Gyermekkori médiafüggőség
Tudatos szülő címmel indított előadássorozatot a Hamvas Béla Városi Könyvtár, fókuszban a gyerekeket érintő mindennapos problémákkal. Októberben a digitális nevelésről, novemberben pedig a pénzkezelésről tartanak előadást a szakemberek. A sort dr. Guld Ádám médiakutató nyitotta, aki a rendezvény előtt velünk is beszélgetett a digitális kor gyermekeiről és veszélyeiről, de szó volt a „phygital" tapasztalatról, az ovisok médiafüggőségéről és a hosszú távú fizikai, lelki ártalmakról is.
- Csapjunk a közepébe: tiltsuk, vagy engedjük a képernyőt a gyerekeknek, mit mond a szakember?
-Nem egyszerű kérdés, a szakma sem egységes ebben a témában. Van egy konzervatív nézőpont, ami a tiltás pártján van. Eszerint 12 éves korig teljesen képernyőmentes környezetben kellene a gyerekeket nevelni, később be tudják pótolni a digitális jártasságot, viszont az életük elején biztonságos környezetben vannak, nem találkoznak kockázatos tartalmakkal. A másik, liberálisabb megközelítés azt mondja, hogy 3 éves korig ne legyen eszköz, onnantól 12 éves korig a szülő szigorú felügyelete mellett lehet velük ismerkedni. Az én szakmai meggyőződésem az, hogy a médianevelést nulla éves korban kell elkezdeni a jó példával. A gyerek utánoz, és ha azt látja, hogy a szülők kezében folyamatosan ott az eszköz, ami leköti a figyelmüket, az őt is fogja érdekelni. Beszélgessünk velük sokat arról, hogy az eszközökön milyen tartalmakat fogyaszt, mi érdekli, mit látott, és persze a kockázatokról.
- Az egészen kicsik is lehetnek függők?
- Nagyon erősen. Két évvel ezelőtt jött ki az első magyar kutatás a kis alfagenerációsok, óvodás korú gyermekek vizsgálatáról, és azt mutatta, hogy ma az óvodába bekerülő gyerekek közel fele médiafüggő. Ők sokszor már 1-2 éves korukban kézbe kapják az eszközt, mert a szülők bébiszitterként használják azokat. Sajnos ezek az eszközök és felületek kifejezetten addiktívak. A közösségi médiaplatformok, a videómegosztók többsége tudatosan úgy van kialakítva, hogy függést okozzon. Ha ezt a szülő nem kontrollálja, 3-4 éves korra a gyermek függővé válhat, és egészen extrém, 3-4 órás képernyőidő is létrejöhet. Ez teljesen áthuzalozza az idegrendszert, megbolygatja a figyelem-koncentráció képességét és belenyúl a tanulási készségek fejlődésébe is.
- Miket okozhat még a túlzott médiahasználat, akár testileg, akár szellemileg?
- Se szeri, se száma ezeknek. A fiziológiai, testi változások egyértelműen lekövethetők, talán a szem romlása az egyik legevidensebb, de a gerincfejlődésben is lehetnek problémák. Ha egyfolytában lefelé bámulok a képernyőre, akkor természetellenes nyak és torz tarkótartás alakul ki, ez az úgynevezett text neck, vagyis a szöveg nyak. Azok a gyerekek, akik 6-8, de akár 10 órát képernyők előtt töltenek, mozgásszegény életmódtól szenvednek. Egyre gyakoribbak a mozgásszervi fájdalmak, az elhízás, a cukorbetegség. Beszélni kell a pszichológiai problémákról is, hisz súlyos stressz faktort okozhat, ha éretlenül találkozik egy gyerek nem neki való tartalmakkal. Szocializációs elakadásokat is látunk, azok a gyerekek, akik nagyon sok időt töltenek képernyők előtt, nehezebben alakítanak ki valós kapcsolatokat, mert a figyelmük pillanatokra köthető csak le és sokkal impulzívabbak, nagyon komoly agressziókezelési problémáik vannak.
- Kihathat ez a felnőttkori kapcsolataikra is?
- Ez a jövő, ezt nem látjuk. Az alfageneráció legidősebb tagjai éppen hogy 13 évesek, de az már most feltételezhető, hogy a Z generáció problémái fokozottabban fognak visszatérni. Tehát, ha azt mondtuk a Z-ékre, hogy elmagányosodó nemzedék, akkor lehet, hogy az alfák még magányosabbak lesznek. Ha a Z-ékre azt mondtuk, hogy túl feszültek és stresszesek, akkor az alfák még inkább azok lehetnek.
- Az viszont elmondható róluk, hogy sokkal többet tudnak a világról, mint a korábbi generációk?
- Sokkal többet és sokkal gyorsabban, mint az én generációm. Én Y generációsként a nyolcvanas években születtem, a fő médium a televízió volt, ami akkor egy erősen kontrollált és szem előtt lévő eszköz volt. A műsoridő is olyan volt, hogy amikor tévé elé került egy gyerek, akkor neki való tartalmakkal találkozott. Az internet ennek az ellentéte, bármikor és bármilyen tartalom hozzáférhető, így a gyerekek túl korán találkoznak olyannal, amiről még tudniuk sem kellene. A mai statisztikák szerint a fiatal gyerekek 7-8 éves korban találkoznak először pornográf tartalmakkal és jelentős részük 11-12 éves korra pornófüggővé válik. De túl sok médiaerőszakkal is találkoznak, egy 12 éves gyerek képernyőn keresztül több gyilkosságot látott addigi életében, mint az előző generációk teljes életszakasz alatt. Mégis azt mondom, hogy az internet az emberiség egyik legnagyobb találmánya, beláthatatlan haszonnal tudjuk ezt a saját javunkra fordítani. Munkakeresés, tanulás, idegen nyelv, nemzetközi kapcsolatok, karrierépítés. A felhasználók elsöprő többsége azonban sajnos nem ezekre használja, hanem céltalan szórakozásra és Tik- Tok videókra.
- Hogyan hat a gyerekek életében a digitális világ a valóságra?
- Phygital tapasztalatnak nevezem, amikor a fizikai világ a digitális világgal elkezd összemosódni és olyan igényeink, ötleteink vannak, amiket a digitális világból hozunk és megpróbáljuk őket a valóságra alkalmazni. Az énkép, a testkép teljesen összezavarodott az elmúlt 10-15 évben. Annyira extrém, irracionális képeket állít elénk a média ideálként, amiknek nem lehet megfelelni és ezekhez hasonlítjuk magunkat, ez határozza meg, hogy mennyire tartjuk magunkat vonzónak és sikeresnek.
- Kimondhatjuk, hogy a család és a barátok helyett ma már az internet és az influenszerek befolyásolják leginkább a gyerekeket?
- Sok közösségben megfordultam már, és azt látom, hogy ezt teljesen családja válogatja. Azokban a közösségekben, ahol a sport kiemelt szerepet kap a gyermekek életében, mintha jobban tudnák kezelni ezeket a problémákat. A másik ilyen a hitközösségek, ahol a vallásnak és a hitnek olyan megtartó ereje van, hogy az emberi kapcsolatokra kerül a hangsúly, így kezelhetőbbé válik a médiahasználat is.
venna
