a vízhiányban érintett szakmák képviselőinek együttműködésére lenne szükség ahhoz, hogy megújuljon a szemléletünk a vízfelhasználásunkkal kapcsolatosan. Ezúttal szeretném felhívni a lakosság figyelmét a víz jelentőségére - mintegy felkiáltásként ezzel kezdte a beszélgetést Vilmos. 

- Milyen állapotban vannak Tiszaújváros zöldterületei?

- Szakemberként nap mint nap látom, hogy milyen komoly megpróbáltatást jelent a hosszan tartó száraz időszak a város fáinak. Ez a kiszáradás, ami jellemzi mostanában városunkat, sokszor nem azonnal okozza a fák halálát. Egyszerűen legyengülnek és alkalmatlanná válnak a védekezésre a kártevőkkel és kórokozókkal szemben.

Ezeket a vitalitásukat vesztett fákat aztán a különféle gombák és kártevők könnyedén elpusztítják. Fontos lenne, hogy az emberek megértsék azt, hogy ezek a városi fák életmentő szerepet töltenek be, árnyékot adnak, hűtik a környezetet, javítják a levegő minőségét, megkötik a port, és hozzájárulnak a lakosság egészségéhez. Az aszály és a hőhullámok miatt a fák egyre nagyobb veszélyben vannak, különösen a fiatal, néhány éve ültetett fák nem tudnak még mélyről elegendő vizet felvenni. Össze kell fognunk, hogy a közös kincsünket megőrizzük és meg kell értenünk, hogy azt a fát, amit most megmentünk csemete korban, az majd tíz év múlva fog nekünk, unokáinknak nagyon nagy értéket jelenteni.

- Öntözéssel és locsolással, energiafelhasználással kapcsolatban is korlátozások vannak mostanság, mit tehetünk? 

- Normál eseteben, és nem vízkorlátozás idején nagyon jó lenne, ha az emberek megöntöznék egy vödör vízzel a lakókörnyezetükben lévő fákat, hiszen ez is nagyon sokat számít, de a legfontosabb az lenne, hogy visszatartsuk a vizet. Ha már felülről nem esik, akkor amink van, azt ne pazaroljuk, és tartsuk vissza ameddig lehet, amíg van. Városunk és cégünk vezetői nyilván ezeknek a megoldásoknak a lehetőségeit már keresik, és nagyon-nagyon remélem, hogy megtalálják ehhez a szükséges anyagi forrásokat is, mert úgy érzem hamarosan nagy baj lesz a vízhiány miatt. 

- A városban milyen gyakran locsolják a fákat? Sorra tudnak kerülni mostanság a virágok meg a cserjék mellett?

- Természetesen! Feltétlenül megöntözzük azokat a fákat is, amik el vannak zárva a természetes csapadéktól, többek között a főtéren lévő 16 darab kőris nem jut máshogy vízhez, megöntözzük, mert még a gyökerük nem éri el azt a mélységet, ahol a talajvíz van. Ezeket a lehetőségekhez mérten próbáljuk heti rendszerességgel öntözni, tápoldatokkal ellátni. A frekventáltabb helyeken lévő fákat és az elmúlt 5 évben ültetett fákat megpróbáljuk öntözni, de egyszerűen olyan sok van, hogy nem tudjuk őket kellő rendszerességgel és időben vízhez juttatni. Két gépünk állandóan az egynyáriakat és a fákat öntözi.

A nagy baj az, hogy vannak olyan fafajok, amik egyszerűen már nem tűrik el ezt a hosszan tartó száraz időszakokat, ilyenek például a nyírfáink, a korai és a hegyi juhar, illetve a hársfáink, ezen fajok néhány éves egyedei különösen nagy veszélyben vannak. A még nagyobb baj, hogy most már az 50-60 éves egyedek is kezdik mutatni a kiszáradás tüneteit. Városunk fáinak a zöme már 60 éves és el kell fogadni, hogy a fák is megöregednek. Koruk miatt is elkezdődik egy romlás a fák állapotában, ezért nagy odafigyelés szükséges a jó egészségük megőrzéséhez. 

Mi arra törekszünk, hogy a termőhelynek és éghajlatnak megfelelő fákat ültessünk és azt a maximális életkoráig próbáljuk megtartani. Sajnos hogyha legyengülnek ezek a fák, és megtámadja egy kórokozó, vagy egy kártevő, akkor már nem leszünk képesek erre. Bár növényvédelmi szakmérnökként elmondhatom, hogy azért itt ebben a városban a nagyon komoly vadgesztenye állományt meg tudjuk védeni az aknázómoly ellen és a különböző gombás betegségek ellen is. Egyelőre városszerte zöldell még szinte az összes vadgesztenye. Minden faj minden egyedének megvédése viszont jelenleg kivitelezhetetlen feladat elé állít minket.

- Rengeteg kivágott fatörzs áll itt a cég udvarán. Van ennek köze az időhöz és az aszályhoz?

