Kemény, mint a rockzene

A Monarchia Szimfonikus Zenekar augusztus 20-án este a Városháztéren lépett fel Tiszaújvárosban. Tagjai az ország legjobb szimfonikus zenekarainak muzsikusaiból állnak. Repertoárjuk igen színes skálán mozog, a klasszikus szimfonikus zenétől kezdve az operán és operetten át a musicalig, de a zenekar hangsúlyozott figyelmet fordít a kortárs zeneszerzők műveinek megszólaltatására, és a modern műfajokra is. Werner Gábor karmestert még délután, a zenekari próba után sikerült elcsípni egy beszélgetésre. Amikor leült velem szemben, még folyt a homlokán az izzadtság, az inge pedig úgy átázott, mintha most zuhanyozott volna ruhástól. 

- Nem gondoltam, hogy a klasszikus zene ennyire kemény, rockzenészeket szoktam így látni koncert után.

- És ez ma már a második ingem.

- Akkor kezdjünk lazítós kérdéssel, hogy telt eddig a zenekar nyara?

- Ez a zenekar nagyon sokszínű, és nagyon sok projektet játszunk, többféle formációban. Ha arra van szükség, csak fúvós zenekarral, ha arra van szükség kamara együtteseket állítunk ki a zenekar tagjaiból, ha pedig arra van szükség, egy teljes szimfonikus zenekarral jövünk. A nyár a zenevilágban mindig pezseg. 

Most például a zenekarunk másik fele Ráckevén játszik, ugyanígy egy augusztus 20-i fellépésen. Tiszaújvárosba most egy harmincöt fős kis-szimfonikus zenekarral jöttünk, és jött velünk négy fantasztikus operaénekes, Tatai Nóra, Lőrincz Judit, Turpinszky Gippert Béla és Antóni Norbert, akikkel Erkel operarészleteket és operett részleteket is elő fogunk adni. Természetesen mindegyik magyar vonatkozású - vagy magyar a szerző, vagy például Johann Strauss Cigánybárójából is játszunk részleteket, ami ugye egy Jókai regény alapján íródott.

- Van olyan ilyenkor, ami úgymond kötelező darab? - Beethovennek az István király nyitányával kezdjük a koncertet

- Beethoven írt a Pesti Német Színház megnyitójára egy nyitányt, István királyról elnevezve, ez augusztus 20-án abszolút jó koncertnyitó. De lesz a Bánk bánból a Hazám, hazám, a Cigánybáróból és a Denevérből egy-egy csárdás, vagy a leghíresebb magyar operettből, a Csárdáskirálynőből Szilvia belépője.

- Interjú előtt beszéltünk arról, hogy tegnap a Magna Cum Laude rockzenekarral léptek fel, tavasszal pedig Beatles számokat játszottak nagyzenekari feldolgozásban. A rock- vagy beatzenét hogyan lehet beépíteni egy klasszikus zenekarba?

- A rockzenészek, jazz-zenészek kotta nélkül játszanak. A fejükben összeáll egy dallamvilág, egy harmóniavilág és azt a saját ízlésük szerint előadják. 

Egy szimfonikus zenekarnál ez elképzelhetetlen, hogy mindenki a saját ízlése szerint játsszon, ott muszáj ezeket kottába leírni. Úgyhogy ha egy ilyen rock-szimfonikus jellegű projekt jön össze, akkor muszáj valakinek ezt meghangszerelni. Én nagyon sok ilyet csináltam, olyat is amit más hangszerelt meg, de muszáj, a klasszikus zenészeknek le kell írni, mert ha van hat hegedűs, az ne hat különböző valamit játsszon, hanem egy egységes gondolat melletti dallamvilágot.

- Hangzásban így meglesz a klasszikus zenei hangzás, de hogy kerül bele a beat lüktetése?

- Benne van a lüktetés is, persze, benne van a ritmus, és hozzá jönnek a szimfonikus zenekari hangszerek. Ezeknek a hangszereknek más hangszíne, más karakterisztikája van, és más színe lesz a dolognak, de általában a közönség ezt nagyon élvezi. 

- Karmesterként mi a feladata? Miért kell karmester egy zenekarba?

- A legfontosabb feladat az, hogy egy ekkora társaságban valahogy le kell zajlania a próbának, valakinek fegyelmet kell tartania, és valakinek kell hogy legyen egy zenei akarata, gondolata arról, hogy mit hogyan fogalmazzunk meg. Ha valahol lassítani akarunk, akkor az mekkora lassítás legyen, milyen tempóban játsszuk. Ezeket a zenei vonulatokat egy valaki kell hogy kézben tartsa, mert ha egy ilyen negyvenfős zenekarban mindenkinek más elképzelése lenne, akkor anarchia lenne belőle. Valamilyen módon azt a zenei gondolatot, azt a világot, amit a karmester képvisel, a többiekkel meg kell értetni, és velük együtt meg kell szülni a színvonalat. Egyféle gondolatnak kell megszületnie a színpadon, nem negyven félének.

Attól függetlenül a negyven ember a saját zeneiségét meg karakterét hozzá tudja tenni - az egyik az jobban kinyit egy dallamot, a másik egy kicsit szerényebben játszik -, mindenki a maga alkatához hasonlóan, de magának a zenei gondolatnak egységesnek kell lenni, és ezt valósítja meg a karmester. Persze mindenki csak azt látja, hogy mint egy diktátor, üti a tempót, de arra is szükség van, hogy egyben maradjunk. Például most kint, szabadtéren fogunk játszani, nem olyan tökéletes az akusztika, hogy mindenki hallja egymást. Ahhoz, hogy a leghátsó hegedűs is ugyanúgy hallja a fuvolát, kell egy központi, vizuális ténykedés.

- Fantasztikus lehet egy ekkora zenekart irányítani, hogy te most ott hangosabban, te pedig lassabban játssz. 

- Igen, csak fogadjanak is szót. Egy karmesternek jó pszichológiai érzéke is kell hogy legyen, hogy a zenészeivel olyan kapcsolatot tudjon teremteni, hogy ők szót fogadjanak neki. Egy zenekari muzsikusnak az élete olyan, hogy ő nem tudja tökéletesen megvalósítani azt amit szeretne, mindig alá kell rendelje magát vagy egy karmesternek vagy egy szólistának, ehhez kell egy mérhetetlen alázat. Ha valakiben ez nincs meg, az előbb-utóbb kikopik a zenekarból, mert nem bírja. Surányi P. Balázs