Frontális tanítás kamaszpara ellen

Női-férfi szerepek, szerelem, párkapcsolat - talán minden tizenévest érdekel a téma, pláne Sohonyai Edit előadásában. Az író és egészségfejlesztő a nyolc- és kilencedik osztályos diákoknak tartott párkapcsolati stand-upot múlt héten a Hamvas Béla Városi Könyvtárban. A nem mindennapi interaktív előadáson a gyerekek nem csak tanultak, közben jól is szórakoztak. A rendezvény után Sohonyai Edit lapunknak is nyilatkozott. 

- Kamaszpara, ez a címe a mai előadásodnak. Mi a legnagyobb para ma a kamaszok életében?

- Például a magány, meg az, hogy nem mernek kezdeményezni. Erősen le vannak maradva a testnyelvi gesztusok olvasásában. Egy online kultúra kezd kialakulni a valódi társas kapcsolatok helyett. Ebben próbálok nekik segíteni, mert az, hogy hogyan olvasom a másik testét, mindenkit érdekel. Azt látom, hogy a legelmaradottabb településeken éppen olyan fogékonyak erre az előadásra, mint az elit gimnazisták. 

- Hogyan tudsz nekik segíteni ebben? 

- Sok játékkal, humorral és frontális tanítással. Interaktívan mutatom meg nekik, hogy melyik jelzés mit jelent és próbálom feléleszteni bennük az ősi kódolvasó mechanizmust, ami most is ugyanúgy bennünk van. 

- Miért kezdtél ezzel foglalkozni? 

- Nagyon korán író lettem. 20 évesen írtam meg az első regényemet, amit a Móra azonnal kiadott, ekkor az első író-olvasó találkozómra is felkértek. Az első kérdés egy szemüveges kisfiútól az volt, hogy író néni, miért írtad tele csúnya szavakkal a könyved? Visszaemlékezések szerint ez a legrövidebb író-olvasó találkozó volt a könyvtárosok pályafutásában. Nem engedhettem meg magamnak, hogy még egyszer beégjek, úgyhogy kérdéseket írtam össze magamnak és ebből alakult ki a stand-up. 

- Mi a fő téma, amiről előadsz? 

- 35 éve vagyok a pályán, ezalatt rájöttem, hogy a legégetőbb probléma a gyerekek számára az emberismeret. Nagyon felkészületlenül megyünk ki az iskolából és nagyon fontos dolgokat nem tanulunk meg. Én például soha az életemben nem használtam a terület-kerület számítást, ellenben nagyon jó lett volna, ha konfliktuskezelést, időmenedzsmentet, pénzkezelést, szexológiát tanítanak. Magyarul, ha az életre nevelnek minket.

- Át lehetne alakítani az oktatást ennek fényében? 

- Feltétlenül. Persze kell egy lexikális tudás, de át kellene tekinteni egy emberi életet. Honnantól érdemes specializálódni és mik azok a témakörök, amiket minden ember univerzálisan használni fog az élete során és legalább az első nyolc osztályban erre felkészíteni a gyerekeket. 

- Hova vezethet az emberismeret hiánya? 

- Mondok egy rövid összefoglalást. Öt nagy szerep van az életünkben, amire jó felkészülni. Ez első a harcos, számíthatok rá, ha baj van? A kettes a szerelmes, működik kettőnk között a kémia? A következő a gyermek szerepe, tudok vele együtt kikapcsolódni, játszani, nevetni? A negyedik a gondoskodó, a szülői magatartás. Tudok róla gondoskodni kellőképpen, és ő rólam? Az ötödik pedig a gondolkodó szerepe. 

Meg tudom vele beszélni a gondolataimat? Ha 10 / 8-9-10 a válasz, az egy szuper kapcsolat, ami öt alá esik, az rabolja az energiát és hosszú távon bukó. De ehhez mi kell? Önismeret! Ha van önismereted és ezt időben észleled, tudsz rajta dolgozni. Ha nem, akkor munkát adsz olyan szakembereknek, mint én.

- Ez is lehet az oka a rossz kapcsolatoknak, az egyre gyakoribb párkapcsolaton belüli erőszaknak?

- Egyértelműen igen. Ezért is kell ezzel foglalkozni, az életre való felkészítéssel iskolai szinten is, mert a gyerekek szociális környezete ezt nem mindig teszi lehetővé, akár még jól szituált, diplomás környezetben sem.

- Többször említetted az előadásodban az online kultúrát. Mit okozhat? 

- Sokat konzultálunk egy szexológussal és az a helyzet, hogy azok a gyerekek, akik bántalmaznak, vagy pornót láttak és nem tudják a frusztrációjukat kezelni, vagy pedig ők maguk is bántalmazott gyermekek. Ezzel kiemelten kellene foglalkozni, mert a gyerekekhez mindenféle online tartalmak eljutnak és soha nem látott mennyiségű identitásválságot okoz náluk. 

venna