Tiszaújvárosiak a Bamakón

A tiszaújvárosi apa-fia páros, Tóth Ferenc és Tóth Kende Máté 4 nap múlva, február 17-én kedden rajtol el Afrikába. A Bamako 4X4 sivatagi túra 700 indulója nem versenyezni fog. Nem időre mennek, „csak" a távot teljesíteni, ami 9000 kilométer. Őrültség? Nekik nem, hiszen ez egy régóta tervezgetett kihívás, kaland volt a fejükben. A páros a Tisza TV-nek adott interjút a start előtt, ennek szerkesztett változatát olvashatják. 

- A terepjáró volt hamarabb, vagy a gondolat, hogy elindultok a Bamakón?

Kende: Szerintem a gondolat az hamarabb megvolt. 2020 környékén láttam egy riportot a Bamako Rallyról, és innen jött az ötlet, mondtam apámnak - ő is már régebben ismerte ezt a rallyt -, és akkor közösen döntöttünk arról, hogy elindulunk. Feri: A lehetőségeket mérlegeltük természetesen, hogy mi az a technikai kihívás, ami egy ilyen utat lehetővé tesz, így választottuk az autót.

- Az afrikai sivatagban rengeteg veszéllyel kell számolnotok az út során, amire lélekben is felkészültetek. És azok, akiket itthon hagytok? 

Kende: Igazából édesanyám eléggé aggódik, meg nyilván a körülöttünk lévők is, de próbáljuk nyugtatni őket, mivel mi nyugodtak vagyunk. Nem úgy megyünk oda, hogy nem fogunk onnan visszatérni, vagy ott bármi bajunk esik.

Nyilván magunkra számítunk, az autóra is, és bízunk magunkban.

Feri: Figyelembe kell venni, hogy az a régió azért elég mozgalmas. Ha visszaemlékeznek az idősebbek, a Marokkó-Mauritánia háborúkra, meg egyebekre, ott azért még mindig vannak ilyen mozgolódások. Ott van senki földje, van a leaknázott terület, vannak határátkelők, amik valószínűleg korrupt határőrökkel is működnek. Kihívás, hogy elindulj és odaérj, miközben minden egyes felmerülő problémát közösen kell megoldanunk. 

- Kaphattok ott magatokon kívül segítséget? 

Kende: Igazából, ha a többi versenyző úgy gondolja, hogy segít nekünk, akkor nyilván igen, de valójában itt egymásra vagyunk utalva, nincs autómentőcsapat. Egészségügyi mentőcsapat van, ilyen segítséget tudunk kapni a rally szervezőitől, de semmilyen műszaki mentésben nem tudnak segíteni.

Feri: Ez nem egy autóverseny, hanem egy túra a verseny útvonalán, ezért némi könnyítés is van. Nem kell minden ponton végig mennünk, hanem ha úgy gondoljuk, hogy a technika kicsit gyengébb, akkor választhatjuk az ottani körülményeknek megfelelő sztrádát. Tehát ez nem egy szafari, nem egy szerviz hálózattal ellátott csapat. Itt mindenki, aki úgy érzi, hogy tud segíteni a másiknak, segít, és azt hiszem, hogy ez a legnagyobb kihívás, hogy minden helyzetet fel kell mérni, fel kell ismerni, és meg kell oldani lehetőleg minél hamarabb.

- Mennyi lesz ebből a homok, az igazi kemény sivatag?

Kende: Körülbelül 5000 kilométert fogunk menni, Európán keresztül 3500-at, ott az Atlasz hegység, az még körülbelül 1500 kilométer, a hegységen túl kezdődik az igazi sivatag, ott beérünk Mauritániába, ami teljes sivatag, majd jön Szenegál, aminek az északi részén is van még a sivatagból, de onnantól kezdve jön az esőerdő.

Feri: Az útvonal kapcsán semmi sem kötelező, és mindennek az ellentétje is lehet. Amit megterveztél utat, az lehet, hogy a reggeli eligazításnál megváltozik az egész, és akkor nem mehetsz rá arra a területre. Tehát az útvonal bármikor változhat. Ahová be tudunk menni a magyar útlevéllel oda bemegyünk. Mauritániába vízum kell. 

Kende: Vannak útközben táborok, ezek a táborhelyek naponta meg vannak adva, és azért erősen ajánlott oda eljutni. Írtak arról is, hogy vannak olyanok, akik nem jönnek el a táborhelyig, pedig eléggé necces szituáció lehet Afrikában éjszakázni valahol a senki földjén. Ahol tehetjük, mindig megszállunk, és megkóstoljuk a helyi ételeket is, amit ajánlanak.

- Vannak olyan terepek, területek, amitől tartotok, ami a legnehezebb lesz? 

Feri: Csak ilyen van, de Molnár Tamás barátom folyamatosan dolgozik az autón, és a Bütösi szerviz is átnézi az egészet. Mindenféle kockázatot próbálunk megoldani, kiküszöbölni.

