A karácsonyi ünnepkör és a csillagászat
Nevezetes csillagászati esemény előtt állunk. Holnap, azaz december 21-én 10 óra 20 perckor bekövetkezik a téli napforduló és kezdetét veszi a csillagászati tél. A téli napforduló az a pillanat, amikor a Föld forgástengelye a legnagyobb szögben hajlik el a Nap sugaraitól, amint azt a mellékelt ábrán is megmutatom. Az éjszakák innentől kezdve egyre rövidülnek, a nappalok viszont ennek arányában hosszabbodnak.
A Nap Tiszaújvárosból nézve 19° magasan delel, 8 óra 24 percet van fent. Adódik néhány érdekesség is a Nap holnapi pozíciójából. Az északi sarkvidék teljes sötétségbe borul egész nap. Az északi sarkkörön élők azt látják, hogy a Nap a horizont alatt teljesen körbejár, anélkül hogy felkelne, illetve lenyugodna. Az Egyenlítőn a Nap pontosan12 órát van fent. A Déli-sarkon a Nap állandó magasságon, 23°-on körbejárja az eget, és nem nyugszik le. A téli napforduló a keleti pusztai népeknél, így őseinknél is a legkiemelkedőbb örömünnep lehetett. A turáni népek hitvilágában ez a nap a megújulást, az újjászületést is jelképezte és karacsunnak nevezték. A „kara" feketét, sötétet, míg a „csun" fordulást jelent a türk nyelvekben és feltehetően a régi magyar nyelvben is.
Ebből a szóösszetételből származik az ősi karácsony szavunk. Ez a megnevezés olyan erősen gyökeredzett a magyar hagyományban, hogy a magyarság körében jóval később meghonosodott keresztény ünnepre, a karácsonyra is az eredeti ünnepet jelölő ősi szavunkat vetítették át. A legtöbb kultúrában számos ősi népi szokás kapcsolódik a téli napforduló idejéhez. Ünnepségek kísérik, mint például az ókori római Saturnalia, a zsidó Hanuka, az afroamerikai Kwanzaa. A kereszténység egyik legnagyobb ünnepe a karácsony, Jézus Krisztus születésnapja. I. Gyula pápa i.u. 350-ben rendelte el, hogy Jézus születésének napját a téli napfordulókor ünnepeljük. Ezzel kívánta az e naphoz kötődő pogány szokásokat háttérbe szorítani. Akkoriban még a Julianus naptárat használták, majd csak később, 1582-ben vezették be a Gergely naptárat. Ennek következtében történt némi keveredés az időpontokban.
Ezért vált szét Jézus születésnapja a karácsony - melyet december 25-én ünnepelünk - a téli napfordulótól. Korábban ez a két időpont egybeesett. Történelmi tény, hogy Jézus nem az időszámításunk kezdetén született. Két biztos időpont segít behatárolni a születés időpontját. Az egyik Augustus római császár i.e. 8-ban kiadott rendelete a birodalom népeinek összeírására. Ehhez minden férfinak a szülővárosába kellett utaznia, hogy ott számba vehessék őket. Ennek köszönhető, hogy József Máriával együtt Názáretből Betlehembe utazott. Azonban a birodalom nagysága, és népeinek sokasága miatt ez a népszámlálás éveket is igénybe vehetett, tehát biztos időpontot nem szolgáltat. A másik időpont Heródes király halála, hisz azt tudjuk, hogy Jézus életére tört, emiatt minden két évnél fiatalabb gyermeket megöletett. Heródes halálának időpontját is a csillagászati kronológia segítségével sikerült meghatározni, ugyanis halála előtt nem sokkal - i.e. 5. szeptember 15-én - teljes holdfogyatkozást figyeltek meg.
Ezt a 4 éves bizonytalanságot a betlehemi csillag titkának megfejtésével tudjuk áthidalni. Máté evangélista leírása szerint (Mt 2,1-11) a Názáreti Jézus megszületését egy új csillag jelezte az égen. A tudomány mai állása szerint a betlehemi csillag két fényes bolygó szoros együttállása lehetett. I. e. 7-ben a Jupiter és a Szaturnusz úgynevezett nagy együttállásban voltak a Halak csillagképben. E rendkívül ritka - 843 évente előforduló - jelenség során a két bolygó néhány hónap leforgása során háromszor került együttállásba, azaz többször is eltávolodtak egymástól, illetve megközelítették egymást.
Tény, hogy Kr. e. 7. június 4-én, október 2-án és december 10-én a Jupiter és Szaturnusz egymás szoros közelségébe kerültek. Ez már akkor is valóságos csillagászati szenzációnak számított. A mezopotámiai agyagtáblák bizonyítják, hogy a babilóniai csillagászpapok előre készültek a megfigyelésére hogy az égi jelekből asztrológiai következtetéseket vonjanak le. A Szaturnusz hagyományosan a zsidó nép bolygójának számított. A Jupiter a legnagyobb planéta, a bolygók királya, avagy a királyi bolygó. Kettejük találkozása - ráadásul egymás után háromszor - a Halak csillagképben zajlott le, amely az ókorban a születés szimbóluma volt, a zsidók pedig mindig is a Messiás csillagjegyeként tisztelték. Mindez tehát nem jelenthetett mást az akkori csillagász asztrológus papoknak, mint azt, hogy a zsidóknak királya születik. Ezért indultak el a keleti bölcsek, hogy az új „csillag" útmutatása alapján megkeressék, és hódoljanak az új király előtt. A leírtak alapján nagy valószínűséggel kijelenthető, hogy Jézus Krisztus születése az i.e.7-es évre tehető. Ezen belül is a kora nyári időszakra, mivel az ellő juhokat felügyelő pásztorok ekkor éjszakáztak a nyáj mellett.
Az ünnepi égbolt a szokásos szépségein túlmenően egyéb látványosságokat is rejteget. A Jupiter és Mars bolygók most éppen földközelben tartózkodnak, és feltűnő fényességgel ragyognak a késő esti éjszaka sziporkázó csillagai között. A decemberi égbolt egyik legszebb természeti jelensége a Geminidák meteorraj, mely minden évben elvarázsolja a csillaglesőket. A raj december 14-én érte el a maximumát, viszont hullása hosszan elnyúlik, így még az ünnepek idején is gyönyörködhetünk a fényes hosszú meteorok hullásában, amennyiben kitartóan megfigyeljük az Orion csillagkép feletti égterületet. Végezetül néhány idevágó asztrofotó bemutatásával kívánok a Krónika minden kedves olvasójának áldott, békés karácsonyi ünnepeket, és egészségben megélt boldog újévet.
Szutor István