Hunyadisok Székelyföldön
Nagyon örültünk, amikor kiderült, hogy a Határtalanul pályázati program segítségével az idei tanévben is eljuthatnak Székelyföldre iskolánk hetedik osztályos tanulói. Az első nap. A hajnali időpont ellenére, mindenki izgatottan és időben megérkezett. Miután ellenőriztük a szükséges iratokat és minden csomagot bepakoltunk, a gyerekek búcsút vettek a szüleiktől és sikerült menetrend szerint elindulni. Az első megállónk Nagyváradon volt, ahol megnéztük a gótikus székesegyházat, megcsodáltuk a püspöki palotát és megtekintettük a Szent László hermát. A Király-hágón a fantasztikusan tiszta és napsütéses időben gyönyörködhettünk a kilátásban a Kárpátok lábánál. Kolozsváron meglátogattuk Mátyás király szülőházát, majd átsétáltunk a Szent Mihály templomhoz. A háromhajós, monumentális épületben akadt bőven látnivaló.
A Mátyás-szobrot élőben látni különleges élmény volt, és igen apróknak éreztük magunkat a szoborcsoport lábánál. Kolozsvári sétánk a házsongárdi temető látogatásával zárult. Ezután a szállásra, Zetelakára indulunk, ami még három és fél óra buszozás volt, így nagyon megörültünk, amikor a végtelennek tűnő utazás után megérkeztünk. A második nap. A bőséges reggeli után, ahol egy-két helyi különlegességet is megkóstolhattunk (pl.: padlizsánkrém, csipke- és áfonyalekvár, gyógytea), első állomásunk Székelyudvarhely belvárosa volt, majd Szejkefürdőre mentünk, ahol a székely kapukat csodáltuk meg, megemlékeztünk Orbán Balázs sírjánál, majd a Mini Erdély Park apró gőzösével bejártuk a létesítmény területét. Farkaslakán Tamási Áronról és a számunkra oly tragikus trianoni békeszerződésről emlékeztünk meg. Korondon láttunk sóvágást, és elkölthettük zsebpénzünket a korondi bazársoron.
Aznapi utolsó megállónk Nyikómalomfalva volt, ahol a székely kapuk készítésébe, illetve a fafaragás rejtelmeibe vezettek be bennünket. A harmadik nap. Egy kicsit bolyongtunk Hargita megye csodás hegyei között, ahol a zeteváraljai víztározó után megcsodáltuk a Gyilkos-tó szürkészöld vízét a verőfényes napütésben, majd átküzdöttük magunkat a szerpentineken a Békás-szoroshoz (képünkön), ahol hosszú séta közben gyönyörködtünk a lélegzetelállítóan szépséges, hatalmas és egyben kissé ijesztő sziklafalakban. Elhagyva a hegyeket a zeteváraljai Állatbabusgatóba mentünk, ahol a szelíd, kézhez szokott emuk, dámszarvasok, szamarak, kenguruk, pávák, lovak, a szemtelen kecskék és a szeszélyes alpaka között sétáltunk, akik alig várták, hogy a pohárban kapott eleségre végre rávethessék magukat. A szállásunkra visszaérve a Zetelaki Vadrózsa Néptánccsoport fogadott minket, akik táncműsorral és versekkel szórakoztattak bennünket. Megtanítottak nekünk egy népdalt és sokunknak a tánctudását is be kellett vetnie, hogy ne maradjunk szégyenben.
A negyedik nap. Ez a nap már a hazautazásról szólt, így már csak egy látnivalónk maradt: a Tordai sóbánya. Mivel a nyári hőség továbbra is tombolt, igen jólesett leereszkedni a sóbánya 12 fokos hűvösébe. A tárnákat lépcsőn, illetve panorámaliften keresztül lehet megközelíteni. A több mint 13 emelet mély Rudolf-tárnában - mely trapéz alakú, 42 méter mély, 50 méter széles és 80 méter hosszú -, számtalan szórakozásra nyílik lehetősége az odalátogatónak, kipróbálhatja a minigolfot, biliárdozhat, pingpongozhat, felülhet az óriáskerékre, vagy választhat egy lazító és üdítő masszást a masszázsfotelekben. Ha tovább szeretnénk még merülni ebben a varázslatos világban, akkor újabb 7 emelet mélyen találjuk a Teréz-tárnát 8 méter mély csónakázótavával. Miután újra megmásztuk a lépcsőket, hogy a felszínre érjünk, már csak a csendespihenőé, és az utazásé volt a főszerep, és nagyon örültünk, amikor este hét óra magasságában ismét befordult a a busz a tiszaújvárosi Árpád úti parkolóba. Felejthetetlen élményekkel gazdagodtunk, és hálásak vagyunk a lehetőségért!
a Tiszaújvárosi Hunyadi Mátyás Általános Iskola és AMI 7. évfolyamos tanulói