Kigurult a dal, felgyorsult a vonat

A Múzeumok éjszakája programsorának első vendégfellépőjeként Cs. Tóth Eszter (Esthee) énekes, zenész, dalszerző akusztikus produkcióját hallhatták az érdeklődők június 20-án, a Barcsay téren. Eszter tavaly augusztusban, a Nyáresti korzó rendezvénysorozat keretében nagy sikerrel mutatkozott be városunkban, ezúttal pedig egyebek mellett a honi és világslágerekkel átszőtt repertoárjában egy egészen friss dalának előadásával is megajándékozta a nagyérdeműt. 

- Milyen érzésekkel tértél vissza hozzánk a tavalyi fellépésed során szerzett élményeid, tapasztalataid alapján? 

- Rendkívül vártam, mert korábban is igazán jól éreztem magam itt, úgyhogy határozottan azt hiszem, ez ma is így lesz. Nagyon boldogan és lelkesen készültem, mert jó itt lenni, köszönöm a meghívást! 

- Ezúttal hogyan fest a dalcsokrod? 

- Nagyjából a tavalyihoz hasonló, annyi különbséggel, hogy hoztam egy-két olyan számot is, amit itt még nem játszottam el. Egyebek mellett Például Britney Spears Oops!...I Did It Again című dalát az ezredfordulóról, valamint egy francia dalt, és lesz egy meglepetés is. Érzékelve, hogy a közönségnek jobban tetszenek a magyar nyelven született számok, zömmel széles körben ismert, hazai dalokkal érkeztem.

- Tíz hónapja énekeltél nekünk először. Azóta mi minden történt veled? 

- Elköltöztem az albérletemből, vettem egy lakást, úgyhogy idén január óta már a saját otthonomban élek. Írtam egy dalt magyar nyelven, sokat utaztam - külföldre is - és egy álmom szintén megvalósult: egy lakáskoncert. Évek óta vágytam rá. 

Egy ismerősöm szervezte a férje lakásában, Budapesten. Rendezvénytechnika igénybevétele nélkül csak az énekhang és a gitárszó áramlott ott és akkor. Ezáltal egy abszolút másmilyen helyzetben, másmilyen közönségnek gitároztam egy teljesen bensőséges légkörben zenésztársammal, Horváth Áronnal. 

Különben vele egyre gyakrabban kollaborálok, most már relatíve rendszeres az együttműködésünk. Törekszünk arra, hogy minél több közös fellépésünk összejöjjön a szólóprojektjeink mellett. Sőt, Áront szeretném majd megkérni az új dalom hangszerelésére, mert rendkívül tehetséges: játszik basszusgitáron, gitáron, van zongorája és szintetizátora is, tehát minden feltétel adott ahhoz, hogy segítsen ebben. Még inkább boldog lennék, ha az idén sikerülne felvenni ezt a dalt stúdióban, és ha jövő tavaszig egy videóklipet is forgathatnánk hozzá, az már igazán remek lenne. Egyébként maga a dal - ami az egyelőre még nem biztos, hogy végleges, „Átmenet" címet viseli - tegnap este otthon, egészen váratlanul, gyakorlás közben egyszer csak kibuggyant belőlem az elmúlt közel egy évem eseményeiből eredő tapasztalatok összegzéseként, aminek végtelenül örülök! Emlékszem, ahogy abban az időszakban elkísért a bizonytalanság és az ismeretlentől való félelem. 

- Milyen kihívásokat és hogyan küzdöttél le?

- Elköltöztem az albérletemből, vettem egy lakást, január óta már ott élek. Ebből adódóan új rutint kellett kialakítanom: meg kellett ismernem a szomszédaimat, a környéket, tehát ismét fel kellett fedeznem magamat ebben az új élethelyzetben, fel kellett térképeznem az erőforrásaimat, és hozzá kellett nyúlnom olyan erőtartalékokhoz, amikre korábban nem volt szükségem. Mindeközben rájöttem, milyen sok olyan „eszközzel" rendelkezem, amivel tudom segíteni magamat. Természetesen kaptam külső segítséget is, mivel azonban határozottan a személyes feladatomként tekintettem erre az új kezdetre, egy kőkemény belső munkát végeztem el. 

Akkortájt nagyon azt éreztem, hogy lelkiekben meg kell erősödnöm. Ez meg is történt. Túl vagyok a tűzkeresztségen - azt hiszem, így mondják. De igen hosszú folyamat volt, elég komoly lelki küzdelmekkel. Viszont végre kigurult ez a dal, és mérhetetlenül boldog vagyok, mert erre az inspirációra vártam! Áprilistól pedig „felgyorsult a vonat", augusztus végéig az összes hétvégére teljesen be vagyok táblázva fellépésekkel, úgyhogy várom a turné többi állomását is. Ám most a jelenben vagyok itt, Tiszaújvárosban, és szeretnék egy nagyon jó koncertet adni a közönségnek. 

- Valóban szárnyakat kaptál. 

- Nézd, most rendelkezésemre áll mindaz, amire szükségem van. És ezt nem csak a materiális dolgokra - autó, otthon és hasonlók - értem. Tehát azok a forrásaim, amik egy úgymond minőségi életvitelhez szükségesek, ugyancsak mind megvannak: főállásban továbbra is a HR-területen dolgozom, az alkotói ihletettségem is visszatért, utazások vannak tervben, tehát igazából nem tudok semmi olyat mondani, ami most hiányozna. Illetve persze, mindig van valami, ami hiányzik az ember életéből, nincs olyan, hogy minden egyfolytában tökéletes. De ami jelenleg fontos számomra, abszolút megvan. Boldog vagyok, hogy hívnak és felléphetek, hogy alkothatok, úgyhogy tényleg őszinte hálát és szeretetet érzek most. 

Ördögh István