- Hogy fogtok tájékozódni a sivatagban? 

Kende: Viszünk magunkkal egy műholdas készüléket, a műholdas térkép a másodlagos navigációnk lesz, az elsődleges pedig egy tablet.

Ezek nem kötelező felszerelések, igazából bármivel lehet menni, nekünk klasszikus térképünk is lesz, mert az sosem romlik el. A térkép és az iránytű mindig segít, ha nincs net, vagy bármilyen eszköz elromlik. Kaptunk egy tájékoztatót, ott mindenről írnak, mit ajánlanak, milyen éttermekbe, szállásokra lehet menni, illetve nézzük a videókat az előző futamokról, meg a mostani első futamról, és mindenhol azt látjuk, hogy igazából egy vendégszerető az afrikai nép. Feri: Kivétel, amikor nem, hiszen akik követik a Bamakót, azért látják, hogy egy kedves kislány behajítja az ablakon a téglát, vagy dörömbölnek az autón, hogy adjanak kis apró ajándékokat, és amit tudnak, azt el is viszik. Tehát mindenre fel kell készülni, a segítőkészségre is, és az ellenkezőjére is.

- Bizonyára nagyon sok élménnyel fogtok hazatérni, de mit visztek magatokkal? 

Feri: Mindent viszünk. Gondolatinkban a családot, Tiszaújvárost, ezt a feelinget. Rengeteg támogatónk van, és rengeteg jó kívánságot kaptunk a szombati autóbemutatón, ahol sokan ott hagyták a motorháztetőn az aláírásukat. A rallynak az egyik fontos része még a jótékonykodás, hiszen iskolákat, sportegyesületeket, és nevelőotthonokat támogat a rally, és mi is szeretnénk adományt és ajándékot gyűjteni és elvinni Afrikába. Kende: 

Én elsődlegesen egy Guinea-i iskolát néztem ki, ahova tanszerek, füzetek, tollak, angol-francia nyelvű könyvek kellenek. Ez lesz az elsődleges célunk, hogy ilyen dolgokat vigyünk ki. A másodlagos cél pedig, hogy Freetown-ban, Sierra Leone- ban egy focicsapatot alapított a rally, és nekik kellenek felszerelések, focilabdák, mezek, cipők, ilyenek. 

- Az adományokon kívül mi lesz a saját személyes csomagotokban? 

Feri: Sok minden! Óriási bőröndökkel készülünk, és mindent viszünk, ami bizonyos etapokra kell, de közben vásárolunk is, amire szükségünk van. Ami a sivatagba mindenképpen kell, az a homokvas, ásó, lapát, a vontatókötéltől kezdve a tartalék alkatrészekig, ezt mind bepakoljuk. Ruhákat kell vinnünk, aminek a nagy részét majd eldobjuk, vagy elajándékozzuk, mert hogy visszafelé nagy valószínűséggel egyetlen egy kis bőrönddel tudunk jönni. Természetesen én viszem a kávémat, hogy jól induljon a nap. 

Kende: Nekem nincsenek ilyen dolgaim, amiket vinni akarok. Én az ételekkel leszek nagy harcban, mert sok rosszat is olvastam ezekről a helyekről, hogy milyen betegségeket lehet elkapni, meg ilyenek. Konzervekkel fogok készülni, mindenféle instant kajával, de ha találunk egy olyan helyet, akkor nyilván megkóstoljuk az ottani ízeket. 

- Az ajánlott oltásokat beadattátok? 

Kende: Volt egy hatalmas lista az ajánlott oltásokra, illetve van egy kötelező, az a sárgalázoltás, azt már letudtuk, és volt körülbelül tíz ajánlott oltás, ezek közül nem vettük fel mindent, a veszettségit azért nem vettük, mert a 3 emlékezetető oltás már nem fért volna bele az időnkbe, de nyilván a tetanusz, tifusz, hepatitisz oltást felvettük.

- Ki, mikor fog vezetni? Beosztottátok már? 

Kende: Felváltva, gondolom 400-500 kilométerenként cserélünk, amíg egyikünk vezet, a másikunk aludni fog, így terveztük. 

Feri: Vannak városok, amiket mindenképpen meg kell néznünk, ha már ott vagyunk, ilyen Monaco, Barcelona, Valencia, Milánó. 

- Ha célba értek, maradtok még egy kicsit élvezni Afrika vendégszeretetét? Feri: Nincsenek előírások, hogy mikor kell visszajönnöd, ameddig a biztosításod szól, vagy a pénzed tart. Hogy mennyit vigyünk magunkkal? Azt mondták, hát mindet, ami van.

Kende: A túra végén lesz egy záróbuli az óceánparton március 6-án Freetown-ban, február 25-én pedig a marokkói táborban a sivatag közepén a Tankcsapda ad egy koncertet. 

berta