Gyermekkori depresszió

A gyermek- és serdülőkorúak 14,9%-a érintett a depresszióban, a nem kezelt depressziósok 15-19%-a kísérel meg öngyilkosságot. A depresszió a leggyakoribb pszichiátriai diagnózis a befejezett öngyilkosságoknál, a fiatalok körében az utóbbi években ötszörösére nőtt az önsértők száma. Ilyen, és ehhez hasonló drasztikus adatok hangzottak el a beszélgetésen, amelyet a Mentális Egészség Hete alkalmából tartottak múlt héten csütörtökön a pedagógiai szakszolgálat és városi könyvtár szervezésében. 

A gyermekkori depresszió okairól, tüneteiről, a megelőzés lehetőségeiről Okváth-Gulyás Mária szakpszichológussal beszélgetett Tokaji Edit pszichopedagógus. A pszichológus elmondta, a depresszió kialakulásában szerepe lehet a genetikai hajlamnak, amelyet környezeti hatások, családi problémák, társadalmi krízisek lobbantanak be. Kimutatható, hogy a covid világjárvány óta növekedett a mentális betegségek száma a gyermekek és fiatalok körében is. A sok-sok feszültséggel szemben a gyerekek még védtelenebbek, mint a felnőttek, érzelmeiket kevésbé tudják tudatosan irányítani, sokkal kiszolgáltatottabbak minden negatív hatásnak. A gyerekek tükörképei a felnőttek társadalmának.

Nem vagyok elég jó! 

A „nem vagyok elég jó", és „nem vagyok szerethető" nyomasztó érzése a korai kötődés zavaraira vezethető vissza. Ez fakadhat a szülő szorongásából, depresszív hajlamaiból is, és mindenképpen befolyásolja a későbbi életszakaszokat, például a párkapcsolatot. Manapság az internet világa erősítheti ezeket a szorongató érzéseket, hiszen a világhálón mindenki a legjobb arcát mutatja, és ha egy kamasz folyamatosan azzal szembesül, hogy rajta kívül mindenki boldog, sikeres és szép, az erősítheti a csökkentértékűség érzését. Aki naponta hat órát, vagy annál többet a net előtt tölt, kimutathatóan nagyobb eséllyel válik depresszióssá. A serdülőkor hangulatingadozásait nagyon fontos elkülöníteni a krízistől. Általában igaz, hogy a gyermekkori depresszió tünetei annál inkább hasonlítanak a felnőttekéhez, minél közelebb vannak életkorban is hozzá. Egy kisgyermeknél a táplálkozási, ürítési zavar lehet a felhívó jel, kisiskolásoknál a teljesítményzavar, agresszió, majd későbbi életszakaszokban a beszűkült érdeklődés, a motiváció hiánya, örömképtelenség. A depresszió nem egyenlő a rosszkedvvel, a betegségnek összetett kritériumai vannak.

Fejben dől el? 

Mint elhangzott, bár a pszichológia egyre többeket érdekel, még mindig akad, aki a mentális betegségeket néhány egyszerű mondattal intézi el: szedd össze magad, fejben dől el, mindent fel lehet dolgozni, minden rosszban van valami jó. Vannak azonban olyan összetett, súlyos problémák, elszenvedett sérelmek, amelyek egyáltalán nem „fejben dőlnek el", s ha feltétel nélkül elhisszük ezeknek az állításoknak az igazságát, az végső soron még több szorongáshoz vezethet, így a mentális betegséggel küzdő embert még mélyebbre taszítja. Bizonyos önsegítő könyvek egyszerű tanácsai akár ellenkező hatást is kiválthatnak, hiszen mit gondolhat egy gyógyíthatatlan beteg? Hogy ő a hibás, mert nem akarja eléggé a gyógyulást? Hogyan találja meg a „jót" a vele történtekben egy olyan gyerek, akit éveken át bántalmaztak? Elég-e a tanács, hogy „szedd össze magad", olyan esetben, amikor valaki annyira kilátástalannak érzi az életét, hogy az öngyilkosságot fontolgatja? A depresszióból szakszerű és hatékony segítséggel lehetséges a gyógyulás, ezt bizonyítja, hogy tizedére csökken a befejezett öngyilkosságok száma a kezelt depresszió esetén. Bár a betegség krízisek esetén újra jelentkezhet, ha valaki tudja, hogy léteznek módszerek, amelyek kilendítenek a mélypontról, akkor tudatosabban „használja" ezeket.

Hol van a segítség? 

A beszélgetésen a kezelésről, és az ellátórendszer hiányosságairól is szó esett. A kezelésnél nagyon fontos a szülői funkciók támogatása és a család bevonása, de gyógyszeres terápiára is szükség lehet a gyermekek esetében is. A gyermekpszichiáterek száma országos szinten nagyon kevés, több vármegyére 2-3 orvos jut, a várólisták hosszúak. A lehető legnagyobb hangsúlyt kell helyezni a megelőzésre, ebben fontos szerepe van a közösségeknek, a szociális hálónak. Kutatások igazolják, hogy a mentális betegségek megelőzésében sokat segítenek a valódi társas kapcsolatok. 

K.E.