A mosoly könyve: A mi Tiszaújvárosunk

 Hatvan év egy település történetében talán nem olyan hosszú idő, egy ember életében azonban már számtalan emléket, találkozást és történetet jelenthet. Tiszaújváros várossá nyilvánításának hatvanadik évfordulójára készült A mi Tiszaújvárosunk című kiadvány éppen ezeket a személyes történeteket, közös élményeket és a városhoz fűződő érzéseket gyűjti össze. Nem csupán azt mutatja meg, hogyan változott a település az elmúlt évtizedekben, hanem azt is, milyen ma itt élni. 

A kötet keddi könyvbemutatóján pódiumbeszélgetést tartottak, melynek beszélgetőpartnerei a két főszerkesztő, Mátyás Zoltán, a Tiszaújvárosi Művelődési Központ és Könyvtár igazgatója és Fridrik- Gál Csenge, polgármesteri tanácsadó volt, Tokaji Edit kérdezte őket. Szó esett a kiadvány összeállításának kihívásairól, a városi közösségekről, valamint azokról a személyes élményekről, amelyek a közreműködőket Tiszaújvároshoz kötik. A rendezvényt dr. Fülöp György polgármester nyitotta meg, köszöntőjében a könyv előszavából idézett.

- Az én Tiszaújvárosom egy kis város, de elfér benne minden, ami fontos - fogalmazott. 

- Fiatal, mégis sok történetet őriz. Színes és virágos, de a szürkeségét is büszkén viseli. Legtöbbször csendes és nyugodt, de sosem egyhangú. Mint mondta, a kiadvány arra is rámutat, hogy a múltat nem feltétlenül a történelmi dokumentumokban vagy az évszámokban kell keresni. Ott van az emberek személyes történeteiben, a családok emlékeiben és abban a nagyobb közösségben is, amelynek Tiszaújváros lakói mind részesei.

A könyv szerkesztésében Tóth Emese és dr. Kákóczki Balázs is közreműködött, a kiadvány lektorálását Ujjné Tellér Gabriella végezte, míg a tervezés és a tördelés Iklódiné Bodolai Judit munkáját dicséri. A kötet lapjain több mint 600 fénykép idézi meg a település múltját és jelenét, amelyeket több ezer felvételből válogattak ki. 

A gazdag fotóanyag összeállításához a Helytörténeti Gyűjtemény mellett 12 fotós felvételei is hozzájárultak. A lapokon mintegy 500 rendezvény pillanatai, csaknem 70 közösség tevékenysége, valamint több mint 20 sportág képviselői is helyet kaptak. 

A szerkesztők számára - mint a beszélgetésen elmesélték - az egyik legnagyobb feladatot az jelentette, hogy miként tudják a város sokszínű életét úgy bemutatni, hogy az ne csupán egy hagyományos helytörténeti összefoglaló legyen, hanem a mai Tiszaújváros hangulatát is visszaadja. 

Mátyás Zoltán egyetértett azzal, hogy a közösségek meghatározó szerepet töltenek be egy település életében. 

- Úgy gondolom, hogy egy város alapját, működését és jövőjét egyértelműen a közösségek határozzák meg - fogalmazott az igazgató.

- Ezeknek a közösségeknek élniük kell, és én azt látom, hogy Tiszaújvárosban működnek, aktívak, ezáltal pedig maga a város is él. A könyvben is jól látszik, mennyi ilyen csoport van, és milyen sokféleképpen gazdagítják a település mindennapjait. Ezzel a kiadvánnyal szeretnénk tovább erősíteni ezt az értéket. A könyvben számos kulturális program mellett színházi előadások, sportesemények és városi rendezvények pillanatai is visszaköszönnek. 

Mátyás Zoltán számára a színház különösen kedves terület, ezért egy emlékezetes történetet is felidézett. Egyszer, amikor a magyar kultúra napja alkalmából a Miskolci Nemzeti Színház Portugál című előadására megtelt a nézőtér, kiderült, hogy az egyik szereplő, egy kassai színész megfeledkezett az aznapi fellépéséről. 

- Háromnegyed hétkor már a nézők kilencven százaléka bent ült a nézőtéren, amikor a színház ügyelője telefonált, hogy baj van. Az egyik szereplő Kassán volt, és elfelejtette, hogy aznap előadása van. Elindult ugyan, de csak másfél óra múlva érkezhetett meg. Nekem kellett kiállnom négyszáz ember elé, és elmondanom, hogy az előadás nem marad el, de később kezdődik. Közben azért azon is elgondolkodtam, hogy vajon másnap még lesz-e munkám. 

Végül a közönség türelmesen megvárta a színészt, az előadás pedig nagyon jól sikerült. A végén Bráz György, akkori polgármester még azzal is megtréfált, hogy álljak oda az ajtóba, és kérjek mindenkitől további 300 forintot, hiszen másfél órával hosszabb lett az este. Ez a történet azóta is nagyon élénken él bennem - mesélte mosolyogva. 

A könyv készítői a városlakóknak is lehetőséget adtak arra, hogy megosszák saját történeteiket. Egy pályázat keretében bárki beküldhette a Tiszaújvároshoz kapcsolódó emlékeit, élményeit, személyes gondolatait, amelyek kivétel nélkül helyet kaptak a kiadványban. 

A beszélgetés során Csuhai Csilla maga olvasta fel történetét, Halászi Aladár mesterszonettjét Kissné Virág Ilona tolmácsolásában hallgathatták meg az érdeklődők, míg Iklódi Lotti és Tóthné Farkas Szilvia saját írásából adott ízelítőt

. - 1958 óta vagyok városlakó, így nemcsak a szívemhez nőtt Tiszaújváros, hanem én is hozzá nőttem, vele együtt változtam, öregedtem - mesélte Halászi Aladár. - Mondhatjuk úgy is, hogy miközben a város hatvan évvel fiatalodott, én hatvan évvel idősebb lettem. De a lényeg, hogy együtt vagyunk. 

Ez a hat évtized adta az apropót ahhoz, hogy egy különleges verssel köszöntsem a várost. Egy ódát írtam róla, mégpedig szonettkoszorú formájában. Ez egy meglehetősen macerás műfaj: tizenöt szonettből áll, és az első tizennégy szonett első soraiból áll össze a tizenötödik. Körülbelül egy hónapig dolgoztam rajta. Nem a történelemről akartam írni, nem a város fejlődését vagy történetének állomásait akartam sorra venni, sokkal inkább azt, hogyan változtak bennem az érzelmek az itt töltött évek alatt.