Templomünnep a görögkatolikusoknál

1996 augusztusa. Ekkor szentelték fel Tiszaújváros harmadik templomát, a görögkatolikus templomot. Ennek tehát idén harminc éve. Vasárnap templombúcsút tartottak, ahol a templom felszentelésének 30. évfordulóját, míg a parókia 35. évfordulóját ünnepelték.

- Ma is élénken élnek bennem azok az évek - emlékezett vissza Kicsák György, aki 1995 és 2010 között volt parókus Tiszaújvárosban. 

- Amikor idejöttem 1995-ben, akkor itt, ahol most állunk, a templomkertben még nem volt semmi. Mi a Szederkényi utcára költöztünk, majd az Árkád sorra, közben pedig épült a templom. 1995 karácsonyán körbejártuk a templomot az akkori hívekkel, akik sírtak örömükben. Hihetetlennek tűnt, hogy mindez megvalósulhatott. 1996 augusztusában szenteltük a templomot, akkor 74 pap és több, mint 500 hívő vett részt az ünnepségen. És akkor elindult ez a szép történet.

Aztán, ahogy teltek az évek, rádöbbentem, hogy az először barátságtalan, kietlen lakótömbök olyan embereket rejtettek, akiket az Úristen előre küldött ide. Valahogy úgy, ahogy Mécs László mondta, hogy „Amerre én jártam, arra kövek énekeltek". Megismertem, hogy ezekben a házakban olyan emberek laknak, akiket az Úristen azért rendelt ide, hogy mikor lehetőség van, akkor ők legyenek az apostolok és nagyszerű embereket ismertem meg. Együtt éltük át, hogy a földalatti egyházból lett egy hely, ami idővel szárba szökött és úgy gondolom, hogy virágot is hozott. Az ünnepi Szent Liturgián, amit Orosz Atanáz püspök celebrált, a görögkatolikus egyház képviselői mellett több mint 200 hívő vett részt. 

- Ennek a jubileumnak két jelentősége van, az első a lelki, amit most a Jó Isten színe előtt ünneplünk és a másik pedig a város életéhez is kapcsolódó közösség jelentősége - nyilatkozta lapunknak Atanáz püspök. 

- Hiszen a város gazdagodott egy nagyon szép épülettel, amely sokak érdeklődését felkeltette, illetve a közösségszervezésnek egy nagyon komoly gyújtópontja és gyűjtőhelye lett. A görögkatolikusok a környékről szívesen járnak ide Tiszaújvárosba és azok, akik itt már megszokták az imádságot, azok egy szép közösséget alkotnak, úgyhogy a városon belül is a közösség szervezésének is egy nagyon fontos helyszíne lettünk. Azt gondolom, hogy egy ilyen városban templomok épültek, ez egy jel volt az egész társadalom felé és megértették az emberek ezt a jelzést, ami indokolttá tette, hogy legyen egy olyan hely, egy olyan istentiszteleti központ, ahol a hívek otthon érzik magukat és az imádság elcsöndesedésben lelki nyugalomra találnak. Páll Miklós egy évvel ezelőtt érkezett Tiszaújvárosba, azóta ő látja el a parókusi feladatokat.

- Azt érezzük, hogy befogadtak bennünket ebbe a városba - mondta a parókus 

- Természetesen ehhez az is kell, hogy mi is jól akarjuk érezni itt magunkat. Persze néha ugyan van zivatar, de a felhők fölött mindig ott süt a nap és itt Tiszaújvárosban több a napsütés, mint a zivataros órák száma. Azt hiszem, hogy egy közösség akkor fog kibontakozni, akkor fog igazán vonzó közösséggé válni, ha a szeretetet meg tudja mutatni másoknak, és ha ezen az úton járunk, akkor sok embert el fogunk tudni érni, nem megváltoztatni kell az embereket, hanem az emberekkel emberségesen együtt éli. A helyi közösséggé válásnak volt első és legnagyobb lépése a rendszerváltás utáni pillanatokban, amikor mind a három felekezet kezdett ébredezni, a római katolikusok, a református testvérek és a görögkatolikusok is. 

Ekkor megadatott az a lehetőség, hogy minden felekezet összegyűjtse híveit és ugyanakkor közösséget teremtsen és Istennek hajlékot építsen. Így volt ez a görögkatolikus egyház életében is. 35 évvel ezelőtt Keresztes Szilárd püspökatya megalapította a templomépítő bizottságot, ők pedig a maguk tehetségéből kibontakozva a lehetőségeket megragadva felépítették ezt a hajlékot. És valóban megtörtént az a változás a görögkatolikusok életében, hogy most már nem a házasságkötő teremben kell istentiszteletet, Szent Liturgiát tartani, hanem itt a templomban, saját templomukban dicsérhetik az Istent. 

ema