- Igen. Azok a farakások, amiket láttál, azok az úgynevezett sarangok, és részben egy egészségügyi gyérítés eredményeképpen találhatók itt a telephelyünkön. A városunkat övező egyik parkerdei tagból származnak. Ott egy nemes nyár állomány található. Ez az állomány elérte azt az életkort, ami után már nem tartható egészséges állapotban, ezért fokozatosan lecserélendő a hatósági előírások szerint. Az ezzel kapcsolatos beavatkozásokat egyébként az ide vonatkozó törvények és hatósági engedélyek birtokában a legnagyobb odafigyeléssel végezzük el. A nyárfa vízigényes faj, hogyha ott a mélyben lenne elég víz, akkor talán sokkal egészségesebbek lennének.

Sajnos most ott állnak lábon száradva, és veszélyt jelentenek, különösen a környező utak mentén. Szerencsére a parkerdő öreg nyárfái alatt már felnőtt egy új erdő, mely jellegében más, mint egy hagyományos nemes nyárerdő, de jelentőségét nézve épp oly fontos. Láthattál ott még a sarangokon kívül pár másik farakást is. Ez a faanyag a városunk parkjait alkotó fákból származik. Mint már említettem, városunk fáinak zöme elérte az 50-60 éves kort. Ennek megfelelően az egyes fajokra jellemző méret és küllem már megmutatkozik rajtuk. Egyre több beavatkozás vált szükségessé az elmúlt években velük kapcsolatosan különféle okok miatt. 

Minden beavatkozás elsősorban a környezetünk biztonságát szavatolja. Ezen beavatkozások közül a legdrasztikusabbak a fakivágások. Természetesen a fakivágás előtt minden esetben a hatályban lévő törvények és helyi szabályok szerint járunk el. Fa kivágása csak alapos indokkal és előzetes műszeres vizsgálat és jegyzőkönyv készítése után jegyzői engedély birtokában történik, alapvetően a személy és vagyonbiztonság megőrzésének érdekében! Az eltávolított fák helyett a hatályban lévő rendelet szerint facsemetéket ültetünk, melyek fajtáit már a megváltozott éghajlati viszonyok figyelembevételével próbáljuk kiválasztani. 

- Víz- és energiakorlátozásmentes időszakban besegíthetnénk a fáknak is egy vödör vízzel, ahogy említetted, de mit lehet még tenni hosszú távon?

- Ésszerűbben kellene felhasználnunk azokat a vizeket, amelyeket egyelőre eltékozlunk. Nézzük csak meg, hogy egy ember például mennyi vizet használ fel naponta az otthonában tisztálkodásra és az illemhely tisztántartásra. Ez fejenként becslésem szerint napi 100 liter körüli mennyiség lehet. Sok ezren lakunk a városban, ez sok-sok liter víz, amit mi fogunk, leengedünk, és elvezetjük egy szennyvíztisztítóba, aztán az egy csatornarendszeren keresztül rövid időn belül távozik városunk területéről. Egyes városokban már törekszenek arra, hogy ezt a tisztított szennyvizet ülepítő tavakba elhelyezzék a település környékén, hogy ott valamiféleképpen helyben hasznosuljon. Szerintem ez követendő példa lenne. Tiszaújváros területe becslésem szerint kb. 200 hektár. 

A múlt heti kis eső 5 mm volt, az négyzetméterenként 5 liter víz. Tiszaújváros zöldfelülete ennek a 200 hektárnak az egyharmada, az összes többi az háztető, út, beton, térkő, ahol nem tud beszivárogni a talajba a víz, egy csatorna belevezeti ezeket az összejövő vizeket például a Lévay úti csapadékelvezető árokba. A hirtelen összejött esővíz a csapadékvíz-elvezető csatornákban becslésem szerint több 100 köbméter másnapra már el is folyt. Arra gondoltam például, hogy egy ilyen mennyiségű vizet meg kellen fogni és itt kiöntözni, hogy maradjon itt, szivárogjon be a talajba. Például egy ilyen akcióba az emberek is besegíthetnének. Kis szivattyúinkkal kiszivattyúznánk, és ők a tartályokba gyűjtött vizet vödrökkel kilocsolhatnák. Vannak is már efféle civil kezdeményezések országszerte, egyes települések polgárai önmagukat önkéntes faitatóknak kiáltották ki. 

Ezek a kis közösségek 10-20 civilből álló lelkes társaságok, akik megtankolnak egy 1 köbméteres tárolóedényt vízzel, és így mennek körbe a városon és öntözgetik a növényekre 10 literenként a vizet. Azt gondolná az ember, hogy az úgyse számít semmit, ha csak 10-en csinálják, de ha sokan, akkor talán számítana. 

Azt gondolom, mindenkinek érdeke, hogy élvezze a fáink hűtőtevékenységét, a kellemes illatát, hogy tisztítja a levegőt, hogy párologtat, hogy széndioxidot meg port köt meg. Ezekért pedig igenis érdemes küzdeni. Össze kell hozni az elvárásokat, a lakossági igényeket, a lehetőségeinket, hiszen ahogy az elején is mondtam, a víz az az élet, egy kincs. Mindannyiunk közös érdeke, hogy az ügyben érintett szakmai szervezetekkel és a társadalmunk minden tagjával karöltve szülessenek ésszerű és gyors döntések! Kell a szemléletváltás, kell az együtt gondolkodás és kell, hogy közösen tegyünk a környezetünkért. Ezek most a legfontosabbak, amit nem lehet halogatni. 

berta