„Szükségessé válik a Paksi Atomerőmű teljes leállítása”

Folyamatosan próbálom meggyőzni a mindenkori politikát, hogy folyamatos, biztonságos villamos energiaellátásra csak a fosszilis erőművek képesek. Ezt Magyarországon a hazai lignittüzelés tudja biztosítani. Az összes ismert, többségében környezetbarátnak kikiáltott eljárás csak arra képes, hogy az erőművekben mindenkor felhasznált fosszilis tüzelőanyagot a megújulók véletlenszerű rendelkezésre állásukkal helyettesítsék. Tudni kell, hogy az erőművekben felhasznált fosszilis tüzelőanyagokból mindössze 40%-nyi mennyiséget tudunk átalakítani villamos energiává. A maradék 60%-ot elveszítjük, azt hűtéssel el kell vezetni. 

Az erőművek hűtéséhez általában költséges hűtőtornyokat használnak. Gyakorlati és gazdaságos megoldás a többlethő elvezetése a folyók vizével. Ez annyit jelent, hogy az erőműben eltüzelt tüzelőanyag 60%-ával melegítjük a folyóinkat. A gond az, hogy a folyók vízhozama nagymértékben ingadozik. Számos esetben a folyami vízerőművek is kényszerülnek leállásra. A vízerőműveket le kell állítani, ha bekövetkezik az alacsony vízhozam, vagy túl nagy vízhozam esetén. 

Tehát a vízerőművek működését is mindenkor ki kell egészíteni a nulla és teljes teljesítményük tartományában tartalék erőművekkel. A jelenkori események rámutattak annak a veszélyére, hogy mi történik az erőművekkel, ha a hűtésre használt folyami víz nem áll rendelkezésre. Jelenleg leállításra kényszerült a romániai csernavodai atomerőmű, de a leállítás veszélye fennáll a bolgár kozloduji 2000 MW-os atomerőműnél is. És ez fenyegeti a Paks I. atomerőművet is! Bizonyára kevesen figyeltek arra, hogy a Tisza II erőmű csak azért nem kényszerült soha leállásra, mert - többek közt - az erőmű építése érdekében létesült a kiskörei vízlépcső. A folyami műtárgyaknak számos szerepe van, de a kiskörei vízlépcső nélkül számtalanszor le kellett volna állítani a Tisza II erőművet. A helyi lakosok tudják, hogy a Tiszán gyakran előfordult olyan alacsony vízhozam, hogy át lehetett rajta gyalogolni. 

És most hirtelen a felszínre kerülnek az energetikát sújtó rendszerváltás utáni téves politikai döntések. Mosonyi Emil professzor, a tiszalöki vízlépcső atyja, már 50 évvel ezelőtt megfogalmazta a vízlépcsők szükségességét. Elsősorban a vízgazdálkodás, hajózhatóság, várható környezeti változások miatt. Kiemelte Békés megye elsivatagosodásának veszélyét. 

Csak marginálisan szerepelt benne a villamos energia termelésének lehetősége. De a Paks alatti műtárgy megvédte volna Paks kényszerű leállását, ugyanolyan logikával, ahogyan a kiskörei vízlépcső számtalanszor megvédte a Tisza II erőművet. Teljesen logikus, hogy amennyibe az erőműben felmelegedett hűtővíz nem a csorgó vízhozammal, hanem a nagymennyiségű, gáttal tárolt vízmennyiséggel kell keverednie, nem állna fenn Paks összeomlásának veszélye. Visszatérhetünk az egyik legnagyobb politikai tévedésünkhöz, Bős-Nagymaroshoz, a vízgazdálkodásunk, energiagazdálkodásunk, környezetvédelmünk téveszméihez. És folytathatjuk a Tiszai Erőmű sorsával… 

Schwardy Miklós