Mérlegen a gombaszezon
Lassan az év végéhez érünk, és szokásomhoz híven tartok egy rövid számvetést az idei gombaszezonról. Persze a kitartóbbak még róhatják a köröket az erdőkben és a mezőkön, hiszen vannak olyan fajok, amelyek kifejezetten a téli időjáráshoz alkalmazkodtak. Bár ilyenkor már nem bővelkedik a természet a gombafélékben, a rutinosabb, jó helyismerettel rendelkező gombászok így is teleszedhetik a kosarukat egy nagyobb séta alatt. Elsősorban színük, alakjuk és szaguk szerint ismerhetők fel ezek a gombák, viszont a téli körülmények miatt nincs lehetőség más mérgező gombákkal összekeverni. A korábbi években már többször említettem az ehető, gyógyhatású, heringszagú téli fülőkét, illetve a nyálkás fagyálló csigagombát. Ugyancsak szóba került a júdásfülgomba és a késői laskagomba. Nem szóltam még a téli szarvasgombáról, ami szintén ehető, árusítható, illata erős és marcipánra emlékeztet (az ára meg borsos).
Meszes talajú, üde lomberdőkben él. Szeptember és február között az avartakaró vagy a talajfelszín alatt akár 10 cm mélyen lévő termőtestei 2-5 cm átmérőjűek. A tönkön gyakran szabályos gumó formájúak. Fiatalon sötétbarnák, de érett állapotban feketék, amelynek felszínét apró méretű, sokszögletű, enyhén kiemelkedő szemölcsök borítják. Európa szerte ismeretlen az iglice-fülőke, pedig környékünkön honos. Alig van róla adat, mert valószínű, hogy a sós talaj és a tövises iglice együttesen, egyszerre feltétele jelenlétének.
Ami az idei évet illeti, összességében nézve jó, fajgazdag gombaszezon van mögöttünk. A tavasz megint lassan indult, nehezen talált magára a természet. A tövisaljagomba állandó vendég volt és gyűltek a különféle kucsmagombák is. Utóbbiak közül ezúttal a ritkább, feltételesen ehető pusztai kucsmagomba is felbukkant Tiszagyulaháza mellett. Ez a faj szintén kutatás tárgyát képezi. Gyaníthatóan az ukrán és orosz pusztákról húzódhatott hazánkba, mivel nyugaton teljesen ismeretlen. Április végén hoztak be májusi pereszkét, ami előfordulásában egyrészt csapodár természetű: lombos és fenyőerdőben ugyanúgy találkozhatunk vele, mint rétek, legelők szélén. Ugyanakkor hűséges is: termőhelyein évtizedekig viszontlátjuk. Nőhet egyesével is, de gyakran hatalmas boszorkánygyűrűt képez. Tavasszal szinte berobbant az ártéri füzesek lakója, a sárga gévagomba, viszont nem jelentkezett a mezei szegfűgomba és a csiperkék. A szokásokkal ellentétben a nyár nem volt egyoldalú.
Május végén megjelentek a nyári fajok: vargányák, tinóruk, galambgombák. Újra hoztak be sárga rókagombát, amely az elmúlt években visszaszorult, illetve sötét trombitagombát, amely könnyen felismerhető, szárítva kiváló fűszer. Ellenőriztettek kenyérgombát, amely megfelelő módon elkészítve, vékony szeletekre vágva, majd forró olajban kisütve kiváló ízű gomba. Kissé kellemetlen halszaga sütés hatására eltűnik. A mérgezők közül feltűnő volt néhány párducgalóca, amelynek tönkje párkányszerűen peremes, gumós töve felett több pelyhes, gyűrűszerű zóna van. A nyár hirtelen hőmérsékletcsökkenéssel és heves esőzésekkel váltott át őszbe szeptember második hetében. Ezzel el is indult a főszezon és a november derekáig kitartó gombadömping. Lényegében minden volt, ami a hegyekben és a mezőkön megterem: pókhálósgombák, tőkegombák, csiperkék, pereszkék, pöfetegek, őzlábgombák, tinóruk, tölcsérgombák.
A bevizsgált fajok közül kiemelném a ritka, mogyoró ízű komposztcsiperkét (ehető), a korallszerű közönséges petrezselyemgombát (ehető), az erős ánizsillatot árasztó zöld ánizsgombát (ehető) és a mérges pókhálósombát (mérgező). Az enyhén mérgező karbolszagú csiperkét továbbra is nagy előszeretettel szedik a tiszaújvárosiak és a környékbeliek. Határozása egyszerű: ha a tönk alja sárgul, biztos, hogy mérgező a csiperke. Ha vörösödik, vagy nem változik, akkor ehető csiperkét találtunk. Tavaly a karcsú őzlábgomba volt a nagy sláger, idén a csipkés őzlábgomba. Gallérja kettős peremű, gyenge, törékeny, nem mozdítható el a tönkön. Noha élőhelyben nem válogat, alig-alig lehetett látni az elmúlt években. Ehető, de vigyázni kell vele, mert könnyen összetéveszthető a kisebb, mérgező őzlábgombafajokkal. A gombavizsgálóba 2024-ben 186-an jöttek be gombát ellenőriztetni, hatvannal többen, mint tavaly. Mintegy 68 kg-ot adtam vissza fogyasztásra, ebből 25 kg volt feltételesen ehető. Az elkobzott gomba mennyisége 72 kg. Szeretném megköszönni a piacos lányoknak, Tóthné Ildikónak és Horváthné Áginak az áldozatkész segítséget. Hálás vagyok Sávolyi Péternek is, a Városgazda Kft. közhasznú részlegvezetőjének. Külön köszönet illeti a gombázókat, akik bizalommal fordulnak felém, türelmesen kivárják a sorukat, és jól esik, hogy számítanak rám.
Dr. Kákóczki Balázs gombaszakellenőr