Hegyek között, völgyek között zakatol a kisvonat 4.

Szeptember 1-jétől újraindul a vasúti személyszállítás Tiszaújvárosban. Ugyan addig még van három hét, de a nyárból is legalább még ennyi, ami remek alkalmakat nyújt kirándulásokhoz. Akik esetleg hozzám hasonlóan imádják a kötöttpályás közlekedést, azoknak egy kisvasutazás remek opció lehet az egyik családi program részeként. Ehhez segítséget nyújtva gondoltuk, kicsit körbejárjuk a régió kisvasútjait. Negyedik, egyben utolsó epizódunkban a Gyöngyösi Állami Erdei Vasút, avagy a Mátravasút történetét tárjuk olvasóink elé. Folytassuk utunkat legnagyobb hegyeinknél. A Mátra déli oldalán haladó erdei vasút ma már ritkaságszámba megy, mivel két külön vonalon is végeznek menetrend szerinti személyszállítást.

Ezek a 6,3 kilométeres Gyöngyös-Mátrafüred, illetve a 13,1 kilométeres Gyöngyös-Gyöngyössolymos- Lajosháza-Szalajkaház vonalak. A Mátrában az első keskeny nyomközű vasút 1906-ban épült az Egri Érseki Uradalom által. A pálya 600 milliméteres nyomtávú volt, és az első 10 évben lóvontatással üzemelt. A Gyöngyössolymostól északra található pálya után az uradalom újabb vonalat építtetett, ezúttal Szalajkaháztól Mátraszentimre alá, amit a magántőkéből finanszírozott Monostor-völgyi szakasz is elkészült. A pályákat 1914-ben összekötötték, így létrehozva a teljes hálózatot. 1916- ban indult a gőzvontatás, az első mozdony a Liza nevet kapta. 

A vonalra kerülésének története szintén érdekes, akkoriban ugyanis Gyöngyös és Gyöngyössolymos között még nem volt vasúti kapcsolat. Megfelelő szállítójármű hiányában azt a döntést hozták, hogy a mozdonyt közúton juttatják el a célállomásra, mégpedig úgy, hogy az útra síneket fektettek, majd amely szakaszon végig gurult, azt felszedték, és a mozdony elé tették. Ez a művelet 11 napig tartott. 1917-ben aztán megépült ez a hiányzó szakasz. 

A ma is működő Gyöngyös-Mátrafüred közötti szakaszt 1923. június 5-én adták át a teherforgalomnak. Egy szakasza Gyöngyös és a Farkasmályi borpincék között már 1911-ben is működött, a Mátrafüredig (akkoriban Bene) való meghosszabbítás tervei pedig már 1918-ban elkészültek, de a gazdasági helyzet miatt a megvalósításra még 5 évet kellett várni. 1925-ben átépítették a szárnyvonalakat a szabványos 760 milliméteres nyomtávra, 1926. június 19-én pedig a rendszeres személyforgalom is megindult. 1928-ban a gyöngyösi végállomás az Orczy-kastély mellé került, a harmincas évek elején pedig Gyöngyös városa megvásárolta az addig magáncégek kezében levő Gyöngyös-Mátrafüred szakaszt. 

Ezen szakasznak 1932. május 12-én lett a hivatalos neve is a Mátravasút. 1937-ben elfogadtak egy 10 éves vasútfejlesztési tervet, amely kettős vágány kiépítését, egy 1 kilométeres hosszabbítást, és a mátrafüredi vonal villamosítását tartalmazta, továbbá a személyforgalom megindítását Gyöngyössolymos irányába, és úgy vonalak kiépítését Gyöngyösoroszi és Visonta felé. A második világháború gátat szabott a terveknek, a forgalom 1944 októberében állt le. Hogy ne kerülhessen a németek vagy a szovjetek kezére, a mozdonyokat szétszerelték és elrejtették. A háború súlyos károkat okozott, de a vasút helyreállítása, sőt korszerűsítése elsőbbséget élvezett, hisz a környező települések újjáépítésében is komoly szerepet szántak a vonalnak. 1946/47 telén indult be a teherszállítás, majd 1947. április 16-án a személyszállítás is újrakezdődött. Hiába szerette volna a város, a vasút nem maradhatott a tulajdonában, 1949- ben államosították. 1951-ben a Pipishegyi Szerszám- és Készülékgyárhoz 3,6 km új vonal épült, ekkor érte el a hálózat legnagyobb hosszát, 45,1 kilométert. 

Több ipari létesítményt is kiszolgált a vonal, forgalma egyre inkább növekedett, ennek hatására a gőzmozdonyokat dízelmozdonyokra cserélték a hatvanas évek elején. 1961. május 28-án a vasút úttörővasúttá alakult, az országban másodikként. A gyöngyössolymosi személyszállításra vonatkozó évtizedes tervek is megvalósultak, 1968. május elsején elindult az általános személyforgalom. De természetesen a teherforgalom közútra való átterelése ezt a kisvasutat sem érintette jól, '78 októberében a fa, '79 márciusában a kőszállítás szűnt meg, a kihasználatlan, így gazdaságtalannak ítélt szárnyvonalakat felszedték, a teljes vonalhossz 14,4 kilométerre csökkent. 

A hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján a megmaradt vonalakat korszerűsítették, és új járműveket is beszereztek. 1983-ban új állomásépület épült Gyöngyösön, 1987-ben pedig visszakapta a vasútüzem a Mátravasút elnevezést. A kilencvenes évek közepén a debrecenihez hasonlóan ezt a kisvasutat is meg szerették volna szüntetni, de az ellenállás sikeres volt. 2005. júniusában a lajosházi vonal súlyos árvízkárokat szenvedett, és csak 2 év múlva, átfogó pályafelújítást követően 2007. április 28-án indulhatott újra a forgalom. Ekkoriban tervek születtek a Lajosháza- Szalajkaház 3,5 kilométeres vonalszakasz visszaépítésére is. Az építés 2008-ban indult meg, új aláépítmény, és új hidak készültek, a vágányokat 2009. augusztusában kezdték lerakni. 

A meghosszabbított vonalat a 2009. október 10-i kisvasúti napon adták át, ám csak néhány napig üzemelhetett, ugyanis a téli, majd a tavaszi áradások ezt a szakaszt sem kímélték. Az újjáépítés, valamint a vízelvezetés átépítése jelentős költségekkel és munkával járt, így a vonalszakaszt csak 3 év után, 2012. szeptember 8-án adták újra át. 2011-ben szűnt meg a téli forgalom, a kisvasút itt is tavasztól őszig üzemel. Részletes menetrend a www. matrahegy.hu/kozlekedes oldalon található. 

Mészáros Attila