A dalnak vége, de az ének összeköt
Emlékezni és búcsúzni gyűltek össze a Tiszaújvárosi Református Énekkar tagjai, a református templomban tartották utolsó koncertjüket vasárnap. Az énekkart Birtalan Judit és férje, Birtalan József kezdte el szervezni 2000 őszén. A város lakossága nyitott volt az ötletre, olyannyira, hogy 2001-ben húsvétkor meg is tartották az első koncertjüket. Most búcsúzni jöttek, az elmúlt 24 évre emlékeztek. - 2000 őszén érkeztünk Magyarországra a férjemmel Erdélyből, Marosvásárhelyről - eleveníti fel a kezdetet Birtalan Judit, az énekkar karnagya.
- Beköltözésünk után két héttel már meg is kaptam azt a kérést, hogy alakítsak énekkart. Ennek az volt az oka, hogy a templom hat évvel azelőtt épült, és még nem volt semmilyen közössége. Természetesen elvállaltam. Pár hónap alatt összejött egy lelkes kis csapat, akkor még csak 15-en voltunk, velük született meg a Tiszaújvárosi Református Énekkar. Aztán pár év múlva már közel harmincan énekeltünk együtt. Dr. Varga István református lelkész megköszönte a karnagynak és a kórus tagjainak a több évtizedes munkát.
- Minden nap azon az úton járjatok, melyről megparancsolt néktek az Úr, hogy élhessetek és jó dolgotok legyen és hosszú ideig lakhassatok azon a földön, amelyet birtokba vesztek - ezzel az idézettel kezdte a beszédét a lelkész.
- Ez a gondolat nagyon ide illik, hiszen ha Judit asszonyra nézek, ez jut az eszembe. Sokan elmaradtak már mellőle, de ő még mindig itt van közöttünk, és nem lassít. Ez a lelkesedés, ez a lendület pedig nekem nagyon imponál. A mai búcsút ahhoz tudnám hasonlítani, hogy Judit asszony 150-nel megy az autópályán, és mi nem érjük utol, csak azt látjuk, hogy egyszer csak lefordul, nekünk pedig annyi időnk marad, hogy integessünk. Tokaji Edit önkormányzati képviselő egy személyes történettel emlékezett a kórus indulására.
- Annak idején újságíróként vendégeskedtem a Birtalan házaspárnál - emlékszik vissza Tokaji Edit.
- Beszélgettem velük a zenéről, az éneklésről és persze a kórus indulásáról is. Szóba került, hogy a professzionális kórusok után most olyan emberekkel kell dolgozniuk, akik között talán lesz olyan, akinek nincs zenei előképzettsége vagy esetleg énekkari tapasztalata sem. Nem tudom emlékszik-e a karnagyasszony a válaszra, amin éppen csak egy pillanatig gondolkodott és azt mondta hogy, tudja Edit, ahhoz, hogy egy kórus gyönyörűen szóljon, kell az énektudás, kell a technika, de nagyon kell a hit, a szív és a lélek, márpedig a hit, a szív és a lélek ezekben a kórustagokban felülmúlhatatlan. Dr. Koncz Zsófia országgyűlési képviselő is ellátogatott az énekkar búcsúkoncertjére
- Én most hallottam először ezt a református kórust énekelni, és szerintem abban mindenki egyetért velem, hogy ez egy mennyei hang, amit hallhatunk - mondta az országgyűlési képviselő.
- Azt az áldozatos munkát, amit a kórus ebben a közel 25 évben végzett, jól lehetett hallani az elmúlt percekben és segített abban, hogy mindannyiunknak a lelke egy kicsit megnyugodott. Az énekkar repertoárja főleg egyházi énekekből állt, amit Birtalan József zeneszerző írt és gondolt újra. Az alapító tagok közül is volt, aki eljött, hogy méltóképpen búcsúzzanak el az együtt töltött időszaktól. Fekete Béla is ott volt az énekkar alakulásánál.
- Nagyon sokat köszönhetünk a Birtalan házaspárnak - mondta Fekete Béla.
- Egy igazi közösséget építettek ezzel az énekkarral, és amellett, hogy próbákra jártunk és Tiszaújvárosban többször felléptünk, bejártuk Erdélyt is. Voltunk Marosvásárhelyen, Kolozsváron, Nagyváradon, de rendszeresen részt vettünk különböző zenei fesztiválokon Miskolcon és Budapesten is. Őszintén szólva fájó szívvel búcsúzom, mert nagyon sokrétű, szép munkát végeztünk, sok különleges zenei feladatot valósítottunk meg. Tóth Istvánné is az elsők között csatlakozott az énekkarhoz.
- Mindig is nagyon szerettem énekelni - meséli. -
Már gyerekkoromban is, ha csak volt rá lehetőségem, csatlakoztam valamilyen énekkarhoz. Aztán felnőttként először az Énekszó Baráti Körben kezdtem, aztán Juditka elcsábított ebbe a kórusba, de Mezőkeresztesen is indított egy énekkart és évekig oda is eljártam. Tulajdonképpen 2001 óta vagyok ennek a csapatnak a tagja. Ha visszanézek az elmúlt évekre, sok szép emléket látok, ezért nagyon sajnálom, hogy el kell köszönni és nem lesz tovább, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy el is fáradtunk. Én személy szerint azt érzem, hogy ideje letennem a lantot.
- Igazán büszkék lehetünk arra, hogy amerre csak jártunk nagy sikerünk volt - veszi vissza a szót Birtalan Judit.
- Én legalábbis nagyon büszke vagyok, hogy ilyen módon is terjeszthettük Tiszaújváros és az énekkar jó hírét. Sajnálom, de most már muszáj befejeznem, betöltöttem a 95. életévemet, kell egy kicsit pihennem. Viszont egészen biztos vagyok benne, hogy minket, a kórus tagjait a zene és az éneklés továbbra is összeköt majd, és össze fogunk járni, hogy néha együtt lehessünk, együtt énekelhessünk.
ema