Gyémántdiplomás pedagógus

Hatvan éve végezte el a felsőfokú tanítóképzőt, így idén vehette át gyémántdiplomáját Bánkus Jánosné nyugalmazott tanítónő. Az oklevelet Pap Zsolt alpolgármester adta át Erzsike néninek, akit pályafutása emlékeiről kérdeztünk. 

- 1970-ben költöztünk a férjemmel ebbe a városba, nyugdíjba vonulásomig, 1995-ig dolgoztam a régi kettes iskolában. Alsósoknak tanítottam matematikát, testnevelést, ének-zenét, rajzot és környezetismeretet - meséli Bánkus Jánosné. Bár már 30 éve nyugdíjas vagyok, a mai napig meghatottan és örömmel emlékszem vissza az iskolában töltött időkre. Teljesen magával ragadott ez a pálya, pedagógusnak lenni szerintem az egyik legszebb hivatás, de nagy felelősséggel is jár. Amikor szeptemberben megkezdődik egy új tanév, egy pillanat megállás sincs júniusig. 

Én is mindig azon gondolkodtam, hogyan tudnám a lehető leghatékonyabban fejleszteni a gyerekek tudását, az ügyesekét, hogy még jobbak lehessenek, a gyengébb tanulókét, hogy ők is örömöt leljenek a tanulásban. Szabadidőmben is feladatlapokat terveztem, hogy minden gyerek megérezhesse a sikert, legyen kedve tanulni. 

Az volt a legnagyobb boldogság, ha egy kettes tanulónak hármast tudtam adni, néha én jobban örültem, mint a gyerek. Még nyugdíjasként is többször azon kaptam magam, hogy a feladatsorok összeállításán gondolkodom, ez is azt bizonyítja, hogy ebből a gyönyörű pályából nincs kiszállás, az ember a lelke mélyén mindig pedagógus marad. Nagyon szívesen gondolok arra, hogy a gyerekek szerették az óráimat, tavaly is volt olyan régi tanítványom, aki azzal szólított meg, hogy még mindig jó szívvel emlékszik az egykori rajz órákra. 

Erzsike néni azt vallja, nagyon meghatározó az ember életében, hogy szereti-e a munkáját, tudja-e teljes odaadással végezni a hivatását. Neki ez megadatott. Hatvan évvel a diplomája átvétele után is aktív, igaz, a bevásárlást már másra bízza, de az ebédet saját magának készíti el, mert szeret főzni. És persze a régi pillanatokat felidézni, feladatlapokról, gyerekekről, osztályzatokról - egy gyönyörű pályafutás emlékeiről. 

K.E.