Szülőként gyereknek lenni
Gyereket nevelni mindenki tud, kivéve az, akinek van. Megannyi ilyen és ehhez hasonló gyerekneveléssel, szülőséggel kapcsolatos humoros idézet terjed az interneten, nem véletlenül. Talán mindannyiunkban ott van a nagy kérdőjel, hogy vajon elég jól csináljuk-e. Limitált vagy korlátolt képernyőidő? Liberális nevelés vagy szigor? Dr. Kelemen Lajos pszichológus szerint ez azonban nem ennyire fekete vagy fehér. Ő volt az előadó azon a szülői ankéton, amit a Tiszaújvárosi Napközi Otthonos Óvoda szervezett a Derkovits Művelődési Központ tükrös termében. A szakember „Én is akarom!" című előadása előtt lapunknak is nyilatkozott.
- „Én is akarom!", sokatmondó cím, mi mindenről szól az előadás?
- Dinamikus világunkban változnak a gyerekek, de leginkább a szülők. A pedagógia pedig nagyon nehezen tud lépést tartani ezekkel a változásokkal, és a szülők is egészen más kihívásokkal szembesülnek a nevelés során, mint a korábbi generációk. Ennek okára igyekszek rávilágítani, és arra, hogyan tudjuk ezt kivédeni, megelőzni.
- Mik ezek az újfajta kihívások?
- Leginkább az ego. A média is azt közvetíti, hogy az éned mennyire fontos, hagyj időt magadnak, legyen énidőd, egy életed van, azt úgy éled meg, ahogy te akarod. A szülők pedig egyre nagyobb igényt tartanak arra, hogy énidejük legyen, emiatt az okostelefonok kötik le addig a gyereket. Néhány szülő csak fél-egy órát tud magának kilopni egy napból, ami teljesen természetes. A probléma az, hogy már ezek a percek is nagyon meg vannak számlálva.
- Mit okoz ez a gyerekeknél?
- Az óvodás élet, a gyermekkor alapozza meg a felnőttet. Először is nem nagyon alakulnak ki a megküzdési technikák, mivel egy komfortosabb világban vagyunk, kevésbé nélkülözünk, a vágyaink azonnal kielégülnek, ha mégsem, akkor jön egy frusztráció és ezzel mit tudunk kezdeni? Ez itt a kérdés, ez a megküzdési technika, és ebben elképesztően szegényes a repertoár ma, ez pedig később nagyon sok kisiklást, devianciát is eredményezhet.
- Hogyan tudjuk okosan csinálni? Hogyan lehet tudatosan gyereket nevelni?
- Nagyon egyszerű, legyünk egy kicsit infantilisek, a szó jó értelmében. Ha kicsit gyerek tudok lenni és a gyerekkel közösen élem meg ezt a világot, kézen fogva vezetem úgy, hogy mindig egymás partnerei leszünk, akkor ő észrevétlenül átveszi azokat a technikákat, amire szüksége lesz. Azaz csak játszani kell, gyerekké kell válnunk újból. És milyen érdekes, hogy a gyerekkorunk ennyire meghatározza a felnőtti, vagy szülői szerepünket is, mert ha szerettünk gyereknek lenni, akkor szülőként is szívesen visszalépünk ebbe a korba.
- Ezek szerint igaz az, hogy nincs rossz gyerek, csak rossz nevelés?
- Vannak olyan gyerekek, akiknek az alkalmazkodó funkciói nem úgy működnek, nehezebben tudnak a feszültséggel megküzdeni. Minden ilyen gyerek, vagy akár felnőtt zavarja a környezetét. Ilyenkor a környezet címkézi őt rossznak, valójában nem az, csak nincsenek meg a megküzdési technikái, ezért segítségre szorul. Ha így nézzük a képletet, akkor nincs rossz gyerek. Ilyenkor a beilleszkedés zavart szenved, zavarólag hat a környezetre, de a környezet nem segítőleg hat vissza.
- Milyen lesz ez a generáció, amelyik most így nő fel?
- Mindig azt hallottam, hogy jaj hova jut ez a világ, a mi korunkban nem így volt, ebből a világból nem lesz semmi, és most ugyanúgy kongatjuk a vészharangot. Ez talán egy kötelező gyakorlat, mindig félteni a következő generációt, de a következő generáció nem érti, hogy mitől féltik őt, vagy mi a baj. Ők belenőnek valamibe, amiben jól érzik magukat. Izgalmas és rejtélyes lesz a jövő, például a robotokkal, amikor nem egy kiskutya jelenik meg a családban, hanem egy robot, aki segít a háztartásban, megfőz és játszik a gyerekkel, jókat lehet vele beszélgetni és humora is van. Hogyha ők megjelennek, akkor izgalmas lesz a kérdés. Mert akkor mi lesz? Nem kell a szülőknek szülői szerepeket ellátni? Nem biztos, hogy hátrányunkra szolgálna, egy ilyen robot még jól is tud szocializálni, talán jobban, mint egyik-másik szülő. Nem biztos, hogy rosszul jövünk ki ebből a dologból. A Maslow-piramist sokan ismerik, ott két alapvető szükséglet van. Legyen olyan ember vagy emberek körülöttünk, akikben feltétel nélkül meg tudunk bízni, és legyen egy olyan csoport vagy közösség, ahova tartozok. Ha ez a kettő megvan, akkor a lelki egészség rendben lesz. Én nem gondolnám, hogy kisiklik ez a világ.
- Ha már szóba került, mi a helyzet a digitális kütyükkel, főleg óvodás korban?
- Én voltam a NASA-ban és ott a kutatók laptoppal és egy bögrével járkálnak, mint az amerikai filmekben, mindig ott van a dolgozószoba meg az ital. A hároméves is így van, aki beszokik az óvodába, egyik kezében cumisüveg, másikban kis iPad. De a gyerek akkor választja ezeket a kütyüket, ha nincs más, ha a gyerekkel sokat játszok, akkor engem fog választani a kütyü helyett. Mindig a kütyüt szidjuk, de ha az nem lenne, akkor a gyerek talán még magatartászavarosabb lenne, hisz nincs, aki foglalkozzon vele, vigyázzon rá, és jönnek a problémák. Ha szülőként gyerek tudok lenni, együtt tudok lenni a gyerekkel, közös programot kínálok neki, akkor kevesebb idő jut a kütyüre, ez ennyire egyszerű.
venna