Szabadságvágy, normális közélet

A hagyományos forgatókönyv szerint emlékezett meg Tiszaújváros lakossága március 15-én az 1848/49-es forradalom és szabadságharc hőseiről. Március 14-én, pénteken az óvodások és a középiskolások kezdték a megemlékezések sorát a Petőfi szobornál. Itt mondhatta el szónoklatát Puskár Anna, az Eötvös gimnázium tanulója, a beszédíró pályázat második helyezettje, aki többek között e szavakkal szólította meg diáktársait: 

„1848 tavaszán fiatalemberek mondták ki először hangosan azt, amit sokan csak magukban mertek gondolni. Nem voltak hatalmon, nem volt mögöttük biztos jövő, csak hitük volt - hitük a szavak erejében, az összefogásban és abban, hogy egy nemzet képes saját sorsát alakítani. Az ifjúság akkor nem kivárt, cselekedett; nem megoszlott, hanem összefogott. Ez a nap különösen az ifjúság ünnepe, mert a fiatalok mindig azok, akik mernek kételkedni, kérdezni és új utakat keresni. Akik nem fogadják el automatikusan azt, hogy mindig így volt, hisznek abban, hogy másképp lehet jobb. A márciusi ifjak példája azt üzeni: a kor nem akadály, hanem lehetőség, ha bátorsággal és felelősséggel párosul."

Az ünnepi események március 15-én Tiszaszederkényben a Hősi emlékmű megkoszorúzásával folytatódtak. Ezt követően fáklyás menet indult a városi református templomtól a Március 15-e parkig, a Petőfi szoborhoz, ahol Tóth Adrienn, az Eötvös gimnázium diákja, a beszédíró pályázat első helyezettje szólt az ünneplő közönséghez, egyebek mellett a szabadságról fejtve ki véleményét:

„Ma már nem ugyanaz a világ van, mint 1848-ban, nem ugyanazok a törvények, nem ugyanazok a veszélyek, de a szabadság ma is sérülhet, csak sokszor csendesebben. Amikor valaki nem meri elmondani a véleményét, mert fél, hogy kinevetik vagy bántják. Amikor valakit azért ítélnek el, mert más, mint a többség. Amikor a közöny erősebb, mint az emberség. Pedig a szabadság sokszor pont ott dől el, a hétköznapi helyzetekben. Abban, hogy van-e bátorságunk kiállni másokért, vagy csak sodródunk. Abban, hogy vállaljuk-e a véleményünket és annak következményeit. Nem kell mindenkinek nagy hősnek lennie, nem kell mindenkinek szónoknak lennie, de mindenkinek lehet tartása. És a tartás néha annyi, hogy nem hagyjuk, hogy a félelem irányítson. Március 15-e számomra ezért nem csak zászló és kokárda, hanem emlékeztető: a szabadság nem magától értetődő. Ha egy társadalom elfelejti, milyen nehezen született meg, akkor könnyen természetesnek veszi, és könnyen el is veszítheti. A múlt akkor él igazán, ha nem csak emlékezünk rá, hanem tanulunk belőle, és a tanulságát a saját életünkben is tovább visszük."

(Az ünnepi beszédeket múlt heti számunkban teljes terjedelmükben közöltük.) A beszédet követően koszorúkat helyeztek el a Petőfi szobornál, és a művelődési központ színháztermében folytatódott az ünnepség. Itt elsőként Jenei Bálintnak, a Vándor Sándor Zeneiskola növendékének zongorajátékát élvezhette a közönség, majd dr. Fülöp György polgármester köszöntötte a tiszaújvárosiakat. 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Kedves Tiszaújvárosiak, Tisztelt Kitüntetettek! 

Azért gyűltünk ma itt össze, hogy 1848/49- es forradalom és szabadságharc hőseire emlékezzük és azért, hogy kifejezzük elismerésünket azok felé, akik teljesítményükkel sokat tettek Tiszaújvárosért, a közösségünkért. Könnyű helyzetben vagyok, hiszen a Petőfi szobornál csodálatos értékelését hallhattuk a szabadságharcnak és a forradalomnak, így nekem már nem kell felidézni a történelmünk eme dicső napjait. Mély meggyőződésem, hogy sok esetben a mai fiatalok történelemértelmezése, látásmódja hitelesebben adja vissza a korabeli események lényegét, mint egy-egy politikusi beszéd. A nemzet közös emlék a múltról és közös terv a jövőre nézve is. Több mint 150 éve ugyanaz a cél, polgárosodás anyagi és szellemi értelemben. 

