Buen Camino! - mindenki ugyanoda tart

Önmagunkra figyelni, elcsendesedni, mindeközben felfedezni a világot - ezt kínálja az El Camino, ami egy ősrégi zarándokút. Évente több mint 500 000 regisztrált zarándok gyalogol végig rajta, ám becslések szerint ez a szám akár másfél millió is lehet azokkal együtt, akik az út végén nem veszik át az oklevelet vagy rövidebb szakaszokat teljesítenek. Riczu Anikó a közel 800 km-es francia szakaszán gyalogolt végig egyetlen hátizsákkal. Élményeiről ő maga mesélt nekünk.

- Miért vágtál neki egy 800 km-es túrának?

- 2021-ben kezdtem el túrázni, akkor még hazánkban az Országos Kéktúrát kezdtem el végigjárni. A Facebookon beszélgettem túratársakkal, ott kaptam az ötletet. Volt, aki már vagy tizedik éve minden évben megcsinálja a Caminot. Akkor utánanéztem és elkezdtem tervezgetni, hogy idén elmegyek erre a francia Caminora. Hazánkban vannak ennél sokkal nehezebb túraútvonalak is, ennek a nagy része aszfaltozott, jól kiépített, kitáblázott, járható és egyáltalán nem veszélyes.

- Hány nap alatt teljesítetted? 

- 27 nap alatt. A franciaországi Saint-Jean- Pied-de-Portból indul ez a francia Camino nevezetű szakasz. Az első napon átkelünk a Pireneusokon, utána pedig már Spanyolországban vagyunk és átmegyünk több tartományon is, míg elérünk Santiago de Compostelaba, ami a végső állomása minden El Caminos útvonalnak.

- Naponta hány kilométert gyalogoltál?

- 30-35 kilométer körül. De igazából annyira nem izgatott, mert itt nem az volt a lényeg, hogy mennyit megyek, hanem hogy ott vagyok. Persze megterveztem, úgy indultam neki, hogy tudtam, hogy mikor fog visszaindulni a repülőjáratom, hogy addigra odaérjek. Végül is két nappal hamarabb beértem, mert korán, hat órakor már indultam a nagy meleg miatt és délben még nem akartam megállni, úgyhogy sokszor még rátettem 5-7 kilométert. Így kettő körül értem be a szállásra. 

- Sokan azt mondják az El Caminoról, hogy maga az út a cél és inkább gondolkozni mennek az emberek, te is így voltál ezzel? 

- Igen, nagyon jó volt egyedül lenni. Én bár egyedül mentem, de ott volt a több száz zarándoktárs, útközben mindig köszöntünk, hogy Buen Camino, esténként pedig a zarándokszállásokon ott voltak a közös vacsorák, a beszélgetések, a zenélések és igazából ettől lett teljes a Camino, hogy egyedül voltam útközben, de este meg ott voltunk együtt nagyon sokan.

- Nem féltél, amikor egyedül voltál? 

- Egyáltalán nem. Bár voltak szakaszok, amikor nem volt körülöttem senki, de az első nap is több százan indultunk Saint-Jean- Pied-de-Portból. Sok embert elhagytam, sokan hagytak le engem is, vagy másokat utolértem.

- Milyen emberekkel találkoztál? 

- Érdekes volt, hogy egy spanyol, egy olasz és egy francia férfival mindig ugyanarra a szállásra jutottunk be, pedig nem beszéltük meg, de velük szinte végig együtt haladtunk. A legvégén viszont elvesztettük egymást, így nem egyszerre értünk be, ezt sajnáltam. De egyébként mindenki kedves, segítőkész és vidám.

- Milyen szállásokon aludtál?

- Az úton vannak zarándokszállások, önkormányzati, egyházi, vagy magánfenntartásúak. Ezeket albergeu-nek nevezik spanyolul. Ezekben van egy nagy, vagy több kisebb hálóterem, benne pedig sok ágy. Úgyhogy nincs magánszféra, csak zuhanyzásnál, de együtt alszunk a többiekkel. Szerencsére vittem füldugót, mert már első nap hangosan horkolt egy szobatársam, de erre is felkészültem. 

- Mit ettél-ittál a 27 nap alatt?

