Szükség van helyi autonómiára
A hagyományoknak megfelelően ünnepelt Tiszaújváros lakossága augusztus 20-án. Délelőtt a római katolikus templom előtti téren szabadtéri szentmise volt, melyet Pásztor Pascal plébános celebrált, s ő szentelte meg az új kenyeret is. Ugyancsak délelőtt Tiszaszederkényben, a református templomban tartott istentisztelettel folytatódtak az ünnepi események, ahol Varga István lelkész hirdetett igét. A megemlékezések sorát délután a Szent István szobornál tartott városi ünnepség zárt le. Itt dr. Fülöp György polgármester mondott beszédet.
Tiszaszederkényben - ahogy sok éve már - református istentisztelettel kezdődött a megemlékezés, ahol Varga István lelkész hirdetett igét, majd áldotta meg az új kenyeret, melyet dr. Fülöp György polgármester szegett meg. Ezt követően az ünneplő közönség Lorántffy Zsuzsanna szobrához vonult, ahol a város vezetői, a képviselő-testület tagjai, az intézmények, gazdasági társaságok, a református egyházközösség képviselői helyezték el az emlékezés koszorúit, virágait. Késő délután a Szent István szobornál gyűlt össze az ünneplő közönség, ahol dr. Fülöp György polgármester mondott beszédet.
Kereszténység, magyarság, európaiság „Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Kitüntetettek! Kedves Tiszaújvárosiak!
Engedjék meg, hogy Tiszaújváros Önkormányzatának Képviselő-testülete és a magam nevében tisztelettel köszöntsem ünnepségünk minden kedves résztvevőjét. Az idén 58 éves városunk rendszerváltás utáni neve arra utal, hogy az otthonunk egy fiatal település, de asszociálhatunk arra is, hogy a város mindenkori lakói és vezetői mindig képesek voltak a megújulásra, a változásra, a körülményekhez való alkalmazkodásra, melyre sajnos napjainkban fokozottan szükség van. A megújulásra való képesség mellett fontosak a hagyományaink is. Ilyen hagyomány már városunkban, hogy augusztus 20-án délelőtt Tiszaszederkényben, délután pedig itt, a Szent István szobor előtt ünnepelünk és köszöntjük kitüntetettjeinket, visszaemlékezve államalapító királyunkra, megszentelve és megszegve az új kenyeret. Szent István történelmi teljesítményét az egyház a szentté avatásával ismerte el, míg mi, kései utódai, az emlékének megőrzésével tisztelgünk előtte. Géza fejedelem és Szent István megalapították a magyar államot és bölcs döntésükkel a Nyugathoz kötötték népünket - erre emlékezünk augusztus 20-án. Ebből az államból 1848-ban haza lett, az állam területén élő lakosságból pedig nemzet.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A magyarság történetében van néhány olyan kiemelkedő személyiség, akiknek emléke az évszázadok múltával sem halványult el, sőt tevékenységük, szellemiségük - az államiság, a modernitás tekintetében - a mai napig is meghatározó igazodási pontot jelentenek. Ilyen már-már mitikus történelmi alakként őrzi emlékezetünk Szent István királyt, akinek nevéhez nem pusztán a pogány magyarság keresztény hitre térítésének véglegesítése kötődik, hanem a független, keresztény magyar királyság formai megalapítása és jogi-, politikai kereteinek kiépítése is. Meggyőződésem szerint Szent István műve egyfajta történeti egységként értelmezhető, hiszen szimbolizálja kereszténységünket, szimbolizálja egyúttal magyarságunkat és szimbolizálja európaiságunkat. Államalapító első királyunk helye a nemzeti panteonban tehát biztos és megkérdőjelezhetetlen. Szent István mindenkié, persze nem mindenkinek jelenti ugyanazt.
Tisztelt Jelenlévők!
