Lazán, de komolyan szórakoztat

Egy évvel nagysikerű fellépése után ismét vidámsággal árasztotta el a szórakozni vágyók lelkét a Március 15. parkban Luca Balduccio. A Derkovits Művelődési Központ által szervezett fellépése előtt az immár tizennyolc éve hazánkban élő régész, énekes és olasz nyelvtanár ezúttal arról is mesélt lapunknak, milyen meghatározó gyermekkori emléke fűzi őt hozzánk, magyarokhoz.

- Mi minden történt veled tavaly óta? 

- Nagyon sok minden, de a legfontosabb a sok-sok fellépés. Folyamatosan énekelek szerte az országban, augusztusig már megtelt időpontokkal a naptáram. Hihetetlen ez a rengeteg meghívás, ugyanis nem reklámozom magam.

Nemrég voltam például Tokajban, Egerben, Felsőtárkányban, és sokszor megyek majd a Balatonhoz közeli hotelekbe: Veszprémbe, Balatonfüredre. A magyar tenger partján érzem igazán a nyarat, mert ott olyan, mintha Szicíliában lennék. De Hajú-Bihar megyében szintén sok fellépésem lesz a következő hetekben, és az új kapcsolataim révén szép lassan Budapesten, valamint a környékén is megnyílnak a lehetőségek számomra. Egyébként is gyakran járok a fővárosba a barátaimhoz, és az olasz nagykövetségre, amivel együttműködésem van. 

- Mit jelent ez az együttműködés, és hogyan jött létre?

- 2012-ben volt egy változás a magyar oktatásban, ezért egy kicsit bajba kerültem, mert nem voltak honosítva a végzettségeim. Akkor ismertem meg a nagykövetségen a jelenlegi olasz konzult, Robertot, és a Budapesti Olasz Kulturális Intézet igazgatóját, Gabriele La Postát. Az utóbbi tíz-tizenkét évben sok olasz kulturális programot szerveztünk Miskolcon, Nyíregyházán, Debrecenben és Budapesten. Én magam is hívtam Magyarországra sok szicíliai és olasz zenekart. 

Nagyon szerencsés vagyok, hogy tanárként és énekesként egyaránt tetszik itt, Magyarországon, amit csinálok. Ez nekem egy igazi csoda. Bár szórakozás nekem az éneklés, nagyon intenzív tevékenység is. Persze, minden alkalommal laza vagyok, de nagyon komolyan veszem, hogy kellemes érzéseket ébresszek a közönségemben. Imádom, amikor énekelnek és táncolnak körülöttem. Ha életem végéig lenne heti két-három fellépésem, igazán boldog lennék, mert nem szeretek unatkozni. Azt szeretem, amikor pörgős az élet. 

- Az idelátogató olasz művészek mit szólnak Magyarországhoz?

- Igazán meglepődnek, mert rájönnek, hogy milyen szép, hogy milyen finom itt a kaja, a bor, a pálinka, és milyen kedvesek a magyarok. Mindig nagyon jó érzés, hogy az olasz barátaimat és engem olyan nagy örömmel fogadnak, amikor megtudják, honnan származunk. Lassan 18 éve itt vagyok, és ez azt jelenti, hogy egy jó hely Magyarország. Rengeteg szépség van itt.

- Olyan életvidám vagy, és szerintem ez a derűlátás általában is jellemző az olaszokra. Hogyan csináljátok?

- Szerintem, ha az ember boldog pillanatokra vágyik, nagyon könnyen elérheti azokat. Mert például a finom kaja és a jó zene már megteremti azt a hangulatot, ami egymásnak ismeretlen embereket is összehoz. De az olaszok életöröme az országuk természeti adottságában, azaz a tenger közelségében is rejlik.

- Milyen zenéket hoztál ma nekünk?

- Egy szám kivételével csak pörgőset. Nemrég találtam öt-hat olyan olasz dalt, amikről korábban nem tudtam, hogy vannak magyar nyelvű verzióik is: mégpedig Szécsi Pálnak és Korda Gyurinak köszönhetően. Ez nagyon fontos nekem, mert jobb úgy előadni egy olasz slágert, ha a magyarok szintén ismerik. Egyébként gyakran hallgatok magyar komolyzenét is. 

Amikor utazom, mindig szól a Bartók Rádió, mert imádom Liszt, Kodály és Bartók virtuóz műveit. És képzeld el, Pisti, amikor még kicsi voltam - a '80-as évek elején - nagyon szerettem nézni egy rajzfilmet otthon, Olaszországban: a Mézga családot. Az volt a kedvenc rajzfilmem. 

Ördögh István