Tisztelt Jelenlévők!

 A XIX. századi kortársak szemével nem a március 15-ei események voltak a legfontosabbak, hanem az április 11-ei, amikor az uralkodó szentesítette a törvényeket, amelyek a reformkor és a forradalom legfontosabb követeléseit foglalták jogi formába. Nagyszerű dolognak tartom, hogy Széchenyi István képes volt legyőzni a benne élő grófot, önként lemondani az előjogairól egy boldogabb és egyenlőbb társadalom érdekében. Egyszerűen úgy is mondhatnám, hogy az okos és felelős államférfi diadalmaskodott a privilegizált grófi származás fölött. 1848-49-ről kijelenthetjük, hogy a magyar polgári államalapítás, a második államalapítás ünnepe, amelynek kihatása olyannyira meghatározó, hogy nemzeti ünnepeink sorában az egyetlen, amely személy szerint is elér minden magyar emberhez. Ha másként nem, akkor egy kokárda formájában. És talán abban is konszenzus van, hogy hazánknak így 2026-ban kevesebb tűzre és sokkal több Deák Ferenci bölcsességre és Széchenyi Istváni tisztánlátásra lenne szüksége. 

Kedves Beszédíró Fiatalok! 

Ti vagytok a mai nap hősei, hiszen tisztában vagyok vele, hogy milyen nehéz először megérteni a történeti eseményeket, feldolgozni, arról véleményt kialakítani, majd ezt ünnepi beszéd formájába önteni és végül a nyilvánosság előtt előadni. Köszönöm, hogy ez megtettétek, köszönöm, hogy ilyen bátrak voltatok, köszönöm, hogy bearanyoztátok az ünnepünket, őszintén gratulálok! 

Kedves Kitüntetettek! 

Tiszaújváros Önkormányzatának Képviselő- testülete minden évben március 15-e alkalmából kitüntetésben részesíti azokat, akik kiemelkedő munkájukkal elősegítették Tiszaújváros fejlődését, öregbítették városunk jó hírnevét. Mi, a város vezetői azt gondoljuk, hogy alapvető követelmény velünk szemben, hogy munkánkat átláthatóan, és a helyi közélet tisztaságát megőrizve végezzük, és a ránk bízott közügyeket méltányosan, visszaélés és részrehajlás nélkül intézzük. Kitüntetéseink is ilyenek. Nem számít a politikai hovatartozás, csak a teljesítmény a városunkért, a város közösségéért végzett munka. Gratulálok! 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! 

Köszönöm, hogy közösen és békésen, példát mutatva tudtunk ünnepelni, méltó módon elődeinkhez, akiket 1848-ban nem a közös ellenségkép sodort együvé, hanem az egymás iránt érzett felelősség. Ha az akkori ellenség felől érdeklődnénk a korabeli társadalom tagjaitól, minden bizonnyal nem kapnánk egyértelmű válaszokat, de egy biztos, az osztrákokról és a nekik segítő oroszokról nem sok pozitív véleményt hallanánk. Napjainkban ezért is nehéz elhinni, hogy 1848-49 leverése után, a második világháborút követő megszállás, majd az '56-os forradalom eltiprását követően az orosz birodalmi politika elfogadhatóságáról beszélnek egyesek. 

A magyar történelmi hagyomány a szabadságvágyra és az érte folytatott küzdelemre épül. Nemzeti önképünk része, hogy olyan lovagias nemzet vagyunk, amely mindig a gyengék és a megtámadottak mellé áll. Jó lenne, ha ez a külvilág által is elismert nemzeti erény nem csorbulna meg. Ha van közvetlen tanulsága, mondhatnánk politikai aktualitása az 1848-49-es eseményeknek az számomra az, hogy a közszereplők feladata nem az érzelmek felkorbácsolása, indulatok keltése, hanem a közélet normalizálása, ahogy 178 évvel ezelőtt mondták, a társadalmi érdekegyesítés. Deák Ferenc ezt így fogalmazta meg: „Olyan országot kell építeni, ahol mindannyian megleljük a hazánkat!" A köszöntőt követően a polgármester és a két alpolgármester, Pap Zsolt és Molnár István adta át a képviselő-testület által adományozott kitüntetéseket (lásd lapunk 4., 5., 6. és 7. oldalát), illetve a beszédíró pályázat helyezettjeinek a jutalmakat.

F. L