István négy évtizedes uralkodása rendkívül sikeresnek és eredményekben bővelkedőnek tekinthető. Olyan egységes elveket követő jogi-, közigazgatási szervezet jött létre ebben az időszakban, amely a modern területi állam alapjait vetette meg. A mozgó sátortáborokat szerte az országban helyhez kötött falvak kezdték felváltani. Az önálló államiságnak szinte minden kelléke az ezer évvel ezelőtti államalapítás időszakából eredeztethető: - a hétköznapi élet szabályozásának írott jogra alapítása, - az egyházi hierarchia kiépítése, - az ütőképes országvédelem megszervezése, - a stabil közigazgatás bevezetése. Olyan jogrendszert hozott létre, ahol érvényesült a jog garanciális, féken tartó, normatív szabályozó szerepe, s amely jogrendszer kizárta az esetlegességet, a pillanatnyi érdekek szerinti formálhatóságot. A magyar államalapítás legjelentősebb és máig szóló megkérdőjelezhetetlen üzenete pedig nem más, mint Európa. Géza fiát, Istvánt, tudatosan készítette fel a kereszténységre, a nyugat-európai értékrendre. István tisztában volt azzal, hogy amikor Nyugat és Kelet, vagy ha úgy tetszik a keresztény és a koppányi kultúra között kell választani, akkor egyetlen helyes, és érvényes döntés csak a keresztény kultúra lehet. Géza és a fia, István is elkötelezték magukat a nyugati mintájú kereszténység politikai, társadalmi és államjogi berendezkedése mellett. Államférfiként cselekedtek, mert nem azt mérlegelték, hogy mivel uralhatják a pillanatot, hanem azt, mi a magyar nép érdeke. Nem ingadoztak, nem hezitáltak Kelet és Nyugat között, és ami különösen fontos, nem beszéltek kétféleképpen itthon és az európai udvarokban. Határozottan, őszintén, belső meggyőződésből vállalták döntésük minden következményét. István sikerét az biztosította, hogy világosan követte apja stratégiáját, amelynek lényege a fejlett Európához való csatlakozás volt. Ebből nem engedett, hajlandó volt elfogadni a nyugati mintákat és kiszámítható, megbízható szövetségesnek bizonyult, szavait partnerei komolyan vehették és számíthattak rá.
Kedves Jelenlévők!
Bő ezer évvel ezelőtt tehát egyértelművé vált, hogy a magyarság megmaradásának egyetlen útja van, csatlakozni Európához. Ez a felismerés aztán töretlenül vonult végig a magyar történelmen akkor, amikor Hunyadi Mátyás a humanistákra támaszkodott, amikor Széchenyi István a nyugat- európai utazásaiból merített inspirációt ahhoz, hogy modernizálja hazánkat, vagy amikor a II. világháború utáni rövid koalíciós időkben minden erőnkkel szabadulni próbáltunk az oroszok halálos öleléséből. Ugyanezt folytatták az '56-os forradalmárok és a rendszerváltás után az akkori politikai vezetők. A Szent István utáni ezer évi történelmünk rengeteg dicső és büszkeségre okot adó eseményt, de sajnos jó néhány tragédiát is tartalmaz. Ezen utóbbiak közül rengeteg keleti irányból csapott le ránk, hol a tatárok, hol a törökök, hol az oroszok. Magyarország sorsa Szent István óta Európához kötődik, együtt süllyedünk, vagy emelkedünk, de sajnos lassabb tempóban felfelé és gyorsabban lefelé, mint a szerencsésebb sorsú nemzetek. Magyarország ma mély gazdasági és társadalmi válságban van. Egy ilyen helyzetben megnő minden nyilvános megszólalás súlya, még az ünnepi szavaké is. Egy ilyen helyzetben kötelességünk pontosan fogalmazni és őszintén szembenézni a tényekkel még akkor is, ha nem tetszik az, amit látunk. Magyarország helye igenis Európában van! Közös otthonunk Európa, a mi hazánk Magyarország, lakóhelyünk Tiszaújváros.
Helyi autonómia, szabadság
Szent István úgy hozott létre szilárd központi hatalmat, hogy meghagyta, illetve maga építette ki a helyi autonómiákat. Tudta jól, hogy képtelenség egy központból irányítani az országot. Ezt felismerve bátran adott szabad kezet a helyi vezetőknek. Szent István pontosan tudta, hogy a végletekig fokozott centralizáció vagy bármilyen központi parancsuralmi rendszer nem tud működni, szükség van helyi autonómiára. Bátran mondhatjuk, hogy a helyi autonómia megjelenése a mai önkormányzatiság csíráit jelentették.
Kedves Tiszaújvárosiak!
A mi autonómiánkat maga a helyi önkormányzat jelenti. Az önkormányzatiság szavunkban szerepel az „ön" szó, amely a mi értelmezésünkben jelenti a saját akaratot, a saját identitást és magát a szabadságot is. Hitem és meggyőződésem szerint, ahogy egy nemzet, egy társadalom életének alapegysége a család, úgy az állami élet, a közélet alapja az önkormányzat, az önkormányzatiság eszméje. A helyi önkormányzat a helyben élő polgárok érdekeinek képviseletére, ügyeiknek kiszámítható, biztonságos módon való intézésére való, nem pedig felső politikai akarat kiszolgálására.
Tisztelt Jelenlévők!
Sokan itt születtünk, itt élünk, ez a szűkebb hazánk, ebben a városban szeretnénk jól, biztonságosan megélni a hétköznapjainkat, nevelni, felnevelni gyerekeinket. Olyan településen élünk, amelyet lassan hat évtizeddel ezelőtt szorgos, hozzáértő kezek építettek becsületes és tisztességes munkával. Ez a városépítő nemzedék Szent István példáját követve, ha nem is egy államot, de egy máig sikeres várost épített. A mi célunk egyértelmű: azt szeretnénk, ha Tiszaújváros továbbra is egy otthonos, barátságos hely lenne, ahol jól érzik magunkat az emberek, ahol minden generáció otthonra talál.
