Továbbadni az istenszeretetet
Fellépéssorozata egyik állomásaként zenés áhítaton mutatkozott be városunk görögkatolikus templomában Pentarchia című műsorával Szurasenkó Dániel. A miskolci ének-zeneművész, messiáshívő rabbi a hajdani öt egyházkormányzati egység - Alexandria, Konstantinápoly, Antiokheia, Jeruzsálem és Róma - ősi, zsidó-keresztény liturgikus énekeit adta elő latin, görög, arab, héber, arám és magyar nyelven. Előtte azonban még készséggel válaszolt kérdéseinkre.
- Mióta él aktívan a dallamok bűvöletében?
- Tulajdonképpen hétéves koromtól, de az első hivatalos, filharmónia által rendezett koncert, melyen felléptem, tizenöt éves koromban volt. Harminckét éves vagyok, tehát idén tizenhét esztendeje annak, hogy a színpadon vagyok
. - A családjában kiket követett ezen az úton?
- Egyik unokanagynéném zongoratanár volt, unokanagybátyám operaénekes, és az egyik másod-unokatestvérem cselló szakon végzett. Utóbbi hatására kezdtem a tanulmányaimat ének-zene-tánc tagozatos általános iskolában, ahol az unokanagynéném negyven éven át tanított zongorát. Attól fogva pedig nem volt kérdés: életem egyik ágán muzsikus leszek. Mivel más dolgokkal is foglalkozom, a hagyományos értelemben vett koncertek háttérbe szorultak 2018-hoz képest, abban az évben több mint 120 fellépésem volt. 2022. szeptember 22. óta a messiáshívő zsidó közösség magyarországi rabbijaként szolgálatot teljesítek, ezért most már arra törekszem, hogy azok a hangversenyek, áhítatok legyenek előtérben, amelyek elsősorban az Istenről szólnak. Még most is sok az ilyen alkalom, tehát az életem része a zenélés. Hogy élethosszig-e, azt nem tudom. Hiszem, hogy örök életünk van, és majd egyszer ott fent, az Örökkévalónak abban a csodálatos és tiszta világában is fogjuk még Istent dicsőíteni, csak másképp, mint itt, a földön.
- Hogyan választja ki a koncerthelyszíneket?
- Nagyon fontos számomra, hogy azokon a helyeken, ahol nélkülözők is élnek, bemutassam: Krisztus Urunk is egy olyan magatartással tanította a tanítványait és minket is, hogy ne legyünk személyválogatók. Ezért szeretek különösen Észak-Magyarországon, a szegényebb területeken, Borsodban, Nógrádban, Szabolcsban koncertezni. Sok szép helyen, sok országban játszhattam, de mindig az a legkedvesebb számomra, amikor nyitva van a szív a közönség soraiban. Mert nem az számít, ki, milyen ruhában, milyen körülmények közül jött, hanem a jelenléte, és az, hogy szeretne valamit kapni az Istentől a zene által. Természetesen mi, zenészek csupán eszközök vagyunk ebben a folyamatban, igyekszünk jól, megfelelően interpretálni és továbbítani ezeket a dallamokat.
- Zenei elhivatottságát a 2018 májusában teljesített rekordja is bizonyítja, amikor több mint 24 órán át blockflöte játékával megdöntötte Szenthelyi Miklós csúcsteljesítményét. Hogyan tudta véghezvinni?
- Megmondom őszintén, nem tudom. Egész pontosan 1320 percet zenéltem, óránként ötperces szünetekkel, alvás és minden egyéb nélkül. Ez inkább a mennyiségi teljesítményről szólt, nem a minőségről. Motivációs céllal csináltam végig, fiatalokat és idősebbeket egyaránt ösztönözni akartam a rekordkísérlettel. Az idősebbeket azért, mert közülük sokan érezhetik úgy, hogy egy kicsit megszűnt a reménység, vagy sok csalódás, bánat érte őket. A visszajelzések alapján elértem, amit szerettem volna, úgyhogy ez egy rendkívül nagy áldás volt az életemben.
- Hogyan összegezné a Pentarchia című műsor eszmeiségét?
- A produkció alcíme: Messiási dallamok hajnala. Tehát pontosan azt szeretném megmutatni, hogy a Messiás megszületését, majd halálát és feltámadását követő időkben milyen énekek szólnak róla és dicsőítik őt. Az imént próbáltam néhány darabot elénekelni a templomban. Fantasztikus az akusztika, a tömjénillat, ezek elősegítik annak az ősi világnak a megidézését, amikor az egyház még egységes volt, és egy szívvel, egy szellemmel, egy lélekkel dicsérték Krisztus Urunkat. Továbbadni az istenszeretetet az embereknek - talán ez életem legfontosabb célja zenészként és egyéb szolgálatot teljesítőként egyaránt.
Ördögh István