A polgármesterek titkárnője volt

Munka közben a polgármesteri hivatal titkárságán.

Halló, tessék Jutka vagyok! Számtalanszor hallottam ezt a mondatot, amikor vonalason feltárcsáztam a polgármesteri hivatal titkárságát. Harminc éve vagyok Jutkával napi munkakapcsolatban, aki 41 év után ment nyugdíjba. Bátoriné Jutka a polgármester titkárnője, egészen pontosan a polgármesterek titkárnője, hiszen az elmúlt évtizedek alatt mindegyik városvezető mellett ő töltötte be ezt a tisztséget, ahogy ő fogalmazott, ezt a megtisztelő feladatot. Jutka december 31-én nyugdíjba vonult, utolsó munkanapján egy búcsúölelésre mentem át hozzá a hivatalba, no meg egy életinterjúra, amit a következő hasábokon olvashatnak. 

- Az év 51. hetét írjuk és még mindig tele van a naptárad jegyzetekkel. Azt hittem, már az utolsó lapok szellősebbek. 

- Á dehogyis, szinte óránként vannak programok. Gyakorlatilag, ahol én dolgozom, az egy hármas tisztségviselői központi titkárság. Legfőképpen a polgármester úr programját szervezem, de nyilván a két alpolgármester programja is benne van a naptáramban, valamint a jegyzőé és az aljegyzőé is. Ebből készít a kolléganőm, Anita egy heti tervezőt, én pedig polgármesteri napi tervezőt készítek. Ezen kívül fel szoktam neki tüntetni, hogy milyen névnap van, hogy kiknek van a születésnapja az ismeretségi körében, valójában egy teljes menetrendet készítek neki. 

- Volt olyan valaha, hogy valamit elnéztél, elfelejtettél? 

- Éppen a napokban gondolkoztam ezen, hogy volt-e olyan, amit nagyon-nagyon elrontottam, de nem emlékszem ilyenre, de az is lehet, hogy olyan régen volt, hogy már nem tudom felidézni. 

- Precíz, pontos, lelkiismeretes. Én ilyennek ismerlek Jutka. Te mit tennél hozzá magadról? - Azt gondolom igyekszem a lehető legprecízebb lenni, de a megbízható és az alkalmazkodó jelző is igaz rám. Körülbelül ez a három legfőbb jellemzőm. 

- A naptáradban jegyezted az utolsó munkanapodat ? 

- Nem, semmit nem írtam. A két ünnep között be fogok jönni, december 30-án, mert akkor nyitva van a hivatal és megnézem az e-maileket, valamint az utódommal, Mátyás Edinával még egyeztetek egy utolsót január harmadikán, szóval nincs beírva az utolsó napom. 

- És az első munkanapodra hogy emlékszel vissza? 

- 41 év és 4 hónap, ennyi időt töltöttem itt a hivatalban. A leíró irodában kezdtem gyors- és gépíróként. 1983. augusztus 1-jén volt az első munkanapom, 3 hónapig dolgoztam ott, majd ajánlottak egy másik pozíciót, mivel az akkori vb (városi végrehajtó bizottság - A szerk.) titkárnő elment szülni, áthívtak oda, a vb-titkár dr. Kaszás Lajos mellé. Tulajdonképpen ő választott ki engem, hogy jöjjek át ide a titkárságra, és onnantól kezdve innen már nem mentem sehová. Amikor 19 évesen felkértek egy ilyen pozícióra, akkor az nagy vállalás volt. Szerintem fel se tudtam fogni. Nem tudtam, hogy mi lesz a feladat, nagyjából sejtettem, de valójában nem tudtam, hogy mire vállalkozok igazából. Tulajdonképpen nem is volt választási lehetőségem, de azért akkoriban nagyon nagy dolog volt a leíró irodából átjönni egy tisztségviselői folyosóra és az utolsó munkanapon sem érzem ezt másképp, megtiszteltetés volt itt dolgozni, velük dolgozni. 

- Vb-titkár, jegyzők, aljegyzők, polgármesterek. Mindenkinek te voltál a titkárnője, soha senki nem cserélt le téged. Valamit biztos nagyon jól csináltál. Szerinted mit tudhatsz te, amiért egyik polgármester sem mondott le rólad? 

- Hát lehet, hogy ezt nem tőlem kellene megkérdezni, de nyilván ők is úgy gondolták, hogy a fent említett értékeim miatt sem válnak meg tőlem. Szerintem az, hogy nagyon jól tudok alkalmazkodni a körülményekhez és emberekhez, illetve rendkívül megbízható vagyok, amit polgármester úr, dr. Fülöp György több rendezvényen is elmondott rólam. A precízségemről annyit, most, hogy már az utódomat tanítom be, látom, hogy olyan aprólékos munkát végeztem az elmúlt 40 év alatt, hogy tulajdonképpen bármit keresünk, tudom, hogy hol kell keresni, tudom, hogy hol van nyilvántartva. 

- A kistárgyaló falán sorakoznak a polgármesterek fotói, milyen emlékeid vannak róluk, a főnökeidről, a közvetlen kollégáidról?

- Szíves emlékszem mindegyikükre vissza. Hegedűs Györggyel kezdtem 1983. augusztus elsején, a folytatásban 16 évig voltam Farkas Zoltán polgármester titkárnője, aztán jött Koscsó Lajos polgármester, aki mellett alpolgármester korában is dolgoztam. Heiszmann Géza jegyzővel rövid ideig dolgoztam együtt, aztán jött Bráz György, majd dr. Fülöp György. 

- Hogyan jellemeznéd őket? Kivel, milyen volt a munkakapcsolatod? 

