Katica ház a sérült gyermekeknek

Szeptember elsején megnyitott Igriciben az a fejlesztő-nevelő napközi, amit a tiszaújvárosi tűzoltó, Baka Krisztián családja álmodott meg. Gyermekük, Krisztiánka egészségesen született, 8 hónaposan azonban bakteriális agyhártyagyulladást kapott és kórházba került. Elvesztette a látását, a hallását és szinte teljesen lebénult. A kisfiú ma már 6 éves, így ő is tankötelessé vált. Édesanyja, Eszter álmodta meg a Katica házat, azt a fejlesztő- nevelő napközit, ami hosszútávon is segíthet a halmozottan sérült gyermekeknek. Baka-Viski Eszter, Krisztiánka anyukája néhány évvel ezelőtt hívta életre a Krisztián Útján a Halmozottan Sérült Gyermekekért Alapítványt. Több jótékonysági akciót is szerveztek már az alapítványnak, ezekből az adományokból biztosítják a helyet és a felszerelést, míg a szaktudást a Református Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény Miskolci Tagintézménye hozza. 

- Eszterrel már évek óta kapcsolatban vagyunk, hiszen Krisztiánka a mi intézményünkben kapta a célzott fejlesztéseket az előző tanévekben, akkor korai fejlesztésre járt hozzánk - kezdte Kondráthné Zavaczki Zita tagintézmény-igazgató. 

- Amikor ezt a fejlesztő-nevelő oktatást megálmodta Eszter, nem volt kérdés, hogy mi is mellé állunk és az EGYMI mindennek megszervezi a szakmai hátterét, így jelenleg három gyógypedagógusunk dolgozik itt. Kollégáimmal azon vagyunk, hogy szárnyaljon ez a Katica minél magasabbra.

- Érintett szülőként a legnagyobb álmunk vált azzal valóra, hogy gyermekünk egy olyan helyre kerülhetett, ahol maximálisan megkap minden fejlesztést, amire szüksége van, és olyan családias környezetben lehet, ami egyedülálló országos szinten is - mondta Baka-Viski Eszter, az alapítvány elnöke.

- Ez a napközi egyelőre 6 férőhelyes, két gyermekkel indultunk és úton van a harmadik gyermek is. Nálunk lehetőség van arra is, hogy a szülő abban a négy órában, a fejlesztő-nevelő oktatás alatt itt maradhat vele, sőt, a pedagógusok iránymutatásával be is kapcsolódhat a fejlesztésekbe. Ez nagyon jó, hiszen mi hatalmas szimbiózisban élünk a gyermekeinkkel, és fontos, hogy részesei lehessünk minden percüknek.

- Továbbra is lehet támogatni az alapítványt? 

- Nagy szükségünk van rá, hiszen az épület belsejét ugyan felújítottuk, kívülről még van munka bőven. Hosszabb távon szeretnénk az épületet bővíteni, van egy melléképületrészünk, amibe bontás és visszaépítés után egy mozgásfejlesztő szobát tervezünk. Így az alapítvány tudna saját gyógytornászt is foglalkoztatni. Ezután pedig további oldalirányú bővítést is tervezünk, hiszen ezzel már akár szociális intézmény státuszt is kaphatnánk, mint nappali ellátó. Az alapítványunk neve a Krisztián Útján a Halmozottan Sérült Gyermekekért Alapítvány, a számlaszámunk pedig 11734114- 25879902, ide várjuk a támogatásokat. Krisztiánkával és Dorkával indult meg a napközi szeptember elsején, mindketten 6 évesek. Dorka 26. hétre született ikerterhességből, születése után agyvérzést kapott, így értelmileg és mozgásában is korlátozott. A kezdetektől járnak fejlesztésekre, nekik is nagy segítség a napközi. Itt nem csak sorsközösséget kapnak, a fizikai és lelki terheken is enyhít a Katica ház.

- Dorkával 8 hónapos korában kerültünk be a Református EGYMI-be Miskolcra, azóta a korai gondozást, az óvodát és most az iskolát is velük töltjük - mondta Alexa Viktória, Dorka édesanyja.

- Eszterrel régóta ismerjük egymást, így együtt készültem vele erre a napközire, de nem gondoltam volna, hogy ennyire otthonos lesz. Mindig azt vallottam, hogy soha nem fogom sehol ott hagyni Dorkát, de itt jól érezzük magunkat és tudom, hogy mindent megkap, amire szüksége van. Hiszen mi nem úgy vagyunk, mint a normál gyerekekkel, hogy ott hagyjuk az iskolában, aztán majd délután értük megyünk. Nekünk nagyon fontos, hogy milyen ellátást kapnak és ha problémájuk van, akkor azt egy szakember meg tudja-e oldani. A Katica ház három gyógypedagógussal indult el, akik reggel 8-tól 12 óráig foglalkoznak a gyerekekkel. A fejlesztéseket a gyerekek képességeire és igényeire szabják.

- Van ugyan egy tanmenetünk, de ezeket a fejlesztő órákat nem tudjuk megtervezni, mert ezek a gyerekek fáradékonyabbak, kell nekik a regeneráció, vagy egy másfajta inger - nyilatkozta Weisz Ildikó, a Református EGYMI gyógypedagógusa. 

- Nagy eltérések vannak a gyerekek között, így mindenféle fénnyel kapcsolatos eszközünk van, a nagyon erős, majdnem zavaró LED lámpáktól a gyengébbekig, hogy a legminimálisabb látásteljesítményt is stimulálni tudjuk. Nekünk is tudnunk kell, hogy milyen tartományban mozgunk, mivel tudunk eredményt elérni, ezért felhasználunk mindent. Krisztiánka esetében, aki gyakorlatilag szinte egy siket vak gyermeknek tekinthető, nagyon fontos az, hogy minél több multiszenzoros inger érje. Hiába alszik, én alvás közben is átmasszírozom a talpát egy puha labdával, hiszen az ő világérzékelése egy nagyon szűk csatornán történik. Nagyon fontos ezeknél a gyerekeknél, hogy mindent, ami hozzá közelít, megismertessünk vele, hogy tudja, mivel fogom megérinteni, nehogy ijesztő legyen számára. Pici lépésekben, de jönnek az eredmények.

- Mik ezek az apró, mindennapi sikerek? 

- Krisztiánnal az első perctől együtt dolgozunk, már korábban is a „gyermekem" volt. Nála már annak is örülünk, ha a fejét elkezdi a fényforrás felé fordítani. Abból az állapotból, ahonnan ő jött, hiszen az idegrendszere nagyon nagy sérülést kapott ebben a betegségben, ezek hihetetlen nagy eredmények. Különböző anyagokra, felületekre is reagál, akár egy nagyon enyhének tűnő gesztussal, de mutatja, hogy nem szereti, vagy éppen hogy tetszik neki. Egy gyógypedagógus mindig azt mondja, hogy minden eredmény eredmény, és örülünk, hiszen csak nagyon kicsi lépésekben tudunk velük haladni. 

venna