A sport az életre nevel

14 Európa-bajnokság, 12 világbajnokság és négy téli olimpia, mindez 25 év alatt. Sebestyén Júlia kilencszeres magyar bajnok műkorcsolyázó Tiszaújvárosban húzott először korcsolyát a lábára, és ekkor kezdődött minden. Akkor alig négyéves volt, most, majdnem 40 évvel később saját tanítványaival tartott bemutatót a Városháztér műjégpályáján. Advent utolsó vasárnapján a szokásosnál is nagyobb tömeg gyűlt össze a műjégpálya körül, hisz minden városi emlékszik még Sebestyén Júlia nevére, arcára, tehetségére. Tanítványai lenyűgöző bemutatót hoztak Tiszaújvárosba, de egy rövid koreográfiára Juli is korcsolyát húzott, az előadás után pedig lapunknak is nyilatkozott.

- Milyen érzés újra Tiszaújvárosban jégpályán állni? 

- Nagyon megható, régen volt utoljára, hogy Tiszaújvárosban korcsolyagálát rendeztek, akkor még nagyon kicsi voltam, mint most a tanítványaim. Nagyon örülünk, hogy eljöhettünk és egy rendes jégpályát hoztak a főtérre, nagy megtiszteltetés, hogy felléphettünk.

- Milyen emlékeid, élményeid vannak az itt töltött évekről? 

- Tiszaújváros az egyik legkedvesebb hely számomra, itt nőttem fel, itt kezdtem el korcsolyázni, minden, amit elértem, azt a városnak köszönhetem. Sosem felejtem el az edzéseket, amikor a nyitott jégpályán akár mínusz 20 fokban edzettünk, vagy éppen nyáron a felolvadt jégpályán plusz 30 fokban. Minden évben a TVK Szabadidőközpont jégpályáján rendeztek egy nagy korcsolyagálát, ami hatalmas ünnepség volt számunkra. Szinte az egész város kijött, telt ház előtt korcsolyázhattunk, előadtuk például a Hófehérke és a hét törpét. Nekem ezek a gálák maradtak meg legkedvesebb emlékként, de azt, hogy eljuthattam Európa tetejére, azt a városnak is köszönhetem.

- Ez a jégpálya szinte mindig tele van, kicsikkel-nagyokkal. Mitől ennyire népszerű a jégkorcsolya? 

- A műkorcsolya nagyon látványos sportág, csúszni a jégen hatalmas élmény, aki egyszer megtapasztalja, tudja, miről beszélek. Ezért is örültem, hogy itt felléphetünk, megmutathatjuk a sportág szépségeit, ahogy forognak, ugranak, táncolnak a jégen, zenére korcsolyáznak. Remélem, minél többen kedvet kapnak ehhez a szép sportághoz. 

- Van utánpótlás? 

- Mindig azt mondom, lehetne több is, hiszen kicsi a merítés, kevesen választják ezt a sportágat. Az edzések reggel 6-kor kezdődnek, napi több órát kell edzeni, a jeges edzések mellett vannak szárazföldik, de balett, atlétika is van, télen versenyek, nyáron edzőtáborok, úgyhogy elég sűrű. De nem panaszkodhatom, mert az ország talán legeredményesebb utánpótlás egyesülete vagyunk sok szép eredménnyel, tavaly például 8 magyar bajnoki címet szereztünk, úgyhogy büszke vagyok a csapatomra és bízom benne, hogy hosszú távon életben tudjuk tartani ezt a sportágat Magyarországon. 

- Ezek szerint a mai napig a jégkorcsolya a főszereplő az életedben? 

- Igen, reggel kimegyek a jégpályára, és estig ott vagyok. Vezetem az egyesületet és igyekszem a sport egyéb területein is helytállni, a Testnevelési Egyetemen a műkorcsolyáért felelek, és tagja vagyok a Magyar Olimpiai Bizottság Fair Play Bizottságának is, tehát a sportban maradtam és ez az életem.

- Mit adott neked a műkorcsolya? 

- A sport egy nagyon nehéz életút, tele hullámvölgyekkel, mélységekkel, magasságokkal, de mindazt, amit a sporttól kaptam, az életben is tudom hasznosítani. A rengeteg szép emlék, a versenyek, a jó eredmények, az olimpiai élmények megmaradtak emlékként, amikről mindig szívesen mesélek a tanítványaimnak. Úgyhogy nagyon sokat köszönhetek a korcsolyának, mert ahogy szokták mondani, a sport az életre nevel. 

venna