- Reggel 6 óra körül világosodik Spanyolországban, így akkor indultam és általában 9-10 körül álltam meg először, amikor megéheztem. 9 körül nyitottak a reggelizőhelyek, bárok is. Ezen a francia Caminon gyakran vannak települések és nagyon kiépített, így bárhol tudsz enni, inni. Nekem a reggeli volt a napom napfénypontja, tortilla, kávé, frissen préselt gyümölcslé, sütemény, muffin… Ezzel kitartottam olyan 2-3 óráig, akkor újra ettem. Ez már vagy a közösségi vacsora volt a szálláson, vagy pedig főztem magamnak, mert lehetett főzni is ezeken a szállásokon. 

- Hány kilós hátizsákot cipeltél? Milyen felszerelést vittél magaddal?

- 35 kilós hátizsákom volt. Az út előtt vettem egy futócipőt, mert mondták, hogy ehhez a szakaszhoz nincs szükség túracipőre, a futócipő pedig puhább, nem töri fel a lábad, így ezt választottam. Láttam a túratársaknak a lábait, hogy némelyiknek szörnyű sebes volt, ahogy a cipő feltörte, ez meg tudja keseríteni az utat. Ezen kívül vittem három pólót, de igazából minden nap mostam. Egy hosszúnadrágom volt, egy vastagabb nadrágom, meg egy rövidnadrág, amiben aludtam. Vittem három zoknit is, de mindig ugyanazt hordtam, a legkényelmesebbet, az ki is lyukadt a végére. Esőkabátot is vittem, de nem volt rá szükség. Egy sima kabátot is, sapkát, sálat, mert bár mondták, hogy nem kell már, de előző héten még havazott a Pireneusokban, és volt olyan reggel, amikor 6 fok volt, úgyhogy jól jött a kabát.

- Milyen városokban jártál? Milyen élmények maradnak meg örökre erről az útról?

- Majdnem 200 településen mentem át, voltak kisebbek és nagyobbak. Pamplona volt az első ilyen nagy város, ahol éppen folklórfesztivál volt és nagyon izgalmas volt látni a spanyol néptáncosokat. Aztán jött Astorga, ami nagyon hasonlít Egerhez, volt ott egy nagy vár és olyan kis hangulatos város volt. Logrono nem tetszett, mert nagyon zsúfolt volt, de Burgos meg León, a két legnagyobb város, azoknak a székesegyházai csodálatosak voltak. 

- Miket hoztál haza magaddal az élményeken kívül?

- Amikor megyünk egy ilyen útra, zarándokútlevelet kell kiváltani. Én már itthon kiváltottam egyet a pesti irodában, de Saint- Jean-Pied-de-Portban is van egy zarándokiroda, ott kellett beregisztrálni és ott megkaptam az első pecsétemet és az első dátumot. Ezután minden nap egy pecsétet kell gyűjteni, amiket megkapunk a szálláson. De bárokban, éttermekben, templomokban, kolostorokban, bárhol kérhetünk. Az utolsó száz kilométeren pedig már kettő pecsétet kell gyűjteni.

Ezzel kaphattam meg a végén az oklevelet a teljesítésről, ami latin nyelven íródott. Kaptam egy kis kagylódíszt a zarándokirodában első nap, amit a táskámra tettem és mindenkinek volt egy a táskáján, ebből tudtuk, hogy ki zarándok. Vettem egy kis táblácskát is, amin az a jelzés van, amit követni kellett az úton. Nagyon jól ki van táblázva, nem igazán lehet eltévedni. Én letöltöttem egy alkalmazást, ott néztem meg, hogy hol fogok megszállni, milyen a szállás felszereltsége, van-e konyhája, közösségi vacsorája. Ott láttam a távolságokat, a szintemelkedéseket, a településeket is, úgyhogy ez nagyon hasznos volt. 

- 27 nap sok idő gondolkozni, tervezgetni, te mire jutottál?

- Az emberek talán elfogadóbbak lesznek a másikkal. Nem sietünk, nincsenek feladatok, határidők, én döntök mindenről, és rájövünk, hogy igazából mindenki ugyanoda tart, lehet másik útvonalon, de ugyanoda fogunk érni. Voltak például olyanok, akik szállíttatják a csomagjukat, mert van erre is lehetőség, de nem tudhatjuk, miért döntenek így, lehet, hogy nekik így is nehezebb az út, mint nekem hátizsákkal. Nem tudhatjuk, ki mennyi munkát rakott bele, ez a legfontosabb tanulság és tanítás számomra, hogy legyünk elfogadóbbak. 

venna