A sport az élet pezsgése
Edzősködik, webshopot üzemeltet, motivációs előadásokat tart, online tartalmakat gyárt, mindeközben édesanya és újra iskolapadba ült. Góg Anikó egykori olimpikon nevét egyre többen ismerik, online oldalait több százezren követik, akik vele együtt edzenek és nevetnek. Az Országos Könyvtári Napok helyi rendezvénysorozatának egyik telt házas előadása volt az övé, ahol a sportot, az egészséget hirdette, de nyomokban azért Krézi is felbukkant. Az előadás után lapunknak is nyilatkozott.
- Nem először jársz Tiszaújvárosban, triatlonistaként nálunk is edzettél, hogy emlékszel arra az időszakra?
- Az olimpia előtti évben, 1999-ben voltam leigazolva Tiszaújvárosba, akkor egy évet itt is éltem. Akkor szakadtam ki anyukám óvó szárnyai alól, próbálgattam a felnőtt létet, az önellátást, de nem voltam túl ügyes, úgyhogy nekem ez nagyon nehéz volt. Sok betegség, meg sok feszültség is nehezítette az olimpia előtti évet, úgyhogy egy stresszesebb időszak volt, de ez egyáltalán nem a város rovására írható.
- 2000-ben Sydney-ben a 39. lettél, mégsem a triatlon volt a te utad?
- Ma már nagyon távoli a versenyzés, elképzelhetetlennek tűnik, hogy én ennyit és ezzel a lendülettel tettem bele ebbe a sportágba. De idővel nem tudtam annyit nyerni, így csökkent az ambícióm. Addig volt nagyon motiváló, amíg gyerekként nagy lelkesedéssel csináltam. A mai napig örömmel hallom, ha gyerekek is sportolnak, mert rengeteget adhat nekik a triatlon, nekem is nagyon jó gyerekkori emlékeim vannak, de amikor nagyon teljesítményorientálttá vált, feszengősebb lettem, így nem voltam egy jó versenyzői alkat.
- Ez is kellett ahhoz, aki ma vagy?
- Nehezen tudok különbséget tenni, hogy a mai határozottságom egy alap tulajdonság- e, és ezért lettem versenyző, vagy a versenyzés és az élsport kovácsolta ki belőlem. Valószínűleg a kettő karöltve jár. Sikeres volt a pályaválasztásom, mert a saját sportomból az edzőségbe mentem át, így az ernyő alatt maradtam, mivel a sport ismert terep volt. Harmonikusan tevődtek át az arányok onnan, hogy addig egy nap edzettem 6-7 órát, oda, hogy ebből egyre több lett a személyi edzés, így megerősödött annyira az edzői láb, pillér, hogy nyugodt szívvel tudtam váltani a versenyzői karrier végén.
- Krézi is felbukkant az előadásodon, őt mi hívta életre?
- Ő itt bujkál mindig, ez a fajta humor közel áll a szívemhez. Tartalomgyártóként kaptam a lehetőséget, hogy a saját hangomon szólhatok és elkezdtem kipróbálgatni, hogy mit szólnak hozzá, ha megengedem magamnak, és ezt a humort is megmutatom. Aztán felbátorodtam, mert másoknak is tetszett, ez pedig megerősítette a Krézi-beli hangomat, úgyhogy már nagyon bátran repkedek benne.
- Kapsz érte azért hideget is? Hiszen erős társadalomkritikákat is megfogalmazol.
- Csak Krézi által fogalmazok meg ilyet, és ez egy erős védőháló körülöttem. Krézinek megbocsátják, hogy kimond olyan dolgokat a maga kicsit buta, arrogáns stílusában, így tudok függetlenedni, hogy ő nem is én vagyok, egy tőlem független entitás. A saját szakmámon belül pedig nem nyúlok olyan témához, amiben nem vagyok magabiztos, ott csak azzal foglalkozok, amiben erősen vállalhatom a saját véleményemet. A humor sok embert be tud hozni az oldalra, akit sportos tartalommal nem tudtam volna odacsábítani. Aztán vagy leiratkozik, vagy azt mondja: én Krézi miatt jöttem, de most már edzek is. Ezért van együtt a két profil, mert a több mint 270 ezer ember nem csak a sportos tartalmat várja, hanem a lükeséget.
- Miről maradnak le azok, akik nem sportolnak?
- Az életről, az élet pezsgéséről. Nekem ez olyan belső tüzet, energiát, életigenlést ad, hogy elképzelhetetlennek tartom, hogy mit csinál, hogyan él, hogy érez az, akinek a sport nem része az életének. Nem is feltétlenül a sport, hanem a fizikai aktivitás. Nem baj, ha valaki nem jár rendszeresen edzőterembe, csak legyen fizikailag aktív, hogy megtapasztalja azt a képességet, ami a fizikai jóllétben van, mert ez az élet minden célkitűzéséhez kell, és ha ezt mozgással tudom megteremteni, akkor miért ne élnénk vele?
- Te sosem fáradsz el?
- Ritkán elfáradok. Az a szerencsém, hogy ami a munkám, az borzasztóan energizál, nagyon szeretem, és ha van egy új ötletem, egy új eszköz kifejlesztése a BISA-ban (Back In Shape Again) vagy egy új edzésprogram leforgatása, az hihetetlen energiát korbácsol fel bennem, és ezért gondolják néhányan, hogy ez valami patológiás lehet, vagy több a nőben a dopamin, mert nagyon furán viselkedik. De nem vagyok robot, ha pihennem kell, akkor pihenek. Már nem olyan kényszeres a sporthoz való függésem, ezt már a testtudattal jól meg tudom ítélni, hogy mikor kell a regeneráció. Egyébként azt csinálom, amit szeretek, amiben talán jó is vagyok, innentől kezdve pedig ezt nagyon könnyű fenntartani.
venna