A szűrések életet menthetnek
Jelenleg háromévente ajánlott a 25 és 65 év közötti nőknek méhnyakrákszűrésen részt venni, a rendszeres mammográfiás vizsgálat pedig a 45 év felettieknek javasolt. Januártól azonban egy törvénymódosítás kötelezővé teheti ezeket a vizsgálatokat, csakúgy, mint a vastag- és végbélrákszűrést. A szűrések fontosságáról, a korai felismerésről, a méhnyak- és az emlőrák tüneteiről Dr. Marosi Gyula szülész-nőgyógyász szakorvost kérdeztük.
- Milyen gyakran érdemes emlőszűrésen részt venni?
- Kétévente javasolt az idősebb korosztálynak, de 35 évesen is indokolt lehet bizonyos családi előzmények miatt. A vizsgálat azért fontos, mert tapintással már csak a nagyobb csomót lehet észrevenni, mammográfiás vizsgálattal pedig, ha időben felfedezünk egy 5 mm-es pici csomót, abból csak 10%-ban lesz rosszindulatú emlőrákos folyamat. Az időben való felismerés életet menthet. Hazánkban közel 2000 nő hal meg emlőrákban, és sajnos csak a behívottak fele jelenik meg a mammográfiás szűrésen.
- Miért nem járunk eleget szűrésekre?
- Egyre nagyobb a hangsúly a prevención, de eddig sajnos az egészségügy betegcentrikus volt, tehát a betegséget kezeltük megelőzés helyett. Félnek a fájdalomtól, a vizsgálattól. Pedig az újabb készülékek sugárterhelése elenyésző, ha megnézzük a környezetünket, sokkal több háttérsugárzást kapunk, ezek a radiológiai terhelések minimálisak.
- Milyen tünetek jelentkezhetnek probléma esetén?
- Nagyon fontos az önvizsgálat is és figyelni a tüneteket. Aszimmetria alakulhat ki, vagy megváltozhat a korábbi méret, fájdalmas csomó jöhet létre. Az emlőbimbóból véres, nyálkás váladékozás is előfordulhat, illetve szokatlan bőrjelenségek, behúzódások. Sok esetben a hónaljárokban is tapinthatunk csomót, akkor is indokolt a vizsgálat.
- Doktor úr is kötelezővé tenné a vizsgálatokat?
- A kötelező szót nem használnám, de szigorúbban kellene venni. Ha lenne lehetőség, onkológiai osztályokra vinném el az embereket, ahol halmozottan jelennek meg ezek az esetek. Aki oda eljut, teljesen más véleménnyel van, megdöbbentő, hogy mennyi onkológiai beteg van Magyarországon. Évente 7000 új beteget fedezünk fel mammográfiás vizsgálatokkal. Az emlőmegbetegedés 13%-os, 100 ezer nőből 130 nőt érint, világviszonylatban 400 millió az emlőrákos beteg, ezek hatalmas számok.
- Ha időben felismerik, milyen arányban gyógyítható?
- A rákmegelőző állapot stádiumát figyelembe véve azt mondom, hogy 100%-kal. Ha abban a stádiumban fogják meg a betegséget, amikor még nem ad áttétet, nincs terjedése, akkor az 5 éves túlélés 100%-os.
- A méhnyakrákszűrés kiknek ajánlott?
- Annak, aki szexuális életet él. Én úgy mondanám, hogy nem rákot kéne szűrnünk, hanem rákmegelőző állapotot. Létezik a behívásos jellegű 3 évenkénti rákszűrés, pedig a nőgyógyászati-szülészeti szakma kardoskodik az 1 éves szűrőprogram mellett, mert felfedezhetünk olyan dolgokat, ami aktuálisan még nem, de később probléma lehet.
- Megelőzhető ez a betegség?
- A HPV elleni védőoltás uniós szinten 90%-ot ír elő, mi most a lányoknál olyan 80%-nál járunk. A 13 éves lányokat oltják HPV elleni védőoltással, hiszen a HPV a rák kialakulásában nagy szerepet játszik. Ez ugyanúgy vonatkozik a fiúkra is, a fiúk átoltottsága most Magyarországon kb. 70%-os, úgyhogy ebben még fejlődnünk kell. De a jövőben a rákszűrésnek talán nem lesz léte, mert megszűnhet. -
Az oltással?
- Igen, az oltásnak az a lényege, hogy a még szexuálisan nem aktív korban lévő beoltottaknál egy védőgát keletkezik a méhnyakon, így a vírus nem jut be a szervezetbe. Ha már bejutott, akkor más a helyzet, de akkor sem felesleges, hiszen az újabb típusokkal szemben adhat védelmet.
- Hogyan kezelhető a betegség, ha időben felismerik?
- Ha szűrővizsgálaton derül fény eltérésre, akkor általában időben felismerik, és a HPV tipizálást követően történhet egy egyszerű méhszáj műtét, úgymond konizáció, ahol a vírus telepedési helyét szüntetjük meg egy kúp alakú kimetszéssel és az esetek közel 95%-ban ez a műtét teljes gyógyítást jelent. Utána kontroll, szoros ellenőrzés kell, de idővel vissza lehet állni az éves szűrési rendre. A bonyolultabb eseteknél nyilván lehet sugárterhelés, komplett nagyműtéti beavatkozások, de nem ez a cél, hanem az időben való felfedezés. Ez egy alattomos betegség, hosszú ideig nem mutat semmit, 5-6 évig is akár és a végén kezd tüneteket okozni, például váladékozást, de akkor már nehezebben kezelhető. Semmiképpen se tünet alapján menjünk vizsgálatra, a prevenció a fontos, de nem hiszem, hogy nyomás alá kéne helyezni a lakosságot, öntudatosság kell hozzá, és akkor minden működik.
venna