Selyemfestésben jeleskedtek
Az alkotó és a selyemfestés kellékei.
- Nagyon alapszinten kezdtem el, miután a lányommal részt vettünk egy kurzuson, ahol mandalát festettünk selyemre. Nagyon megszerettem ezt a technikát, mert - noha kipróbáltam a hagyományos, olajjal, akrillal történő alkotást is - kitartok mellette. Rendkívül szépen előjönnek benne a színek - mesélte Katalin a kezdetekről, majd áttért a technikák felsorolására, és elmagyarázta azt is, hogyan készülnek az ő festményei.
-Többféle technikája van, melyek közül most kettőt fogok bemutatni. Az egyik alapozóval készül, a másik pedig kontúrozóval. Utóbbi esetében a kontúrvonalon belül kerül a selyemre a nagyon híg festék. Fontos, hogy a folyamat során mindig fektetve helyezzük el az anyagot, és nagyon pontosan számítsuk ki a festék mennyiségét, máskülönben szerteszét folyik, és akkor már nem haladhatunk tovább az elképzelésünk szerint - figyelmeztetett.
- Olyan szempontból is macerásabb a selyemkép, hogy feltétlenül be kell kereteztetni. Igen nehéz így festeni, de ha nagyon enyhén mártjuk be az ecsetet, sikerülni fog. Ugyanakkor nem időigényesebb, mint az olajjal vagy az akrillal történő alkotás. Amikor pedig elkészülök, kivasalom a selymet a minták és a színek rögzítése végett, majd utána ráfeszítem egy habkartonra, azaz annak hátulján körülragasztom, és csak így mehet a keretezőhöz - részletezte, ezt követően pedig néhány kevésbé köztudott tényt is elárult a szóban forgó anyagról.
- A selyemkészítést több mint négyezer évvel ezelőtt a Sárga Császár felesége vezette be Kínában, és nem sokkal ezután a festése is kialakult. Hamarosan Japánban, valamint Indiában is elterjedt a selyemfestés, melynek során kezdetben fekete tussal készültek a különböző alkotások, többnyire egyszerű életképek. Olyannyira erős anyag a selyem, hogy - a hölgyek öltözködésében való elterjedésén túl - abból készítették az első ejtőernyőket - zárta szavait Katalin, majd útmutatása alapján bárki kipróbálhatta magát ebben a különleges mesterségben.
Ördögh István