Ismét elmaradt a bravúr

Phoenix KK: Mészáros (13/9), Bán (13/9), Schmera (7), Kozák M. (11/3), Mayer (5/3). Csere: Kozák B. (14/9), Lakatos (3/3), Mester (3/3), Gerőcs (-), Lucey Ciarán (-), Kovács (-), Locure (-). Vezetőedző: Vida Zoltán. Vendégfölénnyel kezdődött a találkozó, mi csak 0-7 után, egy időkérést követően érkeztünk meg a meccsbe. Ettől kezdve azonban nagy energiával és szép megoldásokkal küzdöttünk, villámgyorsan felzárkóztunk, sőt a vezetést is átvettük, hogy aztán el is lépjünk öt egységgel (19-14). A negyed végjátékában a Pécs koncentrált jobban, így ismét fordult az állás (22-24). Jól kezdtük a második etapot, ismét előnybe kerültünk (30-26). Ezt azonban egy pécsi ritmusváltás követte, mi pedig sajnos nem tudtunk lépést tartani a felpörgő vendégekkel, így jelentőssé vált lemaradásunk (33-50). Hatalmas munkát végeztünk a harmadik etapban a felzárkózásért.

Kozák Marci, Bán, Schmera és Mészáros találatai révén sikerült lépést tartanunk riválisunkkal, aztán a negyed második felében érkeztek el Kozák Berci pillanatai, amikor egymás után szerzett kilenc pontjával sikerült visszaugranunk a tízegységes határra (57-67). Az előző negyedek végjátékait azonban most sem tudtuk elkerülni: az utolsó dobások ezúttal is a mi gyűrűnkben süllyedtek el, így a záró játékrész előtt is nagy lemaradással kellett számolnunk (57-73). A záró felvonást Bán triplájával nyitottuk, aki ezt követően még kétszer betalált, de a Pécsnek rendre megvoltak a válaszai. Elfáradtunk, nem tudtunk már visszajönni a meccsbe. 

A PVSK megérdemelt győzelemmel térhetett haza Tiszaújvárosból. A pénteki mérkőzés után már biztos, hogy mindenképp a 13. helyen zárjuk az alapszakaszt, és a rájátszást pályahátrányból kezdjük a Salgótarjánnal szemben. Erre kell felkészülnünk, olyan energiákat kell mozgósítanunk, mint az utóbbi meccseinken, és biztosíthatjuk a helyünket a Piros csoportban.

Vida Zoltán: A páratlan negyedekért gratulálok a csapatomnak, mert ezekben a szakaszokban megmutatták a fiúk, hogy is tudunk kosárlabdázni - és tényleg: küzdésből jeles a csapatnak. Viszont a páros negyedeket nagyon sajnálom, mert ekkor tizenegy, illetve tizenkét pontot dobtunk, valamint a két etapban hét-hét IBM-et értünk el, és ez kevés. Meg kell találni mindezeknek az okát, és a szezon hátralévő részében ezeken kell dolgozni. Vannak pozitív jelek, hiszen küzdésből tényleg nincs hiány a csapatban, viszont a mai napon ingadozó volt a játék, és ez azt jelenti, hogy fejben nem úgy voltunk itt, mint ahogy kellett volna.

Sértő Ádám: Tudtuk, hogy nem lesz könnyű, hiszen januárban, a Hepp-kupában már kikaptunk egyszer. Szóval tudtuk, hogy mire számítsunk, tudtuk, hogy egy nehéz hazai pályára érkezünk. Úgy gondolom, hogy a második negyedben eldöntöttük a mérkőzést, azt a különbséget tudtuk tovább vinni. Egy kicsit ráültünk a második félidőben erre az eredményre, de úgy gondolom, hogy összességében egy sportszerű mérkőzést játszottunk.