A csodás Erdély

„Magával ragadó pillanatok, melyek emlékké érnek." (P. Marianna) Utazásunk célja egy nosztalgiatalálkozás volt a gyergyószentmiklósi kosaras barátainkkal. Megtettük ezt a hosszú, 569 km-es utat, és ami a meglepő, hogy tőlünk ilyen távol Erdélyországban is magyarul beszél mindenki! Ez a tény varázsolt el minket már 28 évvel ezelőtt is, amikor először jártunk itt. A helységtáblákon, a boltokban, az iskola tablóin, osztálytermein, kirándulóhelyeken, bárhol… mindenütt magyar nyelvű írással találkoztunk. Odafelé megálltunk Tordán, gyönyörködtünk a sóbarlangban. Gyergyószentmiklóson a Lázár Panzióban szálltunk meg. Megérkezésünkkor ajándékot kaptunk: 2 rúd mazsolás kalácsot, amit másnap magunkkal vittünk a kirándulásra. 

Az 1000 éves Határkőnél - Gyimesbükkön - a margarétás kosárból elővéve szeleteltük annyi felé, ahányan ott voltunk. Miután jóllaktunk, felmentünk 170 rövid lépcsőfokon (a rég élt emberek lába kisebb lehetett), hogy az újjáépített és az idén átadott Bethlen - Rákóczi várat megnézzük. A vár teraszáról fantasztikus látvány tárult elénk. Szinte nem lehetett betelni a sötétzöld hegyek, völgyek látványával, a völgyben sorakozó színes házak és a smaragdzöld Tatros folyó harmóniát árasztó képével. A terasz korlátján a megemlékezés számtalan nemzeti színű szalagja lobogott. 

Ezen a teraszon kávéztunk és néztük a mesés tájat. Kirándulásaink során több alkalommal is azt éreztük, hogy milyen csodás ez az Erdély! Este a szállásunkon nosztalgiaparti, ajándékozás, viccelődés, sztorik felidézése tette ismét emlékezetessé ezt a kapcsolatot. Utolsó napunk délelőttjén Gyergyóditróban megtekintettük a Makettbirodalom csodáit, majd a lenyűgöző katolikus templomot. Túránk utolsó helyszínén, a Gyergyóalfalui 28. Gazdanapon tudatosult bennünk, hogy mi is pont 28 évvel ezelőtt jártunk először Erdélyben! A gyergyószentmiklósi kosaras barátainkkal már 29 éves a barátságunk. Az egyik évben ők, a másik évben mi utaztunk, hogy 4 csodás napot tölthessünk együtt. Régebben kosármérkőzések is voltak a turnék során, de mára már majdnem minden játékosnak fájnak a lábai. Sajnos. 

A gazdanapon az ajándékba kapott finom ételek elfogyasztása után végigsétáltunk a kézművesek standjainál, havasi mézet vásároltunk. Lovasbemutatót, a Hargita Táncegyüttes fergeteges műsorát, a magyar zenét játszó együttesek zenéjét élvezhettük. Mielőtt hazaindultunk a szállásunkra, búcsúzóul mi is - a Rutinos Old Boys kosarasok - összekapaszkodva eljártuk búcsútáncunkat. Mint mindig, most is jó volt ott lenni Árpád vezérünk földjén!