- Hát a legfesztelenebb munkakapcsolat a mostani, dr. Fülöp György polgármester úrral, mert ő mindig azt mondja, hogy szeretne egy olyan munkahelyet létrehozni, ahová az emberek nem gyomorideggel jönnek be dolgozni. És ez így is van, valóban szinte baráti a kapcsolatunk, és nem gyomorideggel megyek be hozzá, hanem mintha egy baráthoz mennék be az irodájába. Hegedűs Györgyről az jut eszembe, hogy nála tanultam meg dolgozni. Ő szigorú főnök volt, de azt gondolom, hogy egy 19 éves titkárnőnek pont ez kellett. Akkor és ott tettem le az alapokat, megtanított engem dolgozni. Rengeteget írtam gyorsírásban az ő idejében. Egyébként a mai napig is tudok gyorsírni, amit szerintem nagyon kevesen tudnak már itt a hivatalban. Farkas Zolival nagyon hosszú volt a munkakapcsolatunk. Ő egy igazi sportdiplomata volt, a maga lazaságával. Rendkívül sok embert ismert és anélkül, hogy lett volna egyeztetve előre az időpont, nagy nevek keresték meg, csak úgy bejöttek az utcáról. Koscsó Lajos menedzser típus volt. 

Az ő idejében én érdekképviseleti elnök voltam 4 éven keresztül és rengeteg kirándulást szerveztünk. Ő nagyon jól össze tudta tartani a hivatalt, ami persze az összes többi vezetőre is jellemző. Visszanézve, annyira jó volt a munkakapcsolatom mindenkivel, ami szerintem nagyon ritka. Heiszmann jegyző úrral dolgoztam a legkevesebb ideig, ő akkor jött ide Mezőcsátról vb-titkárnak és én lettem a titkárnője néhány hónapra. Bráz György polgármester úr pedig egy nagyon jó hangulatú polgármester volt, akinek minden napra jutott egy a jó poénjaiból. Tényleg jókat lehetett mellette derülni, de ugyanakkor rendkívül lokálpatrióta volt. Ő mondta mindig azt, hogy a közigazgatás alapja az írásbeliség és tényleg mindent leírt, táblázatba foglalt. 2010-ben lettem az ő titkárnője. Nem kimondottan tőle tanultam a precízséget, de az ő precízsége még rátett az enyémre egy lapáttal. 

- Jutka! Hogy néz ki egy napod? Mivel telik el a nyolc órád?

- Körülbelül 20 vagy 25 perccel hamarabb bejövök a titkárságra, akkor elkezdem a kávét, teát főzni, kiszellőztetek, megcsinálom polgármester napi programját, kinyomtatom a beérkező e-maileket. A napi program egyeztetése után, akiket kell, visszahívok, időpontot egyeztetek, rendezem az e-maileket, ha vendég jön, akkor prezentálok, ha ajándékot kell összeállítani, akkor ajándékcsomagot készítek.

- A polgármester titkárnője sok mindent hall és lát. Voltak nagy találkozásaid híres emberekkel? -

Hát persze, rengeteg nagy, neves politikussal, színésszel, művésszel volt szerencsém megismerkedni a munkám során. Itt volt például a Habsburg házaspár valamikor nagyon-nagyon régen, de megfordultak itt miniszterek is. Felsorolni nem tudom, erre nem készültem, de ezért is köszönettel tartozok, mert ha nem dolgoztam volna itt, akkor ez nem történhetett volna meg. 

- Nehezen válsz meg ettől a helytől, az életednek ettől a szeletétől? 

- Nehezen igen, de én ezt a döntést már tavaly augusztus elsején meghoztam. Én akkor a 40 éves nyugdíjjal tulajdonképpen nem lettem ugyan nyugdíjas, mert ugye köztisztviselő nem lehet nyugdíjas is meg köztisztviselő is, de nekem már a 40 éves munkaviszonnyal érvényesítették ezt a kedvezményt. Azért döntöttem így, mert van egy 5 éves gyönyörű unokám és azt gondoltam, hogyha még most én 5 évet bevállalok, ezt a ciklust, akkor tulajdonképpen az a legszebb 5 év marad ki az életemből. A gyerekek ugye nem várnak és úgy gondoltam, hogy az elkövetkezendő 5 évet szeretném már vele tölteni, hiszen ő már 4 éve közösségbe jár, s ez idő alatt, ha beteg volt és szükség lett volna nagymamára, körülbelül egy kezemen meg tudnám számolni, hogy hány napot tudtam vele tölteni. Az én munkahelyem nem olyan, hogy reggel vagy előző este szólok, hogy nem tudok bejönni, hiszen nekem feladatom van, akkor nekem itt kell lenni, és úgy gondoltam, hogy ezt az 5 évet már szeretném vele tölteni. Úgy éreztem, hogy így kell, hogy döntsek. 41 év 4 hónap után nyugdíjba vonulok január elsejével. Nehéz szívvel egy új utat, egy új kaput átlépve és megpihenve. Igazából nem tudom, hogy mire vállalkozok, de ez az én döntésem volt, bízom benne, hogy minden a lehető legjobban fog menni. 

- Otthon van, vagy lesz naptárad, amit vezetsz majd? Tudod, csak a 41 éves rutin miatt kérdezem. 

- Van naptár, de nem én vezetem, hanem a lányom, de most már eldöntöttem, hogy fogom vezetni, hiszen ez a munka bennem marad még egy jó darabig. Már tudom is, hogy miket fogok beleírni, és ha úgy adódik, akkor lehet, hogy a kolléganőt, aki a helyemre kerül, időnként fogom majd értesíteni, csak az én lelkiismeretem miatt is. Talán így nekem is könnyebb lesz elfogadni, hogy január elsejétől már nyugdíjas vagyok. 

berta