Sajtónap és tévéjubileum

Március 15. az egész országnak fontos ünnep, nekünk „médiamunkásoknak" pedig különösen, hiszen 178 évvel ezelőtt ezen a napon hirdették ki a sajtószabadságot. Ebben az évben a Tisza TV jubileumot is ünnepel, hiszen elődje, a Leninvárosi Televízió 1986-ban jelentkezett először kísérleti adásokkal. A 40. évforduló alkalmából idén a város vezetése a televízió egész közösségét kitüntette, a szerkesztőség munkáját Lovas Lajos Díjjal ismerte el. A televízió múltjáról és jelenéről a Tisza TV főszerkesztője, Berta Judit mesélt.

- Annak idején hogy kezdődött a városi tévé élete?

- A városi tévé idén 40 éves. Az első kísérleti adásokat 1986-ban indították elődeink, a stúdió akkor még a Derkovits tükörtermében volt, és havonta egy monstre adást csináltak, betűreklámmal, gyerekeknek rajzfilmmel, és hosszú-hosszú stúdióbeszélgetésekkel, sőt '86-ban a május elsejei felvonulást is közvetítették. 

Nem tanulták ezt a szakmát, maguknak taposták ki az utat, maguk fedezték fel ezt a világot, egymástól tanultak. Ahogy néztem a régi adásokat nagyon lelkesek, felkészültek és alaposak voltak az akkori riporterek és műsorvezetők is, pedig a városi tévék akkor még nagyon gyerekcipőben jártak mindenhol az országban. Valahol ennek a folytatása vagyunk mi.

- Milyen ma a Tisza TV?

- Egy világra nyitott, érdeklődő, kreatív közösségként aposztrofálnám magunkat, kíváncsi, naprakész riporterekkel, és operatőrökkel, az utómunkát végző kollégák a legmagasabb technikai tudással felvértezve. 

Az „öregebbek" közül többen is sok más országos csatornánál dolgoztunk, ott szereztünk igazi tévés tapasztalatot, ott szerettünk bele a tévézésbe. Sok idő eltelt azóta, ez idő alatt folyamatosan fejlődtünk mi magunk és a technikánk is. Egy évben 110-120 saját gyártású adást készítünk, ebben rengeteg riport, vágás és felvétel van. Büszkén mondhatom, hogy mindenki alázattal, lelkesen, odaadóan, naprakészen végzi a munkáját. A mi munkánk csapatmunka, csak együtt lehet jót csinálni. Minden, amit látnak a nézők a tévében, az több emberes. Azt hiszem jól tudunk együttműködni, együtt gondolkodni.

- Kívülről bizonyára sokaknak érdekes a ti világotok, a munkátok. Milyen visszajelzések érkeznek a stábhoz, a szerkesztőséghez?

- Sokszor kapjuk azt a visszajelzést a nézőktől és a fenntartótól is, hogy milyen jó kis csapat vagyunk, amit ezúttal is köszönünk. Én is ezt gondolom. Attól tudunk jók lenni, hogy szeretjük a munkánkat, szeretjük amit csinálunk. A tévézés egy nagyon változatos, izgalmas munka, egy nagyon színes világ. Nincs két egyforma nap, nincs két egyforma forgatás, riport, vagy stúdióbeszélgetés. Nemcsak tanulunk ezekből, hanem töltekezünk is. Igyekszünk mindig érdekes témákhoz nyúlni, hogy mindig legyen miért minket nézni, és igyekszünk valós tartalommal megtölteni az adásainkat, hitelesen, objektíven tájékoztatni a város közösségét. 

Manapság egyre több a tartalomgyártó és egyre kevesebb az újságíró vagy tévériporter. Mi még a jó értelemben vett klasszikusok vagyunk, nem mesterséges intelligenciával dolgozunk, nem átveszünk anyagokat másoktól, hanem ötletelünk, kitaláljuk a témákat, felkutatjuk a riportalanyokat, összeszerkesztjük, összegyúrjuk a nyersanyagot, hogy érdekes és élvezhető legyen a végeredmény. Persze haladunk a korral. Azt, hogy ebben a digitálisan is nagyon gyorsan fejlődő világban meddig lesz létjogosultsága vagy nézettsége a klasszikus televíziózásnak, és hol lesz helye a városi tévé(k)nek, azt nem tudom, de amíg igény van ránk, és vannak nézőink, addig mi is itt leszünk. 

venna