A világ hatodik legerősebb embere
75 kg-os köveket dobál, 150 kg-os rönköt nyom a feje fölé, 160 kg-os homokzsákot cipel több mint 55 méterre. Ezt teszi Juhász Péter tiszaújvárosi tűzoltó, amikor éppen nincs szolgálatban. Idén ő is indult a Strongman Champions League-ben, az Erősemberek Bajnokok Ligájában, ami a világ legnevesebb erősember versenye. Mádi sportemberünk történelmi sikereket ért el, hiszen a november 8-9-ei törökországi döntőn összesítésben a 6. lett, ami minden idők legjobb magyar eredménye.
- Gratulálunk az eredményedhez! Sikerült már kipihenned a versenyeket?
- Igyekszem. A Strongman Champions League egy versenysorozat, ami februárban kezdődött és 16 fordulóból áll, én 9-en vettem részt. A végső 12-es létszám úgy áll össze, hogy némelyik versenyző kap egyegy lehetőséget és ha tud villantani, akkor kap még meghívást az év folyamán. Az én 9 fordulóm soknak számít, mert többször voltam dobogós, persze voltak gyengébb versenyeim is, de összességében végig ott voltam a top 5-ben az összetett pontok alapján.
- Milyen helyeken jártál ebben a fél évben?
- Finnországban kezdtünk, az egy havas-jeges verseny volt. Utána a hidegből mentünk a melegbe, a Karib-szigeteki Martiniquera. A következő forduló Magyarországon volt, de voltam Szerbiában, Észtországban, Lengyelországban, Dubajban, Cipruson, Dél-Afrikában és Törökországban is. Volt olyan, hogy egyik országból repültünk a másikba, nem jöttünk haza közben, mert akkora volt a távolság.
- Volt időd felfedezni a környéket a versenyzés mellett?
- Igen, mindig 2-3 nappal hamarabb mentünk, mert a verseny előtti napon a helyi támogatókat szolgáljuk ki, filmforgatás van, elmegyünk olyan helyi nevezetességekhez, ami jól mutat a tévében, ilyenkor körbe tudtunk nézni. Áprilisban Martinique nagyon tetszett, szép hotelben voltunk, óceánparton, 28 fokos óceánnal, jó időben. De aztán jó volt itthon is versenyezni, mert egy kicsit a szervezésben is részt vettem, na meg velem volt a családom, így az érzelmileg teljesen más töltetű rendezvény volt. Dubaj szintén hatalmas élmény volt, egyrészt, mert még sosem jártam ott, másrészt, mert a mezőnyben indult Hafþór Júlíus Björnsson, akit mindenki ismer, aki képben van az az erősport világával, de a Trónok Harcából is ismerős lehet. Szerintem a világ top 3 atlétája között van, és pont mellettem pizzázott egyik este, beszélgettünk és még ő kérdezősködött rólam. Úgyhogy ahhoz képest, hogy mekkora sztár, nagyon kellemes csalódás volt vele találkozni.
- Mesélj a fordulókról, a versenyszámokról, voltak holtpontok?
- Talán boldognak kellene lennem, mert sok olyan versenyeredmény meg sok dobogó volt, ami ezen a szinten már nagy szónak számít. Azokban az ügyességi versenyszámokban, mint a pakolások, nyomások, cipelések, tudtam fejlődni, illetve az látszik, hogy ott vagyok a mezőny elején. Ami nekem mindig is a mumus szám volt, az a kamionhúzás és az autófelhúzás. Ez pechemre két alap versenyszám, amit a nézők miatt mindig betesznek. Külön-külön nincs is akkora baj, de most a törökországi döntőn mindkettő volt. Sokat gyakoroltam rá, a tűzoltóságon is van hámom, kötelem, segítségem, de ezek egyszerűen nem akarnak menni.
- Ezek szerint nem vagy elégedett a 6. hellyel?
- Azért nem, mert a döntő első versenynapja után még a harmadik voltam és szerettem volna dobogón maradni. Viszont amikor megtudtam, hogy másnap kamionhúzással kezdünk, utána pedig autófelhúzás lesz, tudtam, hogy lejjebb fogok kerülni. De azzal a mentalitással, ahogy én állok a versenyzésemhez, mindig dobogót szeretnék megcsípni.
- Ennyire erős volt a mezőny?
- Iszonyatosan. Ami talán ezt érzékelteti, hogy volt egy olyan versenyszám, ahol négy sziklát kellett feltenni állványokra. Két éve ugyanaz a négy szikla volt ugyanerre a magasságra, ez 150, 170, 190 és 210 kg-os sziklát jelent. Két éve ezt a négy sziklát 39 másodperc alatt tettem fel és ötödik lettem, most 25 másodperc alatt és hatodik lettem. Hiába javul a teljesítményem, az eredményen nem látszik. De volt 150 kg-s rönknyomás, amit ötször nyomtam a fejem fölé, volt egy új szám, ahol egy 75 kg-os sziklát kellett minél messzebbre dobni, ott a 295 centis dobással a harmadik lettem. Volt 160 kg-os homokzsákcipelés, amit a puha tengerparti homokos talajon kell minél messzebbre cipelni, itt 55,5 méterre tudtam menni vele, ezzel pedig második lettem.
- A családod, a 10 hónapos fiad és a feleséged otthonról izgult érted?
- Igen. A feleségem nagyon félt, túlságosan is, de ez normális. Nem tudom, mi a jobb, amikor látom a pálya szélén, hogy a körmét rágja, vagy amikor otthonról izgul értem. De már annyi versenyszituációt megéltünk együtt, hogy tudja, nem csinálok hülyeséget, maximum elájulok, de az nem okoz maradandó bajt. Nélküle, az ő támogatása nélkül én ezt nem tudnám csinálni. Volt, hogy 11 napig nem voltam itthon, az kemény volt érzelmileg is, de támogat és segít mindenben.
- Most akkor jöhet a pihenés?
- Még lesz egy versenyem november 30- án. Gárdonyban lesz a következő fordulója a Premium Strongman League-nek, ahol listavezető vagyok. Utána viszont erre az évre vége, végre pihenhetek, sűrű volt ez az időszak.
venna