Egyedül vagyunk, hol van mindenki?
Előadásaimon és távcsöves bemutatókon a leggyakrabban feltett kérdés, hogy van-e élet a Földön kívül, és mi a helyzet a UFO-kkal. Feltételezem, hogy ezek a kérdések a Krónika olvasóiban is felmerülnek, ezért megpróbálom egy rövid áttekintésben megvilágítani ezt a problémakört. A Földön kívüli élet gondolata egyidős azzal a tapasztalattal, hogy a Földön kívül is vannak égitestek. Minél jobban megismerjük a Világegyetemet, annál több helyszínét ismerhetjük meg a lehetséges életnek. Egészen az 1990-es évek elejéig nem voltunk azzal sem tisztában, hogy a csillagok körül keringhetnek-e bolygók, vagy ez csak a Naprendszer sajátossága. Az űrkutatás fejlődése egyértelművé tette, hogy majdnem minden csillagnak van bolygórendszere.
Mivel galaxisok billiói, és azokban egyenként csillagok százmilliárdjai népesítik be univerzumunkat, a tudósok nagy része meg van győződve arról, hogy az univerzum számos helyén létrejött az élet valamilyen formája. Minden csillagnak van egy lakható zónája. A lakható övezet az a zóna, amelyben az általunk ismert élet ki tud alakulni. A Naprendszerünk esetén ez a tartomány 0,97 és 1,37 csillagászati egység között van, így itt csak a Föld található. A földihez hasonló élet létrejöttének esélye ott tűnik nagyobbnak, ahol van folyékony halmazállapotú víz, illetve vannak szénalapú összetett molekulák is. Ezen kívül a földihez hasonló élet fontos összetevői a nitrogén-, a kén- és a foszfortartalmú vegyületek. A Tejútrendszerben hozzávetőlegesen 250 milliárd naptömegnyi csillag található. Itt nem részletezhető becslések alapján mintegy 8 milliárd bolygó kering lakható zónában, tehát az élet kialakulása ezeknél feltételezhető.
Ennyi bolygó közül biztosan kiszűrhetőek azok, melyeken az élet kifejlődésének lehetősége biztosított. Ilyen feltétel, hogy a kőzetbolygó a csillag körüli élhető zónában keringjen. Enrico Fermi Nobel-díjas atomtudós nevéhez fűzhető az a paradoxon, hogy milyen ellentmondás van földön kívüli civilizációk létezésének magas becsült valószínűsége és az ilyen civilizációk létezésére utaló bizonyítékok hiánya között. Ő tette fel azt a híres kérdést: „Hol van mindenki?" Az, hogy élet van egy bolygón, távolról sem jelenti azt, hogy ott értelmes élet, és civilizáció is van, amely fejlett technológiája révén hírt adhat magáról.
Gondoljunk csak a Föld példájára, ahol sok-sok millió faj közül csak az ember tudta meglépni ezt a szintet. A másik nagy probléma a civilizációk egyidejűsége. Ha a földi élet kialakulásától eltelt időt 1 évnek tekintjük, akkor az a 100 év, amióta kapcsolatfelvételre képesek vagyunk, az csupán 1,4 másodperc! Mennyi a valószínűsége, hogy egy másik civilizáció is pontosan ekkor ér a fejlődés ezen fokára, és kapcsolatba léphet velünk. Beláthatatlan nehézséget vet fel a csillagok egymáshoz mért gigantikus távolsága is, hisz egy fénysebességgel történő üzenetváltás évtizedeket, évszázadokat vagy akár évezredeket is igénybe vehet. Ez egy kíváncsi kutató számára nem túl kielégítő perspektíva. Összefoglalva ezt a kérdéskört, nagy biztonsággal kijelenthető, hogy az élet nemcsak a Föld sajátja, hanem nagyon- nagyon sok bolygón adott a létrejötte.
Értelmes élet kialakulásának valószínűsége sokkal kisebb, de ettől függetlenül biztosak lehetünk abban, hogy nagyon sok bolygón létezhet a mienknél sokkal fejlettebb civilizáció. Ha őszintén belegondolunk, ezt nem is olyan nehéz megvalósítani. A ma legautentikusabb elmélet szerint az élet eredete a világűrben keletkezett. Az úgynevezett pánspermia elmélete szerint az élet csíráját más égitestről kaptuk. A világűrben számos olyan molekulát találhatunk, köztük aminosavakat, amelyek szükségesek az élethez. Eszerint a földi élethez is a világűrből érkező biológiai anyagok adták meg a szikrát.
Nagyon jól leírja ezt a jelenséget Jézus magvetőről szóló példázata Máté evangéliumából, miszerint csak az a mag kel életre, és hoz termést, amely jó termőföldbe hullik. A bolygóknak ütköző aszteroidák, üstökösök és meteorok végezték a magvetést, melyekből kedvező feltételek esetén kivirágzott az élet. Az élettel kapcsolatos elméletek sokkal megalapozottabbak lennének, ha már közvetlen szomszédságunkban is az élet nyomaira és bizonyítékaira bukkanhatnánk. A tudósok az egysejtű élet nyomait keresik a Mars felszínén, a Földre hulló meteoritokban, a Jupiter, a Szaturnusz egyes holdjain.
Az eredmények nagyon biztatóak! A James Webb űrtávcső teljesítménye már lehetővé teszi távoli csillagok bolygóinak légkörelemzését. Rövidesen itt is perdöntő áttörés várható! Az UFO kérdést terjedelmi okokból itt nem részletezhetem, de sokakkal együtt azt valószerűsítem, hogy - belátva az Univerzum gigantikus nagyságát és az utazási lehetőségek véges sebességét - idegen civilizáció még nem járt a Földön. Az emberiség mindenesetre hosszú évtizedek óta kutat idegen életformák után, Stephen Hawking is sokat foglalkozott a kérdéssel. Búcsúzóul egy tőle vett idézettel támasztom alá, hogy talán jobb is, ha egy ilyen találkozó soha nem jön létre. „Nem sokat tudunk az idegenekről, ellenben annál többet az emberekről.
A történelem megmutatja, hogy általában katasztrofális következményekkel járt az, ha az emberi faj egy kevésbé intelligens életformával került kapcsolatba. Az efféle találkozások során mindig a kevésbé fejlett lények maradtak alul. Egy civilizáció, amely képes arra, hogy fogadja üzeneteinket, talán évmilliárdokkal előttünk jár a fejlődésben. Ha így van, sokkal erősebbek nálunk és talán úgy fognak ránk tekinteni, ahogy mi a baktériumokra."
Szutor István