Külföldön élők, -lévők a szavazásról

Kosina Réka, Szurgyi Gerda és Fábián Lara egyetemisták, akik három különböző országban töltik Erasmusos félévüket.

Több mint 1500 km-t utazott Ördög Zoltán, hogy leadja a voksát, már 10 éve él Oxfordban. Rengeteg külföldön élő magyar döntött úgy, hogy a választás időpontjára időzíti hazalátogatását, köztük ő is. Mint mondta, az utazással nemcsak állampolgári kötelességének tett eleget, hanem a családlátogatást is bele tudta illeszteni a programjába.

- Összekötöttem a kellemeset a hasznossal - fogalmazott mosolyogva. 

- Keveset járok Magyarországra, a családom pedig itt él, ezért igyekeztem úgy tervezni, hogy őket is meglátogathassam, és szavazni is el tudjak menni. Úgy gondolom, hogy a mai nap, április 12-e rendkívül fontos alkalom a magyar embereknek. Szerettem volna jelen lenni, érezni a hangulatot, hogy milyen motivációi vannak az embereknek, és látni azt, hogy ennyien össze tudunk fogni egy közös érdekért. Nagyon érdekes és egyben megterhelő látni, hogy mennyire szélsőséges nézetek vannak ma a magyar politikában. 

Ez a mindennapokban rendkívül megterhelő lehet lelkileg, szellemileg és testileg is az itthon élőknek. Az, hogy külföldön élek, az nem azt jelenti, hogy elhagytam a hazámat. Bízom benne, hogy később itthon tudok majd letelepedni, és szeretnék egy olyan országban élni, amire büszke lehetek. Lehmann Csongor olimpikon triatlonistánk és édesapja, edzője, Lehmann Tibor a választás napján a spanyolországi Alicante közelében edzőtáborozott. Vasárnap több mint 500 km-t utaztak Madridig azért, hogy ők is szavazhassanak hazánk jövőjéről.

- Legalább 100-an várakoztak a konzulátus előtt, 1300 regisztrált volt itt Madridban. Mi 5:30-kor keltünk, hogy itt tudjunk ma lenni, de úgy érezzük, hogy mindenki átéli itt is az esemény jelentőségét, jó a hangulat- kezdte Csongor. 

- Szerintem egész sokan képben vannak Magyarországon kívül is azzal, hogy jelenleg választások vannak nálunk. A tengerparton is meghallották, hogy magyarok vagyunk, és egyből kérdezték, hogy jövünk-e szavazni. Úgy gondolom, hogy kicsit nagyobb visszhangja van most a szokásosnál. 

- Több honfitársunkkal együtt először egy másik konzulátusra mentünk itt Madridban, de aztán átirányítottak ide, úgyhogy keveregtünk egy kicsit, de egy vasárnapi programnak teljesen jó - mesélte Lehmann Tibor. 

- Most egy olyan periódusban vagyunk, ami meglehetősen fontos az egész országnak, bármit is gondol a világról az ember. Biztosan nagy részvétel lesz otthon és ez most egy kicsit ilyen felfokozottabb és jelentősebb időszak. Állampolgári jogunk és úgy érezzük, hogy kötelességünk is szavazni, úgyhogy nem is volt kérdés, hogy itt leszünk-e ma. Fajta Viktória 10 évvel ezelőtt, szinte gyerekként költözött Angliába. Viki az érettségije másnapján indult útnak 19 évesen, még az eredményeket sem várta meg. Most Wokingban él, Londontól 25 percre. Stand up esteket tart, éjjel nappal görkorcsolyázik, rúdtáncot oktat és egy népszerű pékség irodájában is dolgozik. Az idei választás neki is fontos volt. 

- Nagymamám még mindig otthon él, tőle hallok nagyon sok mindent az otthoni helyzetről, de az internet is tele van vele, nehéz kikerülni - mondta. 

- Amikor pedig hazautazok, döbbenetes látni azt a rengeteg háborúról szóló, uszító plakátot. Az a baj ezzel, hogy az emberek félelemben élnek, és félelemből is szavaznak. Nekem három fő ok volt, hogy elköltöztem, az első a megélhetés és a lakhatás, a második a továbbtanulás, mert itt kint anélkül is könnyen találni munkát, a harmadik és legfontosabb pedig a homoszexuális emberek degradálása. 

Én is biszexuális vagyok, és azt éreztem, hogy ezt otthon nem tudtam felvállalni, mert nem elfogadott. Ahhoz, hogy boldog legyél, nem elég, hogy te mindent megtegyél, kell egy támogató közeg, ez otthon nem volt meg, pedig nekem aztán mindegy lenne, hogy hol vagyok boldog, de az biztos, hogy a legboldogabb a hazámban lennék. A kokárdámat is hordtam egész márciusban, mert nem gondolom, hogy idekint kevésbé vagyok magyar, és nem hagytam a hátam mögött a magyarságom. Viszont otthon sok dolognak kellene változnia, de ennek a változásnak a hiánya olyan generációkat tolt ki az országból, akik most nagyon fontos szerepet játszhatnának a közéletben és az ország fejlődésében. venna - 

K.E.