A helyi társadalom vezetése, irányítása, képviselete, az önkormányzati autonómia csak és kizárólag a közérdek szolgálatában, a minél nagyobb közjó elérése érdekében folytatható. A mi célunk tehát egyértelmű, a magán- és csoportérdekek helyett a közösség érdekeit kell szolgálnunk tisztességgel, becsülettel, átláthatóan, elszámoltathatóan, ha úgy tetszik tiszta kezekkel. Meggyőződésünk szerint a júniusi választási eredményünk, az elkötelezettségünk, a lokálpatriotizmusunk, a hitünk és a kitartó munkánk visszaigazolása volt. Ezzel az erős bizalommal kell élni, feladatainkat ellátni, de toleránsan, elfogadóan, a párbeszéd elvét érvényesítve olyan légkörben, amelyben a város minden állampolgára úgy érzi, hogy mi egy közösség vagyunk közös célokkal. Mi egy élhető, szerethető, értékeit megőrizve fejlődő Tiszaújvárost kívánunk építeni és működtetni.
Meggyőződésem, hogy a várost az itt élő emberek akkor tartják élhetőnek, ha azt tapasztalják, hogy tiszták a közterületek, ha rend van a környezetükben, ha magas szinten működnek a közszolgáltatások, ha van közbiztonság és a város lakói véleményükkel, észrevételeikkel érdemben befolyásolják a várost vezetők döntéseit. Persze meg kell tapasztalnunk, hogy vannak olyan helyzetek, amikor az igények meghaladják a lehetőségeket, ütközhetnek érdekek, ezeket a helyzeteket megoldani, mérlegelni mindig az önkormányzat felelőssége. Itt, helyben igazságos társadalmat kell létrehozni, ahol az egyéni boldogulás nem a gólyától, a születés lottójától függ, nem a kapcsolatrendszerektől, az „uram-bátyám" mentalitástól, hanem mindenkinek lehetősége van egyéni képességeit kibontakoztatni.
Mindehhez olyan önkormányzatra van szükség, amely törekszik felszámolni a szegénységet, amely minden városlakót egyenlőnek ismer el, amely valódi lehetőséget képes és tud biztosítani a rászorulóknak. Olyan önkormányzatot kell működtetni, amely csak akkor kezd presztízsberuházásokba, amikor már az alapfeladatát ellátta. Olyan önkormányzatra van szükség, amely nem lép be oda, ahol nincs rá szükség, de nem tűnik el onnan, ahol feladata van.
Kedves Tiszaújvárosiak!
Városunk számtalan példát mutatott konszenzuskeresésből, mert mélyen hisszük, hogy csak az együttműködés és tolerancia viszi előre a várost és persze vinné előre az országot is. És, hogy miért törekszünk együttműködésre? Azért, mert a történelem erre tanított bennünket. Hiszen gondoljunk csak arra, hogy Szent Istvánt nem más, mint Szent László avatta szentté, az a Szent László, akinek nagyapjának, Vazulnak a fülébe István öntetett ólmot. László túllépett személyes sérelmein, megbocsátott és elismerte István államszervező munkáját. Remélem, hogy az ő példája mindannyiunk számára útmutatásul fog szolgálni.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Tiszaújváros Önkormányzatának Képviselő- testülete minden évben augusztus 20-án kitüntetésben részesíti azokat, akik kiemelkedő munkájukkal elősegítették Tiszaújváros fejlődését, öregbítették városunk jó hírnevét. Kitüntetéseinknél sem számít a politikai hovatartozás, csak a teljesítmény, a városunkért, a város közösségéért végzett munka. Örülök, és egyben köszönöm, hogy Tiszaújváros Önkormányzatának Képviselő- testülete konszenzussal döntött a kitüntetések adományozásáról.
Tisztelt Kitüntetettek!
Köszönjük mindnyájuknak az értünk, a városunkért végzett kiemelkedő munkájukat, köszönjük, hogy példát mutattak nekünk tisztességből, szorgalomból, emberségből. Tiszaújváros Önkormányzatának Képviselő- testülete és a magam nevében jó egészséget és sok boldogságot kívánok önöknek.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Azzal a meggyőződéssel köszönöm meg figyelmüket, hogy mi, tiszaújvárosiak továbbra is békességben, egymást tisztelve fogunk tudni élni, és közösen dolgozni a hazánkért, és városunkért. Adja az Isten, hogy így legyen! Köszönöm megtisztelő figyelmüket!" A városi kitüntetések átadása után az új kenyér megszentelésével, megáldásával, megszegésével folytatódott az ünneplés, mely a Szent István szobor koszorúzásával zárult.
F. L.
